Újpest Média | 2021. december 4. 15:00 Az újpesti zeneiskola művésztanárai adtak felemelő koncertet a városháza dísztermében. Az adventi hangversenyt csak védettségi igazolvánnyal és maszkban lehetett meghallgatni. A karácsonyra való készület idejéhez mindig is hozzátartozott a zene. A belső világunkban való elmélyülés ugyanolyan fontos része az ünnepnek, mint az egyre fokozódó izgalom és zsibongás, de a zene hangjai segítenek kifésülni az olykor összegubancolódó szálakat. Az újpesti Erkel Gyula Zeneiskola sok évtizede szolgálja a helyieket, és nem csak azzal, hogy gyermekeket vezet be a muzsika rejtelmeibe. Ugyanis nem az a legnagyobb élmény, ha egy kisgyerek megismeri a zenét, a hangszert. Sokkal inkább az, ha megérzi, mennyi mindent tud kifejezni általa. Ami eleinte csak lecke, gyakorlás, megfejtendő és megoldandó feladat, gombócok és pálcikák az ötvonalas füzetben, azok idővel a lélek rezdüléseinek kifejezőivé válnak bennünk. Ez az a pont, ahol a sok-sok befektetett munka elkezd művészetté válni.
Ideje túlnyomó részét édesapja és a saját munkásságának rendezgetésével, a csonkán maradt zeneművek befejezésével töltötte. 1891-ben az Újpesti Zeneművelő Egyesület megnyitotta zeneiskoláját, ahol az oktatók fizetés nélkül végezték kultúrmissziójukat, és ismertették meg a település érdeklődő fiataljait a hangszerek világával. A konzervatórium alapító-igazgatója Erkel Gyula volt. Az ő munkáját és áldozatkészségét dicsérte, hogy az egyesület anyagilag annyira megerősödött, hogy fenn tudta tartani a "zenedét", és idővel már fizetni is tudta a neves szakembergárdát. Szintén az ő nevéhez fűződik az Újpesti Sakk-kör megalapítása, amelynek élete utolsó éveiben is szorgos látogatója maradt. 1908-ban utoljára szerepelt a nyilvánosság előtt a Zeneakadémia koncertjén, majd minden tisztségéből nyugalomba vonult. 1909. március 22-én, egy érelmeszesedés okozta agyvérzés ragadta el. A Kerepesi temetőben helyezték örök nyugalomra, síremlékét 1938-ban avatta fel a hálás utókor. Nevét és emlékét Újpesten a zeneiskola, illetve egy utca őrzi.
A játszótér telepítésének október 14-e, a kertészeti munkáknak december 14-e, a járdának pedig szeptember 30-a a határideje, de várhatóan hamarabb elkészülnek. Veres András hangsúlyozta: a gyermekek sokszor "beszorulnak" a lakásba a számítógép elé, ezért szeretnének lehetőséget adni arra, hogy újra kimozdulhassanak, a szülőknek pedig arra, hogy egy kulturált, biztonságos játszótérre vihessék el a gyerekeket. Elmondta azt is, hogy gondoltak a kisebb és nagyobb gyermekekre is, így lesznek olyan játszóelemek is, amelyeket akár 14–15 éves fiatalok is használhatnak, lesz például két nagy teherbírású trambulin a téren, illetve egy kültéri csocsóasztal. Fotó: Gyulai Hírlap – Tóth Péter
A termeléselmélet modellje szerint állandó költségek csak rövid távon fordulhatnak elő, ugyanis azokhoz a termelési tényezőkhöz kapcsolódnak, amelyekből a felhasznált mennyiséget a vállalat rövid távon nem tudja megváltoztatni (ilyen lehet például egy gyárépület mérete vagy egy nagy gép kapacitása). Hosszú távon azonban minden tényező változtatható, így ezek a költségek is a kibocsátás függvényeivé, változó költségekké válnak. A két nagy csoport mellett előfordulhatnak még majdnem-állandó költségek is. Ezek 0 kibocsátási szinten 0-val egyenlők, más esetekben pedig konstans értéket vesznek fel. Jó példa erre egy üzemcsarnok kivilágítása: ha a csarnokban nem folyik termelés, akkor ott nincs szükség világításra, ha viszont már van termelés, akkor ugyanannyit kell világítani, függetlenül a kibocsátás mértékétől. Határköltség [ szerkesztés] A határköltségfüggvény definíció szerint az összköltségfüggvény első deriváltja. Kicsit pontatlanul fogalmazva a határköltség azt mutatja meg, hogy mennyivel növeli az összköltséget egy pótlólagos jószágegység kibocsátása.
Bevezetés az alternatív költség fogalomkörébe Az alternatív költség fogalma viszonylag új keletű a magyar gazdasági szótárban. A rendszerváltozás előtt nem foglalkoztak ezzel az állami tervek kidolgozói. A modern közgazdaságtannak azonban lényeges eleme az alternatív vagy alternatíva költség vagy feláldozott haszon vagy haszonáldozat. Angol elnevezése: opportunity cost. Alternatív költségek definiálása Az alternatív költségek olyan költségek amelyek nem merülnek fel, soha nem kapunk róluk számlát, nem is fizetünk érte látszólag pénzt. Az alternatíva költség elmélet lényege, hogy a költségeket a feláldozott lehetőségekből származtatjuk, olyan feláldozott lehetőségekből, amelyeket a döntéshozó nem választott. Tehát a termelési tényezők költségei abból származnak, hogy elvonjuk azokat a legjobb eredménnyel kecsegtető másik lehetőségtől.
Például ha a vállalkozás egy általa korábban felvett hitelt fizet vissza, akkor a tőketörlesztés kiadás, a fizetett kamat pedig kiadás és ráfordítás is egyben (hiszen csökkenti az eredményt); de egyik sem tekinthető költségnek, mert nem kapcsolódik termelési tényező felhasználásához. A számvitelben (és néha a vállalat-gazdaságtanban is) a költséget a felhasznált termelési tényezők bekerülési értékének (kissé pontatlanul leegyszerűsítve: vételárának) segítségével számítjuk ki. Ez ellentétes a mikroökonómiai szemlélettel, ahol a tényezők piaci értéke a mérvadó. (Igaz, a termeléselmélet modelljében feltételezzük, hogy a tényezőpiacok egyensúlyban vannak, így a két érték egybeesik – de a valóságban persze többnyire nem így van. ) Önköltségszámítás [ szerkesztés] Részletesebb leírását lásd az Önköltségszámítás című szócikkben. Az önköltségszámítás olyan tevékenység, amelynek során a vállalat meghatározza egy általa előállított termék vagy szolgáltatás egységére jutó költséget, a termék/szolgáltatás önköltségét.
A határköltséggörbe az átlagköltséggörbét annak lokális szélsőértékeiben metszi. Az átlagköltségfüggvény pontosan ott csökkenő, ahol a határköltségfüggvény alatta halad, és pontosan ott növekvő, ahol fölötte. Ahol az átlagköltségfüggvény csökkenő, ott a vállalati tevékenység lokális mérethozadéka növekvő, vagyis méretgazdaságosság áll fenn; ahol a függvény növekvő, ott csökkenő a mérethozadék, így méretgazdaságtalanságról beszélhetünk. Azokon az intervallumokon, ahol az átlagköltség konstans, a mérethozadék is állandó. Ezen hozadéki tulajdonságok miatt az átlagköltséggörbe minimumát optimális üzemméretnek nevezzük. Hosszú távon ez egyben a minimális hatékony üzemméretet is jelenti. Sugárátlagköltség [ szerkesztés] Többtermékes vállalatnál az egy egységre jutó, átlagos költséget sugárátlagköltségnek nevezzük és a következőképpen definiáljuk: ahol y a teljes kibocsátott mennyiség, λ 1, λ 2 stb. pedig az 1., 2. stb. jószágnak az ezen belüli részaránya. Jelentősége [ szerkesztés] Egy jószágot kibocsátó vállalat esetén, ha a jószág ára az átlagköltségnél nagyobb, akkor a vállalat profitja pozitív, ha azzal egyenlő, akkor 0, ha pedig kisebb, akkor negatív lesz; utóbbi esetben a vállalat hosszú távon kilép az iparágból.
Az átlagos változó költségfüggvény minimumát minimális hatékony üzemméretnek nevezzük. A határköltségfüggvény az átlagos változó költségfüggvényt annak szélsőértékeiben metszi. Az átlagos változó költségfüggvény ugyanazon pontban éri el a függőleges tengelyt, ahol a határköltségfüggvény. Ha az átlagos változó költségfüggvény valamely kibocsátási szinthez tartozó pontját és az origót egy téglalap két szemközti csúcspontjának képzeljük (és a téglalap oldalai a két tengellyel párhuzamosak), akkor a téglalap területe az adott kibocsátáshoz tartozó változó költséggel egyenlő. Az átlagos változó költség jelentősége [ szerkesztés] Azok a javak, amelyeknek az ára kisebb az átlagos változó költségüknél, "annyira negatív profitot" eredményeznek, hogy a vállalatnak már rövid távon is érdemes leállítania a jószág kibocsátását (vagyis kilépnie az iparágból), mert ez még mindig kisebb költséggel jár a számára, mint az, ha továbbra is veszteségesen termelne. Rövid és hosszú távú átlagköltséggörbék Átlagköltség hosszú távon [ szerkesztés] A termeléselméletben feltételezzük, hogy hosszú távon a vállalatok minden általuk felhasznált termelési tényező mennyiségét meg tudják változtatni; ebből azonban következik, hogy hosszú távon nem létezik állandó költség (így természetesen átlagos fix költség sem), az átlagos változó költség pedig minden kibocsátási szinten egyenlő az átlagköltséggel.
Ahogyan azt már az előző alfejezetben is láttuk a vállalat vagyonát a mérleg jeleníti meg. A vagyon elemeinek egy része azokból a - készletezhető - erőforrásokból (anyagok, tárgyi eszközök) áll, amelyek a működés során felhasználásra kerülnek. Az ilyen erőforrások beáramoltatása, megszerzése előbb-utóbb pénzeszköz kiáramlással (kiadással) jár. A kiadás időben egybeeshet az erőforrás megvásárlásával (készpénzes vásárlás, ebben az esetben a megvásárolt eszköz, növekedést okoz a mérleg eszközoldalán, amit ugyanilyen összegű pénzeszköz csökkenés ellentételez), de el is térhet attól (halasztott fizetés, ebben az esetben az eszköznövekedéssel szemben kötelezettség növekedés keletkezik, így a kiadás csak később a tartozás megfizetésekor következik be). A rendelkezésre álló erőforrásokat a vállalat a működése során felhasználja, ami a készletezhető (mérlegben kimutatható) erőforrások esetében az erőforrásnak megfelelő eszköz csökkenését, a nem készletezhető (tehát a mérlegben meg nem jeleníthető) erőforrások esetében pedig az erőforrást biztosító, annak igénybevételét lehetővé tevő érdekhordozóval (munkavállaló, szolgáltatást nyújtó) szembeni kötelezettség növekedést fog okozni.