Az Urál szintén egy fejlett ipari komplexum része, amely szorosan kötődik az ásványi anyagokban gazdag szibériai régióhoz, és a történelem mélyére nyúló gyökerekkel rendelkező népek otthona. Ural-hegység Ural-hegység, Oroszország nyugat-középső része. ugraland Moszkvából, Oroszországból Fizikai jellemzők Fiziográfia Az Urál öt részre oszlik. Ural hegység térkép. A legészakibb sarki Urál az északkeleten fekvő Konstantinov Kamen hegytől 400 mérföldre (400 km) húzódik délkeleten a Khulga folyóig; a legtöbb hegy 3300-3600 lábra (1000-1100 méter) emelkedik a tengerszint felett, bár a legmagasabb csúcs, a Payer-hegy eléri a 4829 lábat (1472 méter). A következő szakasz, a Nether-Polar Urals több mint 225 mérföldre (225 km) déli irányban, a Shchugor folyóig tart. Ez a szakasz az egész tartomány legmagasabb csúcsait tartalmazza, beleértve a Narodnaja-hegyet (1817 méter [6217 láb]) és a Karpinszk-hegyet (1878 méter [6161 láb]). Ez az első két szakasz tipikusan alpesi, gleccserekkel van tele és erősen örökfagy jellemzi.
E különbségek alapján a hegyláncot négy, illetve a Sarki-Urál további tagolásával öt nagy szakaszra szokták osztani: Sarki-Urál (Полярный Урал) Sarkközeli-Urál (Приполярный Урал) Északi-Urál (Северный Урал) Középső-Urál (Средний Урал) Déli-Urál (Южный Урал) A hegylánc északi folytatása (elővidéke) a Paj-Hoj, déli folytatása (utóvidéke) Kazahsztánban a Mugodzsar. Ezek nem hegy-, hanem dombvidékek, nem is tekintik őket a tulajdonképpeni Urál részének. Az Urál-hegységet Laurencia és Fennoszarmácia ütközése hozta létre a devon második felében, amelynek során Laurázsia kialakult. A folyamatot szünetmentesen követte a Variszkuszi-hegységrendszer kiemelkedése, amelyben Laurázsia Gondwanával ütközve létrehozta a Pangeát. A perm (amely éppen az uráli térségben fekvő Permről kapta a nevét) folyamán a térszín megsüllyedt és a tengerszint megemelkedett, így az Urálban számos apró tengeröböl alakult ki, amelyek a lassú süllyedés és a bizonytalan, gyakran elzáruló tengeri kapcsolatok miatt gazdag sótelepeket és más evaporitokat hoztak létre.
A japán fűz Kelet-Ázsiában, Japánon kívül Kínában, Koreában és Oroszországban őshonos, de dísznövényként gyakorta ültetik, elsősorban eme tarka levelű fajtáját. Az alapfaj 3m magas, számtalan feltörő habitusú vesszővel, ezért megjelenésében leginkább a hazánkban is őshonos csigolyafűzre ( S. purpurea) hasonlít. Az 'Albomaculata' néven is ismert 'Hakuro-nishiki' ennél rendszerint alacsonyabb, bár e fajtát gyakorta oltják magastörzsre. A növény hosszúkás leveleinek érdekessége, hogy tavasszal rózsaszín tarkán hajtanak ki, később azonban krémfehéren foltozottá, majd csaknem teljesen zölddé válnak. Lombja az ősz folyamán sárgára színeződik, a levelek lehullását követően pedig vöröses vesszőivel díszít. Különleges színvilága miatt ideális szoliternövény, kompakt mérete miatt pedig akár kisebb előkertekben is nevelhető. A japán fűz kétlaki, barkavirágzatai jelentéktelenek. A japán fűz napos és félárnyékos helyen egyaránt szépen fejlődik, sok más fűzfajhoz képest pedig viszonylag szárazságtűrő, de így is fontos, hogy talaját folyamatosan nyirkosan tartsuk.
Néhány könnyű és nehéz vágás miatt a növény színes, rózsaszínű és fehér színű új növekedést bocsát ki. Általában javasoljuk, hogy kb. 30-50% -kal vágja le a japán fűzfa ágakat, de a fentiek szerint ha a méret és forma valóban kiszabadult, akkor az egész növényt körülbelül egy láb magasra vághatja vissza. Video: Salix integra 'Hakuro Nishiki' – Tarka levelű japán fűzfa
A levelek 10-15 centiméteresek, 3-7 különböző méretre tagoltak, karéjosak, karcsú és hosszú fogban kihegyezettek. Erős, napsütést nem szereti. Időnként az alap fajra jellemző zöld levelű hajtásokat nevelhet, ezeket tőben metsszük ki. Időszakos vízborítást elviseli, fagytűrése jó. Ár: 75 literes konténerben 250/300 cm magassággal 30000. -Ft/db Gleditsia triacanthos 'Sunburst' Gleditsia triacanthos 'Sunburst' sárga levelű lepényfa 8-10 méter magas, 4-6 méter széles ritka ágrendszerű, lassan növő tüskétlen fa. Az uralkodó széljárás befolyásolja növekedését, formáját. Levele összetett, párosan szárnyalt (8-14 levélke), 20-30 cm hosszú, az egyes levélkék hosszúkásak, 2, 5-3 cm nagyságúak, páfrányszerű megjelenést adnak. Az április végi kihajtáskor aranysárga, később visszazöldül. Év közben gyakran újra hajt és ismét aranysárga hajtásokkal díszít. Őszi lombszíne bronzos sárga. Szereti a napos kertrészt, elviseli a tartós szárazságot. Metszéssel sűrűsíthetjük. Ára: 30 literes konténerben 200+ 13900.
Tél végén, kora tavasszal vesszőit erősen vissza lehet metszeni, hogy így ösztönözzük friss, és egyben tarkább hajtások fejlesztesére, ez azonban nem feltétlenül szükséges. Számos kártevője és betegsége ismert. Zöld- és félfás dugványai viszonylag könnyen gyökeret eresztenek.