Dr. Máté Márta és Pogocsán Ferdinánd, dévai RMDSZ tanácsosi minőségükben immár nyolcadik esztendeje díjazzák a tanulás terén és a közösségi munkában egyaránt kiemelkedő teljesítményt nyújtó diákokat. – Nagy öröm számomra, hogy idén két olyan diáklányt díjazhatok, akiknek egészen zsenge koruk óta követhettem a fejlődésüket, és láttam, ahogy napról-napra kibontakoztatják tehetségüket. Arany János: DOMOKOS NAPRA | Verstár - ötven költő összes verse | Kézikönyvtár. Mindketten a dévai Szent Ferenc Alapítványnál nőttek fel, tehetséges, szorgalmas ifjú hölgyekké, akiknek merész álmaik, vágyaik vannak. Kívánom, hogy legyen erejük, kitartásuk valóra váltani álmaikat, nekik is és valamennyi végzős társuknak – fogalmazott dr. Máté Márta, átadva a száz-száz eurós pénzjutalommal járó kitüntetést Varga Mária Zitának és Segărceanu Laurának. Pogocsán Ferdinánd alpolgármester hasonló díjat adott Szabó Henriettének. Az alpolgármester további meglepetést is tartogatott: ballagási öltönybe bújt plüss macit ajándékozott valamennyi végzősnek. – Kun-Gazda Kinga tanárnő jóvoltából, a mackók a Téglás Gábor Elméleti Líceum hímzett monogramját viselik.
Serdülj, kedves ifju... poharam cseng érted! - Légy ember, ha majdan azt az időt éred. Szeressed hazádat... Oh, a honszerelem Most lehet őszinte, igaz, önzéstelen. Ne is tőle kívánd, amit ő nem adhat: Magadban keressed az édes jutalmat. Csillagi nem lesznek, fényes díszjelei: Keresztje elég van, - de maga viseli. Vess számot erőddel s legjavát, amelyet, Leghasznosbnak itélsz, hazádnak szenteljed. Ember lenni mindég, minden körülményben. Vagyon sok szüksége, sok fogyatkozása: Bárhol állj, csak tőled előmentét lássa. Serdülj, kedves ifju - habzó kelyhem dagad - A haza igényel munkás, hű fiakat. S ha talán, az érzés tengeréhez jutva, Néked a szelíd lant tisztessége jutna: Hass! buzdíts! egyesíts! hogy osztály ne légyen Köztünk, hol magyar szó, honfiérzet - szégyen. Virág a költészet... egy nép irodalma: De ha nem virágzik, nem is terem a fa. Ha pedig a tettdús férfikor elhíván A lanttól, komolyabb munkásságot kíván: Ne feledd, mily gyönge ama virág bokra, Van szüksége közös ápoló karokra. Serdülj, kedves ifju - még egyszer a kelyhet!
Kép forrása: joportal Már gyermekkorunkban elvetették a magvát, hogy tiszteljük az idősebbeket, a feljebbvalót, a fiú a lányt stb., de már akkor érezhető volt, hogy itt valami sántít. Túlzás azt állítani, hogy a tiszteletet ki kell érdemelni. A tisztelet alanyi jogon jár minden embernek, függetlenül attól, hogy hány éves, és mi a foglalkozása mindaddig amíg be nem bizonyosodik az ellenkezője, és nem azért, mert 50 évvel idősebb nálunk, vagy azért, mert a személyi száma kettessel kezdődik. Miért ne lehetne mondjuk tiszteletreméltó egy tízéves? Ő is egy kis ember, tele érzésekkel, vágyakkal… És az ellenkezője is igaz: nem fogok tisztelni egy elvetemült gonosztevőt csak azért, mert nyolcvanéves. Ennyire egyszerű, és mégis ez az egyik alapvető hiba, sőt! Mondhatnám bűn, amit az emberek elkövetnek egymás ellen. A szülő nem tiszteli a gyermekét, és lám, a gyermek sem tiszteli a szülőt, a diák a tanárt, és fordítva… és sorolhatnám a különböző emberi kapcsolatokat, az alá- és mellérendelt viszonyokat, ahonnét mindez hiányzik és csak úgy lehet jelen, ha kölcsönös.
Legyen bármily hosszú is az élet, Sírig tartó boldogságot ad, Bátran nézhetsz az emberek szemébe, Mindaddig, míg betartod a szavad. Fény vagy te is, lobogj hát, Melegíts és égess, Hinned kell, hogy a világ Teveled is ékes. Ma sem volt könnyű élni Nem lesz könnyű sosem. De érdemes volt! - s mindig Érdemes lesz, - hiszem! Az emberi lét titka nem abban rejlik, hogy éljünk, hanem abban, hogy miért éljünk. Az ember, ha nincs szilárd elképzelése arról, hogy miért éljen, nem hajlandó élni, és inkább elpusztítja magát, semhogy e földön maradjon, még ha csupa kenyérrel rakják is körül. Fontold meg jól, mit kezdesz; válaszd meg az eszközöket okosságod szerint; munkálj fáradhatatlanul; s ha mindent, amit erőd s körülményed enged, megtettél: nem vádolhatod magadat, bár a kimenetel óhajtásodnak meg nem felel is. Igaz leszek, mert vannak, akik bíznak bennem; Tiszta leszek, mert vannak, akik törődnek velem; Erős leszek, mert olyan sok a szenvedés; Merész leszek, mert annak kell lennem; Barátja leszek mindenkinek - ellenségnek, társtalannak; Ajándékozom, s elfeledem az ajándékot; Alázatos leszek, mert ismerem a gyengéimet; Felnézek... és nevetek... és szeretek... és magasba emelek.
A szombathelyi Szent Márton-templom a 4. században itt született és később toursi püspökké és szentté választott Szent Márton szülőháza felett épült fel. Többször bővítették és átépítették, jelenlegi formáját 1930-ban nyert el. Előtte Szent Márton kútja áll. Szombathelyi Szent Márton-templom A Szent Márton-templom Szombathely keleti részén, az ókori Savaria ókeresztény temetőjénél, a római kori Arrabonába, a mai Győrbe vezető út mentén áll. 1885-ig az önálló Szentmárton község plébánia temploma volt. Úgy tartják, hogy ezen a helyen született Kr. u. 316-ban vagy 317-ben Szent Márton, a későbbi toursi püspök. A megszentelt földterületen, az egykori keresztény temető területén álló sírkápolnát a 9. században építették át templommá. Szombathelyi Szent Márton-templom » Közel és távol utazás. Szent Márton emlékét a plébániatemplomban, a szentélytől északra fekvő kápolna őrzi. Szent István uralkodásának idején fából egy újabb templomot építettek, amit Szent László alatt félkörívben záródó téglatemplommal váltották fel. Ezt 1230-ban román stílusban építették át.
Pannonhalma A IV. században megerősödő ariánus mozgalom elől Savariából Milánóba menekült, ám az ariánusok innen is elűzték. Megszűnvén a veszély, 360-ban visszatért Galliába, ahol fontos hittérítő munkát végzett a pogányok között. Megalapította az első európai kolostort. 371-ben Tours püspökévé akarták választani, ő azonban tiltakozott e tisztség ellen. Toursi Szent Márton. A legenda szerint egy libaólban próbált elrejtőzni, de a ludak elárulták gágogásukkal. Fölszentelése napjától Márton mint jó pásztor látogatta nyáját. Nagy erőt öntött a hívekbe és a papokba. A nép atyjaként szerette. Úgy élt közöttük, mint a legszegényebbek; segíteni és békességet teremteni akart mindenütt. Az egész ország gyógyításairól, ördögűzéseiről és a halottak feltámasztásáról beszélt. Úgy emlegették, mint az irgalmas szamaritánust, aki a koldusnak utolsó ruhadarabját is odaadta, s mint a jó pásztor ragyogó példáját, aki a legszorongatóbb helyzetekben is a felebaráti és az Isten iránti szeretetet tette életének vezérlő elvévé. Nagy alázat jellemezte: amikor a szentélyben volt, sohasem használta a püspöki széket, templomban soha senki nem látta leülni.