A Wikiszótárból, a nyitott szótárból Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez Tartalomjegyzék 1 Olasz 1. 1 Kiejtés 1. 2 Főnév 1. 2. 1 Etimológia Olasz Kiejtés IPA: /meˈ Főnév medico hn ( plural medici) orvos Etimológia A latin medicus szóból. A lap eredeti címe: " " Kategória: olasz-magyar szótár olasz 3 szótagú szavak olasz lemmák olasz főnevek olasz countable nouns olasz hímnemű főnevek
De ezen felvételre is a név mint az ma fenmaradt, alig jogosíthat, s véle a véleményezés véghatárainál meg kell állapodnunk.
Ugyanakkor önmagukba is mélyebben néztek, kezdtek behatolni az emberi lélek, az egyén és a társadalom, a törvények és az intézmények titkaiba. A reneszánsz Olaszországból indult ki, de nemsokára átkelt az Alpeseken, és Franciaországban otthonra talált, I. Ferenc királynak és nővérének, Margit navarrai királynőnek az udvarában. Nem is maradt udvari dísznövény, mint, sajnos, a magyar reneszánsz, hanem elterjedt a polgárság köreiben is. A francia reneszánsz nem annyira a képzőművészetekben nyilatkozott meg, mint inkább az irodalomban. Legkiemelkedőbb alakja François Rabelais. Rabelais pályafutását mint kolduló szerzetes kezdte el, tehát mint annak a közösségnek a tagja, amely ellen a kor legmaróbb, legkegyetlenebb gúnyolódása irányult. Rabelais maga is ellenük fordult idővel, és sikerült engedélyt nyernie, hogy átmehessen a Benedek-rendbe. Medico – Wikiszótár. Később elhagyta a rendházat, és orvos lett. Mint egy püspök udvari orvosa bejárta Olaszországot. Mindig akadtak gazdag pártfogói, akik gondoskodtak róla, és kevéssel a halála előtt anyagilag is révbe jutott: két plébániát kapott, illetve pontosabban két plébánia jövedelmét, mert a plébánosi teendőket nem végezte.
A Wikiszótárból, a nyitott szótárból Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez Magyar Kiejtés IPA: [ ˈlɛukeːmijɒ] Főnév leukémia fehérvérűség vagy vérrák (orvosi használatban leukémia vagy leukaemia) a vérképző rendszer rosszindulatú daganatos megbetegedése, melyre a vérképzésben részt vevő csontvelői sejtek kontrollálatlan szaporodása jellemző.
A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból. Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez A lap mérete: 1646 bájt Növények Orvosi tisztesfű ( Betonica officinalis, Syn: Stachys officinalis) Más neve(i): bakfű, betonikafű, orvosi bakfű, tisztesfű Az orvosi tisztesfű, az ajakosvirágúak rendjébe és az árvacsalánfélék családjába tartozó növényfaj. Erdei tisztások, cserjések, illetve rétek lakója. Évelő növény, virágzása júniustól őszig történik. 50-70 centiméter hosszú, egyenes szára van. Orvosi latin szavak 2019. A szár profilja négyszögletes, szúrós, kevés levelet tartalmaz. Tőlevelei 20 centiméter hosszúságra is megnőhetnek, míg a szárlevelek kisebbek. A levelek csipkésen fogazottak. Virágai bíborvörösek, 5-10 centiméteres fürtökben találhatóak a szár végén. Tartalmaz - Drogja (Betonicae herba) cseranyagot, kovasavat, szaponint, kolint, keserű anyagot, l-betonicint, glikozidát tartalmaz. A virágzó hajtásokat és tőleveleket gyűjtik. Gyógyhatása (i): Asztma és hurutos megbetegedések ellen teaként használják, de ismert a köszvény, illetve reuma elleni hatásai is.
s. l. yasna 90, nevét visszaállítá) ahuro - mazdao -nak nevezte, Bohlen szerint, a nagy világosság, mahat ― nagy és ahuro v. hur ― világosság, Norknál (10. 185) egyenesen: a nagy úr fordítva. Ezen: úr ― dominus sajátlagi értelemben, látjuk már ama őseredeti szellemi fény és világosság, tehát előkelő lét s állapolróli fogalmat, elszármazva nevekben, mint a zend nép: arya és airija neve, melyen egyiránt nevezi Herodot (7. 62) és Strabo (15. 2) a méd népséget, — Röth (i. h. 82) értelmezése szerint, jelentése: az urak — die herrn, Bournoufnál (i. 460, 325) mester és úrral magyaráztatik; nyilván hogy az ős előkelő lét fogalma, a még mindig kitünőbb, jobb, uralkodó és hatalmasb elnevezésére vitetett át, mit még Otrokócsi saját szavunkban is keres származtatva a fénytől: urak, um. kik méltóságuknál fogva fényesbek a többieknél. Hasonló értelem forog fen mint láttuk a kaldej-héber: ur, hur, az egiptomi Horus, a gör. Leukémia – Wikiszótár. οδρανός, lat. aurora; sőt a gör. lat. ῆρως v. ερος, heros és herusban, melyek Zeus és Juno ερα mellékneveiben is ugyanazonosak a: hös, úr, istenifény, előkelő lét, a többiek feletti kitünés fogalmával (Creuzer.
A konfliktus fogalma A konfliktus ellentétes érdekek fennállását jelenti. A konfliktus szó a latin "confligere" szóból származik, eredeti jelentése fegyveres összeütközés. A fogalom köznapi szóhasználatában megőrződött az összeütközés, szembenállás értelmezés. Lewin csoportdinamikai megközelítése alapján "a konfliktus pszichológiailag olyan helyzet, amelyben egyidejűleg, megközelítőleg azonos erősségű ellentétes irányú erők hatnak". Bakacsi szervezeti struktúra szerinti felfogásában "konfliktusról akkor beszélünk, ha két vagy több érintett fél közül valamelyik azt érzékeli, hogy mások negatívan viszonyulnak valamihez, ami számára fontos". A konfliktus folyamata A problémahelyzetek konkrét megjelenési formáikban egyediek. Az érintett felek előzetes gondolati, érzelmi és viselkedési tapasztalatai, adott szituációban jellemző mentális állapotai meghatározzák az adott szituációt. A helyzetek egyedisége mellett megjelennek általános jellemzők, melyek közül a konfliktus folyamatának szakaszai a legfontosabbak.
A konfliktus ( latin confligo 3 "összevet, (fegyveresen) összecsap, megütközik, perlekedik") egyének vagy társadalmi csoportok közötti olyan ütközés, amely mögött igények, szándékok, vágyak, törekvések, érdekek, szükségletek, nézetek, vélemények, értékek szembenállása húzódik meg (Szekszárdi 1995, 1996). Harcra, összeütközésre akkor kerül sor, amikor a felek viselkedése akadályozza egyikük vagy másikuk igényeinek érvényesítését, vagy értékrendjük különböző. [1] Konfliktus az egyének között [ szerkesztés] A személyek közötti konfliktusok és kezelésük mind a szociálpszichológia, mind a pedagógia számára fontos terület. Az interperszonális kapcsolatokban fennálló szimmetrikus kölcsönös függés formái az együttműködés és a versengés. [2] A konfliktusok szempontjából mindkettő igen nagy jelentőségű. Míg a versengés konfliktust előidéző tényező, az együttműködés a konfliktusok megoldását segíti elő. A személyközi kapcsolatokban a versengés ölthet tisztességes és tisztességtelen formát. Ezeknek a formáknak a megjelenése főként a helyzet sajátosságainak, illetve a résztvevők önmagukhoz és társukhoz való viszonyulásának függvénye.
Sokszor az effajta vitákat a két fél közötti kommunikációs problémák, egymás melletti elbeszélés, dühből, méregből megfogalmazott sérelmek zsákutcákba terelik, így elsődleges a konfliktuskezeléséhez ezek orvoslása és az újabb gátak kialakulásának megakadályozása. Az interperszonális konfliktusoknál jelentős szerephez jutnak a résztvevők erő- és hatalmi pozíciói, valamint a mások befolyásolásának, manipulálásának képessége. Gondoljunk csak újfent egy beosztott és vezető közötti vitás helyzetre, melyben az információval való ellátottság, a munkáltatói-munkavállalói szerepkörök, a megoldásra rendelkezésre álló eszközök és ezek felett való rendelkezési jogosultság, mind meghatározzák az érdekérvényesítés lehetőségét és az alá- és fölérendelt viszonyból eredően gátakat, akadályokat húzhatnak a játékosok közé. Mivel a fenti helyzetek számos olyan adottságból eredeztethetők, melyek nem felszámolhatóak, így a konfliktusok sem mindig eliminálhatók, van, hogy csak elviselhetővé tehetők annyira, hogy a mindennapjainkat nem jelentősen határozzák meg és életminőségünk nem romlik általuk.
Gondoltad volna, hogy a konfliktusoknak különböző fajtái vannak? A konfliktusok ugyanis "köztünk élnek"; ahányan vagyunk, annyiféle érdeket, gondolatot, különböző kultúrákból érkeztünk, eltérő szokásokkal, így a konfliktus kialakulása szinte törvényszerű. Az viszont, hogy miért történik, hogyan tudod kezelni, egészen más megközelítést kíván. Mi a konfliktus? Szekszárdi Júlia, aki konkrét tudományként kezelte a konfliktust, és ennek kapcsán könyve is megjelent, a következőképp határozta meg: "A konfliktus olyan ütközés, amelynek során igények, szándékok, vágyak, törekvések, érdekek, szükségletek, nézetek, vélemények, értékek kerülnek egymással szembe. " Fontos már a jelentését is tisztázni, hiszen a konfliktus is igen gyakori jelenség életünkben. Ha rendszeresen olvasod cikkeinket, akkor összefüggést találhatsz akár a stresszel kapcsolatban is, hiszen számos olyan szituáció alakul ki, ahol a konfliktus stresszt idéz elő. A konfliktusok fajtái Ahhoz azonban, hogy mélyebben megérthessük a különböző helyzeteket, fontos, hogy ismerjük a típusait, és a hozzájuk tartozó megküzdési stratégiákat.
A konfliktusokat az érintettek szintjei alapján az alábbiak szerint csoportosíthatjuk: Ahogy az a történeti áttekintésből is kitűnik, egyrészről beszélhetünk személyen belüli ún. intraperszonális konfliktusról. Ekkor a személyiség egyes részei között, vagy szerepeink között, szerepeinken belül zajlik a viszály. Gondoljunk itt akár egy középvezető belső őrlődéseire, mikor egyrészről a felettesei felé való megfelelés, a rátermettség és lojalitás bizonyítása, másrészről viszont a beosztottjai érdekeinek képviselete, a munkatársakkal való korrekt, nyílt légkör megteremtése is feladata, ám ezek a kettős szerepek adott szituációkban, pl. leépítés, költségcsökkentés, komoly visszásságokat eredményezhetnek. Ilyen esetekben az érzelmek fontos szerepet játszanak, vívódásaink, bizonytalanságunk tör felszínre, ám az idők során megtanuljuk elviselnie konfliktusokat, és képesek vagyunk kontrollálni reakcióinkat. Másrészről beszélhetünk személyek közötti (interperszonális) konfliktusokról is. Ilyenkor két vagy több személy érdekei, szükségletei, vágyai ütköznek, ezek hatással vannak önbecsülésükre, indulataikra, meggyőződésükre.