Régen minden jobb volt, vagy mégsem!? Patrik barátom tavaly év végén vásárolta meg ezt a csodálatos Ford Performance Blue árnyalatban pompázó fullos Fiesta ST-t. Sokszor volt beszédtéma köztünk az autó, már akkor is, mikor csak gondolkodott a vételen, mivel tudta, hogy én is szimpatizálok a kis hot hatchekkel. Természetesen neki kellett döntenie, de nem mondtam neki, hogy figyi, inkább ne! Még az MX5 előtt nézegettem én is a régebbi, hatodik generációs modell morcosabb változatát. Tudom, tudom, azóta már a második ST került piacra – és talán az eddigi legjobb! A fotózás helyszínére előbb értem oda, és nem sokkal később már messziről hallottam a durrogást, majd megláttam a jellegzetes formát. Képet láttam már róla, és más színben is volt szerencsém a legújabb sportos Fiestához, de a zöldellő fák árnyékában feszítő kistermetű, ámbár morcos külsőtől leesett az állam. A Ford Fiesta ST (2018) külső és belső stílusjegyei A küllem a négyszöges, futófényes irányjelzős LED-fényszóróknak és az ST-logós hűtőmaszknak köszönhetően kimondottan morcos lett.
Nem sajnálták a puha szivacsos anyagot belőle, és sokat javított a komfortérzetünkön a vaskos, varrott bőrrel bevont kormány is. Bátran kijelenthetjük, hogy a Fiesta nálunk járt mindkét változatában kellemes helyet foglalni. A Ford Fiesta teszt során nálunk járt 1, 0 literes EcoBoost benzines átgondolt, ésszerűen megalkotott, s a maga módján még élvezhető erőforrás is. A benzines kivitelben azért feltűnt egy érthetetlen hiányosság, hogy az 5 milliós autóba, ezért a pénzért már nem fért bele három műanyag fogantyú a tetőre az utasoknak. Pláne annak tükrében snassz ez, hogy rengeteg extra rendelhető hozzá, például az automatikus ki- és beparkolórendszer, a Bang&Olufsen-hangszóró, a holttér-, valamint hátsó keresztirányú forgalomfigyelő, az adaptív sebességtartó automatika, vagy a télen nagyon hasznos első szélvédőfűtés is. Látványos elem a műszerfalból élesen kiálló, jó felbontású információs képernyő, amely szerencsére nincs túlbonyolítva és a kezelése is hamar megtanulható. A vezető előtti műszerek focusos stílusúak, ésszerű és jó, minden rajta van, ami kell.
A Ford Fiesta teszt során a kényelemmel sem volt gond, az új Titanium ülések puhák és jól tartanak. Nem lehet panasza az elől utazóknak, tágas és komfortos a terük. Mondhatnánk, hogy hátul már érződik, hogy ez egy kisautó, de a 4 méteres hosszával nem is annyira mini. Ennek ellenére a második sorban a lábtér jó indulattal is csak közepes, és alaphelyzetben a csomagoknak mindössze 292 liternyi hely jut, ami szintén nem sok. Ugyanakkor elképesztően jó az új Ford Fiesta futóműve, stabil, komfortos, s ennek igazolására nyúzópadnak tökéletesek meg is felelnek a magyar utak. De a többi mechanikai alkatrész is profi szerkezet. Könnyű vezetni az autót, a kormányzás sima, közvetlen, gyorsan reagál, és az új fejlesztésű, hatfokozatú kézi sebességváltó is kifogástalan darab. A Ford Fiesta 1. 5 TDCi teszt alanya ugyan jobban megy, erősebb, gazdaságosabb, de egyik ismérvében sem annyival jobb, mint amennyivel drágább. Autóvásárlás előtt sok emberben merülhet fel a kérdés, hogy benzinest vagy dízelt vegyen.
Az elsõ lámpák majdnem ugyanolyan hosszúak, mint a motortér – az elõbbiek hatalmasak, az utóbbit olyan rövidre szabták, hogy a kocsival gyerekjáték szûk helyeken manõverezni. Ne feledjük lehúzni az extralistáról a parkolóradar elülsõ érzékelõit. Vagy alapból neurotikusak, vagy túl könnyen elmozdulnak – egyetlen igazi elõnyük, hogy vészjeleik egy gombonyomással elnémíthatók. Az ötajtós karosszéria kilenc milliméterrel magasabban áll a háromajtósnál, így – bár lemezfelnijei csak egy számmal kisebbek a Sport könnyûfém kerekeinél – sokkal jobban tûri az út egyenetlenségeit. Abroncsait csekély gördülési ellenállásuk teszi különlegessé, ami a gyártó szerint nem csak a menetzajt, a fogyasztást is jelentõsen csökkenti. Hiányzik a divatcélú hátsó légterelõ és a szép, de sérülékeny elülsõ lökhárító-szoknya is: a hot hatch életérzést az Econetic nem részleteiben, hanem egészében sugározza. Hogy a plusz két ajtó is feláras extra, ízlés szerint tekinthetõ lehúzásnak vagy hagyományõrzésnek: a nagyvonalúságot maga az alapító, Henry Ford (1863-1947) számûzte cége fogalomtárából.
Hogy ki õ? Nem egy politikailag korrekt euro-bürokrata családanya, nem egy klímavédõ golyókapkodó, aki bioetanolos BMW-je helyett árban egyenértékû villamos targoncát keres… hanem egy divatiparban dolgozó, 25 év körüli milánói lány. Közönségem érintett részének szíve nyilván nagyot dobban a hírre. A többiek megnyugtatására hadd közlöm máris: ha a Fordnál erre a célpontra lõttek, lefûrészelt csövû puskát használtak hozzá. Ember legyen a talpán, akit az ékforma kisautó könnyed ívei és merész domborulatai hidegen hagynak. A célközönség megszemélyesítése ezzel együtt telitalálat: úgy áll a Fiestának, mintha rászabták volna, és olyan asszociációkat sugall, melyek mindkét nem képviselõi számára vonzóvá teszik merészen felskiccelt karakterét. A lényeg azok kedvéért, akiknek nem volt alkalmuk elmélyedni a milánói – úgy általában az északolasz – lányokban: tegyék meg mielõbb. Az orruk meg a szemöldökük olyan, amilyen… de a stílusuk sosem hagy maga után kívánnivalót. A Fiesta merész vonalvezetése még a fényezés leírhatatlan metálzöldjét is megbocsáthatóvá teszi.
Motor és menettulajdonságok A Fiesta Econetic változatát Ford jól bevált, 1. 6 literes, közös nyomócsöves TDCI motorja hajtja. Csak 90 lóerõs, napi használatban azonban – alacsony fordulatszámon leadott nagy nyomatéka miatt – nem sokkal hat lomhábbnak az azonos hengerûrtartalmú benzinesnél. A Ford hagyományos erényének számító vezetési élmény sem csorbul: az elektronikus szervókormány bámulatosan precíz, a hatsebességes kézi váltó kellõképp pontos. Utóbbi gombján a mûszerfal meggyszínû fénye rajzolja ki a fokozatok sémáját – apró trükk, de nagyban fokozza a beltér "hitted volna? " hangulatát. A benzines Sporténál keményebb kuplung és nehézkesebb botjárás gyakori kapcsolgatás esetén éppúgy nyûggé válhat, mint a mûszerfalon fel-felvillanó, felváltásra ösztönzõ nyilacska. Utóbbi önmagában is indokolja az automata váltó hastználatát – ami tavaly még csak ígéret volt, mostanra bármelyik Fiestához eléthetõ. Az Econetic kétségtelenül gazdaságos: vegyes használatban 5 liter alatt fogyaszt, ami még a Sport hat és feles átlagát is jócskán alulmúlja.
A hőszivattyú olyan berendezés mely arra szolgál, hogy az alacsonyabb hőmérsékletű környezetből hőt vonjon ki és azt magasabb hőmérsékletű helyre szállítsa. Használatának célja a hőenergiával való gazdálkodás, melynek során hűtési energiát fűtésben (pl. melegvíz készítésben) fel lehet használni, illetve környezeti hőt lehet hasznosítani. Megfelelően kialakított hőszivattyúban az áramlás iránya megfordítható, ekkor a berendezés fűtés helyett hűti a helyiséget. (Klíma berendezések is) A legtöbb esetben a hőszivattyúk hőforrásul a külső levegőt, vagy a talajt, esetleg természetes vizeket (folyó, talajvíz) használnak. Hideget meleget kft. A hőszivattyúk hatékonyságát a fajlagos fűtőteljesítménnyel jellemzik: COP (Angolul: C oefficient o f P erformance) - az egységnyi hasznos hőenergia leadására felhasznált külső energia nagysága. Általában a fűtésére szolgáló külső levegő hőjét hasznosító hőszivattyú fajlagos fűtőteljesítménye enyhe időben 3-4 ( COP) körüli értéket mutat, azaz 1 kWh villamos energia felvétellel 3-4 kWh-nak megfelelő hőt képesek "beszállítani" a fűtendő épületbe, vagy hűtés esetén "kiszállítani" az épületből.
... na de nem mindegyiké, csak azoké, melyek a néhány mínusz fokot elviselik – amire éjszakánként még lehet számítani. A téli időszakban a mi éghajlatunkon a növények többsége pihenő időszakát tölti. A fagytűrők kint, a fagyérzékenyek bent fagymentes helyen teleltek – eddig… A fagytűrés relatív A télállóság a növények azon tulajdonsága, amely képessé teszi őket a tél viszontagságainak elviselésére: képesek a hideget, az oxigénhiányt, a felfagyást és az ilyen körülmények között jelentkező betegségeket károsodás nélkül elviselni. A télállóság egyik legfontosabb eleme a fagytűrés, amely alkalmassá teszi a növényeket a fagypont alatti hőmérséklet túlélésére. Hideget meleget kit deco. Különbséget kell azonban tennünk a hidegérzékenység és a fagytűrés között. A trópusi növények nemhogy nem fagytűrők, a hidegre is érzékenyek, hiszen a 0–10°C-os hőmérsékletet is csak egy ideig képesek túlélni, a mérsékelt égövi növények viszont a fagypont alatti hőmérsékletet is tolerálják. A növényeknek nincs hő szabályozó mechanizmusuk, hőmérsékletük megegyezik a környezetükével.