Ráadásul a történészek kutatása szerint »Dugovics« nevű nemesi család nem is élet a középkori Magyarországon. Ugyanakkor az is tény, hogy Nándorfehérvár megvédéséhez sok, a kitalálthoz hasonló, ám nagyon is valóságos hős önfeláldozására volt szükség. A nem létező Dugovics tehát őket, valamennyiüket személyesíti meg. Így lett romantikus nemzetképünk hőse Dugovics Titusz » Múlt-kor történelmi magazin » Műhely. " A szerző fenti leírása nagyon ügyel arra, hogy a legenda valótlanságának hangsúlyozása mellett a nándorfehérvári csata során lezajlott küzdelem hősies mivoltán csorba ne essék. Wagner Sándor: Dugovics Titusz önfeláldozása (1859) Hahner Péter alapos szakirodalmi hivatkozásokkal szintén bemutatja (persze csupán dióhéjban) ennek a történetnek az eredetét történelmi tévhitekkel foglalkozó munkájában 3. A rövid, de tanulságos írásból kiderül, hogy a Dugovics név 19. századi családhoz tartozik, akik ősük "hőstettére" hivatkozva, hamis iratokkal kívánták igazolni nemességüket. Mindezen tények ismeretében eléggé meglepő, hogy a tankönyvírásra vállalkozó történelemtanárok, történészek (és lektoraik! )
A történeti népszerűsítő munkák viszont a XVIII. század utolsó évtizedeiben ismét felfedezték a történetet, a magyar vitéz hőstette pedig lassanként közismertté vált, alakja bekerült a "legnagyobbak" közé. Elsőként a szepességi szász Johann Karl Unger nevezte meg a XVIII-XIX. század fordulóján írt balladájában: Hans Körmend, vagyis Körmendi János. Nem tudjuk, honnan vette ezt, feltehetően ő maga találta ki… "Magyar mód el holt" Dugovics Titusz karrierje az 1824. esztendőben indult. Ekkor jelent meg a Tudományos Gyűjteményben Döbrentei Gábor cikke ezzel a címmel: Dugovics Titus, ki magát, csak hogy Nemzete győzzön, halálra szánta. Az értekezés alapjául Döbrentei egy 1815-ös szombathelyi látogatásán alapult, ahol egy barátjától megtudta: végre kiderült a hős valódi neve. A titok tudója a vármegye egyik esküdtje, Dugovics Imre volt, aki megmutatta Mátyás király egy 1459-es adománylevelét. Dugovics titusz hőstette. Ebben a király Dugovics Titusz fiának, Bertalannak adományozta a Pozsony megyei Tejfalut. Történészek azóta megállapították, hogy az oklevél hamisítvány, feltehetően a tudós Kresznerics Ferenc plébános segíthetett Dugovicsnak.
Bárány Balázs Jegyzetek: 1 Pálosfalvi Tamás: Nikápolytól Mohácsig 1396–1526. Zrínyi Kiadó, Budapest, 2005 (113. oldal) 2 Nagy György: Magyarország apróbetűs története. Kossuth Kiadó, Budapest, 2010 (73. oldal) 3 Hahner Péter: 100 történelmi tévhit vagy amit biztosan tudsz a történelemről – és mind rosszul tudod… Animus Kiadó, Budapest, 2010 (52–54. oldal) 4 Horváth Péter–Hámori Péter: Történelem az általános iskolások számára 6. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2008 (98. oldal) 5 Walter Mária: Történelem a középiskolák 10. évfolyama számára. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2006 (123. oldal) 6 Szabó Péter – Závodszky Géza: Történelem II. a középiskolák számára. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 2006 (106. oldal) 7 Száray Miklós – Szász Erzsébet: Történelem II. Műszaki Kiadó, Budapest, 2006 (108. oldal) 8 Száray Miklós: Történelem II. középiskolák, 10. évfolyam. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest 2006, (128. oldal)
Később visszatért Hollywoodba, ahol megírta a The Bachelor and the Bobby-Soxer (Az agglegény és a tinédzser) című film forgatókönyvét, amiért 1947-ben a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában Oscar-díjat kapott. Több televíziós sorozat forgatókönyvét is évekig ő írta: Jeannie, a háziszellem (I Dream of Jeannie), The Patty Duke Show, Hart to Hart és Nancy. Félsz a sötétben az árnyak átka. Regényírásba ötvenéves kora után kezdett, első műve, a The Naked Face (Álarc nélkül) 1969-ben jelent meg, és rögtön meg is kapta az Edgar Allan Poe-díjat a legjobb első regény kategóriában. Első feleségével, Jane Kaufman Hardinggel 1945-ben házasodtak össze és 1948-ban váltak el. Második feleségét, Jorja Curtrightot 1951-ben vette el, és 1985-ig, Jorja haláláig éltek házasságban; egy Mary nevű lányuk született. Alexandra Sheldon 1989-től 2007-ig, Sidney Sheldon haláláig volt a felesége. Évekig bipoláris zavarral küzdött, tizenhét éves korában öngyilkosságot kísérelt meg, amiről a The Other Side of Me (A másik énem) című önéletrajzi regényében vallott.
Sidney Sheldon (született Sidney Schechtel) (Chicago, 1917. február 11. – Rancho Mirage, 2007. január 30. ) amerikai író, Oscar-díjas forgatókönyvíró. Sidney Sheldon 1917-ben született orosz zsidó származású szülők gyerekeként, Chicagóban, Sidney Schechtel néven. Anyja Natalie Leeb (1897–1983), apja Ascher "Otto" Schechtel ékszerboltot vezetett. Bár saját bevallása szerint családjában ő volt az egyetlen, aki középiskolát végzett és apja egyáltalán nem olvasott, Sidney figyelme már korán az irodalom felé fordult: gyerekkorában verseket írt és ezek egyikével tízévesen már pénzt is keresett. Peter Vegas: Félsz a sötétben? A sötét jobban fél tőled! - Blogturné Klub. Aztán a Northwestern University hallgatójaként rövid színdarabokat írt a drámacsoport részére. Elhatározván, hogy szövegkönyvíró lesz, tizenhét éves korában, Chicagót hátrahagyva Los Angelesbe ment. Első munkájaként forgatókönyvek szemlézett a Universal Studios-nál. A második világháború alatt az Amerikai Egyesült Államok légierejénél szolgált pilótaként. Leszerelése után New Yorkban élt, ahol musicaleket írt a Broadway számára, ezek egyikével, a Redhead cíművel 1959-ben elnyerte a Tony-díjat.
Tudni kell, hogy az fMRI-vel valós időben nyomon lehet követni a véráramlás változásai alapján, hogy éppen melyik agyi terület aktiválódik. A kísérlet eredményéből az derült ki, hogy a közepes erősségű fényre az amigdala aktivitása lényegesen alacsonyabb volt, mint a halványabb fény esetében, azaz ahogy csökkent a fény egyre aktívabb lett az agy érzelmekért és félelemért felelős központja. A kutatócsapat még közelebb jutott a válaszhoz Szoros összeköttetésben áll az amigdaláva a ventromediális prefrontális kéreg (vmPFC), ez az agyi terület a kockázatvállalás, az érzelmi reakciók, illetve a félelem mélyebb feldolgozásában vesz részt. Félsz a sötétben online. Ez a régió kulcsfontosságú az amigdala szabályozásában, és fontos szerepet játszik az érzelmi reakciók elnyomásában. A kutatók ennek a területnek az aktivitására is figyelmesek lettek. A kísérlet eredményeiből kiderült egyrészt, ahogy már említettük a fény erőssége arányosan csökkenti az amigdala aktivitását, másrészt viszont erősíti a vmPFC és az amigdala közötti kapcsolódást.