A távcső megvalósítási terveiben ezért egy érdekes fizikai jelenséget használnak ki. A földi gravitációs térben megfigyelhető, hogy ha egy folyadékkal telt edényt (egy fazekat) függőleges szimmetriatengelye körül forgatni kezdünk, akkor a folyadék felszíne pontosan parabola formájú lesz. Ezt a jelenséget akarják a Holdon is felhasználni. Ezért elég, ha csak egy közelítően parabola alakú edényt készítenek, mert ha ebbe a tányér alakú edénybe folyadékot öntenek, és az edény szimmetriatengelye körül az egészet forgatni kezdik, akkor a folyadékfelszín pontosan parabola alakúvá válik. Ha olyan folyadékot választanak, ami jól visszaveri a fényt, akkor már el is készült a tükör. A terv megvalósítását megkönnyíti az, hogy a Holdon kisebb a gravitáció, ezért lassabban is elég forgatni a tükröt, mint a földi esetnél, és a légkör hiányában a levegő mozgása sem zavarja meg a folyadék felszínét. Álom és valóság határán – A diótörőt mindenkinek látnia kell! - WMN. Az egész megoldás legnagyobb hátránya, hogy csak függőlegesen felfelé tudna nézni a teleszkóp. Eddig az álom, most jöjjön a valóság.
Szereplőim neve és történetem fikció, bár tartalmaz valós elemeket. Kedves kolléganőm elkeseredett hangulatában bepillantást engedett lelkének egy darabjába, ez adta az indíttatást. Amennyiben az olvasó bárminemű hasonlatosságot vél felfedezni, az a véletlen műve. Vagy mégsem? Álom: Kata fáradtan indult haza. A közértben szórakozottan válogatta össze a listán szereplő dolgokat, unottan állt be a véget nem érő sorba. Arca néhány pillanatra felderült az ismerős pénztárosnő láttán, egy-két udvarias mondatot váltottak. Teli szatyrokkal megpakolva, sétatempóban haladt, nézelődött. Beleszippantott a levegőbe, itt a frissen nyírt fű zamatos illata, ott a locsolástól nedves föld jellegzetes aromája csapta meg az orrát. Mindig is szerette ezt a környéket, csendes, kertvárosi rész volt, fákkal, sok-sok virággal. A nap sugarai kellemesen cirógatták bőrét, ebben a kora nyári délutánban már benne volt az igazi kánikula ígérete. Gondolatai a vacsora körül forogtak, ritka alkalom, ezúttal kettesben lesznek a férjével.
S ez szemmel láthatólag csakis őt zavarta. Rutinnal csomagolta össze a sporttáskát, ezerszer begyakorolt mozdulatsor a pakolásban is, a konyhában is. 14 év rutinja. A vacsora elkészült, a beszélgetésből mégsem lett semmi. Átjöttek a szomszédból Ágiék, gyönyörű csillagfényes este volt, üldögéltek a teraszon, cseverésztek, gyorsan elröppent az idő. Amikor elmentek, Zsolt ismét a tv elé telepedett rámeredt a képernyőre. Kata elöblítette a használt poharakat, letusolt, lefekvéshez készült. Megállt párja előtt, a készülék vibráló fényei hátulról megvilágították pólóját, felsejlett alakja. Régen ilyenkor forró csókokat, ölelést, a vágy ezer kis apró jelét kapta, most morgást, hogy elállja a képernyőt. Tett még néhány tétova kísérletet, de a férfi nem vette a jeleket, lefoglalta a sportközvetítés. Egyedül ment lefeküdni, bebújt az ágyba, de képtelen volt elaludni. Forgolódott. Csalódott volt, elsősorban önmagában. Ma sem merte – vagy igazán nem is akarta? – felhozni az őt már hónapok óta foglalkoztató témát.