Még az olyan részletek is, mint a kastély falán logó, rég elhalálozott rokonok portréi, vagy az inkább ijesztő, mint megnyugtató gyerekjátékok is mind a helyükön vannak. A Hammer-örökség leginkább a díszletek kidolgozottságában, az erős hangulatteremtésben fedezhető fel. Nehezen feledhető az a kép, amikor Kipps először közelíti meg a kastélyt. A szigethez vezető út csak apálykor járható, egyébként ellepi a tenger. Az omladozó épület egy sűrű erdő közepén magasodik. Tipikusan az a környezet, ahol még a legracionálisabb személy is összerezzen, ha reccsen egy ág, vagy becsapódik egy ablak. Mi van, ha mégsem vagyok egyedül? A régmúlt horrorjainak világához nyúl vissza A fekete ruhás nő, és a mai szemnek is rémisztő módon építi fel világát. A kezdeti tempó sem hasonlít a most megszokotthoz, nem kezd el rögtön terrorizálni, hanem először felvázolja a viszonyokat, időt ad arra, hogy megismerjük a karaktereket. Az első húsz perc láttán még az a kérdés is megfogalmazódhat sok nézőben, horror ez egyáltalán?
Egyrészt beletelik egy kis időbe, mire el tudunk vonatkoztatni a varázslótanonctól, másrészt eleve nem passzol Kipps figurájához. A második nagy gond a korhatár besorolás, ami szintén Radcliffe-nek, helyesebben rajongótábora átlagéletkorának köszönhető. Igaz, el sem merem képzelni mi lenne, ha nem PG-13-as besorolást kapott volna. Valószínűleg még most sem aludnék. A feke te ruhás nő megmarad kellemes kukoricás mozinak, amin lehet picit félni, kellően érdekes és remek prezentálása egy klasszikus horror sztorinak. Abszolút friss darab, ami gusztusosan használja a zsáner eszköztárát, amit ugyan nem újít meg, de nem is koptatja agyon, csupán alkalmazza egy ügyes késődélutáni hidegrázáshoz. A fekete ruhás nő (Woman in Black) színes, feliratos, angol-kanadai thriller, 95 perc, 2012 rendező: James Watkins forgatókönyvíró: Jane Goldman producer: Richard Jackson, Simon Oakes, Brian Oliver vágó: Jon Harris szereplők: Daniel Radcliffe (Arthur Kipps) Ciarán Hinds (Mr. Daily) Janet McTeer (Daily felesége) Shaun Dooley (Fisher) Alisa Khazanova (Alice) Liz White (Jennet Humfrye) Sidney Johnston (Nicholas Daily) David Burke (Collins) IMDb
Minden tevékenységét rosszalló tekintetek övezik, ajtótáblák csukódnak, és a fogadós sem szolgálja ki. Hősünk gyorsan ráébred, hogy az általános ellenszenv elsősorban nem neki szól, sokkal a inkább a háznak, amelynek ügyében eljár. Részben nyugalma, részben az épületet övező babonák feltárása érdekében beköltözik a kérdéses komplexumba. Gyorsan rájön, hogy bizony van mitől tartani odabenn. Véleményed van a cikkről vagy a filmről? Írd meg nekünk kommentben! A fekete r uhás nő legnagyobb erénye, hogy nem akarta a világot megváltani, ám amit vállalt, azt maradéktalanul teljesítette. A cél vélhetően egy szerethető tucathorror megalkotása volt, amihez tulajdonképpen nem kell más, mint egy dermesztő milliő, amibe kényelmesen be lehet illeszteni a lehetőleg minél kevésbé klisés, de annál hatásosabb ijesztegetéseket. A megoldás remek, hiszen a másfél évszázaddal ezelőtti ködös falu, illetve a klasszikus kísértetház klasszul fogadja magába az itt-ott elsuhanó nőalakra, illetve kislány szellemekre építő rémítéseket.
Mi a probléma? Szexuális tartalom Erőszakos tartalom Sértő tartalom Gyermekbántalmazás Szerzői jogaimat sértő tartalom Egyéb jogaimat sértő tartalom (pl. képmásommal való visszaélés) Szexuális visszaélés, zaklatás Ha gondolod, add meg e-mail címed, ahol fel tudjuk venni veled a kapcsolatot. Jelentésed rögzítettük. Hamarosan intézkedünk. Nyolc gyermek két tanárnővel a háború borzalmai elől Londonból egy távoli vidéki kisvárosba, Crythin Giffordba utazik. Nem is sejtik, hogy ami ott vár rájuk, az a háborúnál is borzalmasabb. Stáblista: Helen McCrory (Jean Hogg) - színész Jeremy Irvine (Harry Burnstow) - színész Phoebe Fox (Eve Parkins) - színész Ned Dennehy (Hermit Jacob) - színész Oaklee Pendergast (Edward) - színész Adrian Rawlins (Dr. Rhodes) - színész Amelia Pidgeon (Joyce) - színész Amelia Crouch (Flora) - színész Tom Harper - rendező Susan Hill - forgatókönyvíró Jon Croker - forgatókönyvíró Marco Beltrami - zeneszerző Brandon Roberts - zeneszerző George Steel - operatőr Tobin Armbrust - producer Ben Holden - producer Richard Jackson - producer Simon Oakes - producer Mark Eckersley - vágó
Végül pedig a harang vészjóslón kong. Az előadás látványvilága – mely Izsák Lili és Kálmán Eszter közös munkáját tükrözi – izgalmas keretet biztosít a rendezésnek, olykor el is nyomja azt. A vetítések és a színpad két oldalán kialakított liftek feleslegesek, utóbbit a színészek következetlenül is használják. A jelmezek nagyszerűsége éppen egyszerűségükben rejlik: a mellékszereplők szürke köpönyege jól mutatja, hogy valójában ők csak asszisztensek az állami gépezetben, életük és sorsuk aranyveretes névtáblácskájuktól függ, mely egy mozdulattal lerántható róluk. Az örkényes színészek a tőlük megszokott szinten teljesítenek, Polgár Csaba kitűnően hozza az intrikus szerepét, Takács Nóra Diána a stressz evő őrzővédőt, Ficza István a szánalomra méltó hősszerelmest, Vajda Milán a törtető főkincstárnokot és Znamenák István a nevetséges francia követet. Ám a megszokott jó teljesítmény néha kevés – most legalábbis az. Szandtner és Hámori kettőse csupán a látvány (a képzőművészeti intertextualitás) tükrében válik igazán izgalmassá, önmagában sajnos nem nyújt újat, érdekeset Stuart Mária és Erzsébet párosáról.
A Veszprémi Petőfi Színház idei nagyszínpadi évadában tűzte műsorra a Stephen Hawking életét adaptáló, A mindenség elmélete című előadást. A produkció ősbemutató, így a történet – az azonos című film után – először elevenedik meg a világot jelentő deszkákon. Kálloy Molnár Péter rendező rendkívül gazdag anyaggal dolgozhatott. Adott egy hihetetlen élettörténet egy korszakos zseniről, aki briliáns elmével, ám sorvadó testben kénytelen létezni. Mellé az örök kérdés: tudomány vagy hit? Adott egy férfi és egy nő, akik több-kevesebb sikerrel igyekeznek legyőzni a közös életüket beárnyaló nehézségeket. Fajsúlyos történet, mely joggal ér el a befogadó szívéhez. Gondolhatnánk, hogy innen nyert helyzetben van a gárda, ám a színházat a történetet megvalósító alkotó elme teszi azzá, ami. A mindenség elmélete jó sztori, de jól is kell színpadra alkalmazni. Mindebből kifolyólag, a történet részletezésétől és méltatásától eltekintve, irányítsuk figyelmünket a létrehozás milyenségére. Díszletezés A produkció díszletezése átgondolt, jelentéses és funkcionális egyszerre.
Arthur Kippst, a fiatal, házasodás előtt álló ügyvédet főnöke egy isten háta mögötti angol városkába küldi, hogy rendezzen egy hagyatéki ügyet. Arthur a halott ügyfél, a néhai Alice Drablow házába költözik be, hogy minden családi iratot feldolgozhasson. Nemsokára kiderül, hogy a kastély sötét és tragikus titkokkal van tele, a helyiek pedig... bővebben Utolsó ismert ár: A termék nincs raktáron, azonban Könyvkereső csoportunk igény esetén megkezdi felkutatását, melynek eredményéről értesítést küldünk. Bármely változás esetén Ön a friss információk birtokában dönthet megrendelése véglegesítéséről. Igénylés leadása 5% 4 799 Ft 4 559 Ft Kosárba Törzsvásárlóként: 455 pont 4 399 Ft 4 179 Ft Törzsvásárlóként: 417 pont 3 890 Ft 3 695 Ft Törzsvásárlóként: 369 pont Események H K Sz Cs P V 28 29 30 31 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 1
Az öltözék mindkét nem esetében két rétegből állt. Egy hosszú szűk ujjú alsóruhából és egy fölötte viselt felsőruházatból. Férfi viseletek: Az egyszerű szabású alsóruházat anyaga finom len volt, az igen gazdagoké selyemből is készülhetett. Gyakran sáfránnyal színezték, így a piszok kevésbé látszott meg rajta. (Ne felejtkezzünk el róla, hogy mások voltak a higiéniai szokások, mint manapság! ) A képen egy részlet. Kódex Dijon ms 0014, f. 44v (forrás:) Az alsóruhát ágyékkötő és harisnyaszárak egészítették ki. A harisnyaszárakat az ágyékkötőhöz kötötték fel. A képen jól látszik, amint a harisnyaszárak az ágyékkötő derék részéhez vannak erősítve. ázadi miniatúra, forrása:, Paula Saunders Pinterest. Előkelő viseletek a XII.században. - Contrapasso. A képen mintás harisnyaszárak, részlet kb. 1187-1200-ből. Epifania, Museo Episcopal de Vich Ismerték a térdharisnyát is: II. (Jóságos) Vilmos (uralkodott 1166-1189) térdharisnyája. Bécs, Kunsthistorisches Museum A férfiak a bokáig érő alsó ruha felett övvel átfogott lábszárközépig érő tunikát viseltek, melyet a nyakánál, az ujján és sokszor az alján is körben hímzések díszítettek.
Érdekesség: IX. Innocent pápa 1501-ben dekrétumban tiltakozik a női dekoltázs ellen. Azonban ennek nincsen semmi hatása az öltözködésre. A dámák hátul a már amúgy is a reneszánsz viseletre igen jellemzően felfelé ívelő csipkegallért még magasabbra emelik, mintegy tilalomfaként a konty fölött ágaskodó kerítést, elől azonban a dekoltázs még mélyebbre csúszik. A francia reneszánsz [ szerkesztés] Franciaországban XI. Lajos halála után új irányzat kel életre, amely a korlátozást semmi szín alatt nem ismeri, az öltözködésben már nehéznek tartják a középkori formákat, a kényelmesebb ruhaviselést tették szabályossá. Az egyszerűség az ellenkező végletbe csap át, a fényűzés betegsége terjed, a kiskereskedő lánya úgy öltözködik, mint egy hercegnő, a házaló gyümölcsárus lovagruhát ölt. VIII. Károly szigorú törvényekben, pénzbírsággal büntetve a vont arany és ezüstbrokát, a karmazsin bársony és prémezés túltengését. HETÉSI FÉRFI ÉS NŐI VISELET – Muravidéki Magyar Értéktár. XII. Lajos korában miután második felesége egy pompakedvelő hercegkisasszony lett a fényűzés tűrhetetlen arányokat öltött, ekkor jelenik meg a nyakbodor szegélyén a csipke, amely a legfontosabb kiegészítővé válik.
Férfiak és nők hetési viseletben. Alsólendva, 1895. (Fotó: NM) A hetési férfi és női viselet az európai viseletkultúra igen értékes, archaikus rétegéhez tartozik, hiszen fehér vászonalapú viselet, amely régies, középkori eredetű szabásvonalakat is megőrzött és csak igen visszafogottan, de nemes egyszerűséggel díszített. Középkori Viselet – Vacationplac. A hetési viselet olyan szabásvonalakat, hímzési módokat, szövés-díszítményeket foglal magába és őriz, amelyek fontos forrásai a viselettörténetnek. A hetési viselet számos olyan különlegességet őriz, amely mára már csak ebben a viseletben maradt meg. Ilyen például a fehér, összetett hajtogatással elkészített lepelkendő, a pacsa, a férfiak darázslépes öltéssel dúsan hímzett inge, valamint a mellkötő kendő, amely rámutat a vállkendő egykori, korábbi funkciójára. A hetési férfi viselet A ránk maradt fotódokumentumokból és néprajzi leírásokból megtudhatjuk, hogy az 1860-as években a hetésiek is hétköznap szűkebb, ünnepen bővebb, 5-6 szélből, kézzel varrott háziszőttes vászongatyát viseltek, egyenes szabású, fehér vászoninggel.
A kép forrása: Tours, ms0924, Tourraine vers 1100 (forrás:) A kép forrása: Dijon ms 0014, Citeaux apátság () A képen: Nemesi öltözet kb. 1150-1200. Forrás: szicíliai király (1153-1189) ránk maradt gyöngyhímzéses tunikája földig ért. (Bizonyos részei eredetiek, a nyak körvonala ázadi és a fehér selyem ázadi) Az öltözék kiegészítéseként otthon fejükre kis fehér, megkötős sapkát ("coif") tettek. A képen részleteket láthattok a Fécamp zsoltároskönyvből. Forrása: Jenna Reece, Pinterest Női viseletek: A nők alsóruhája nem sokban különbözött a férfiakétól, és ők is ugyanúgy felhúzták hűvösebb időben a térdig vagy combig érő harisnyaszárakat, mint a férfiak. A földig érő alsó ruha fölé gyakran attól rövidebb felső ruhát öltöttek, így az alsóruha kilátszódott. Természetesen hordtak földig érő felső ruhát is. A felső ruhát gazdagon hímezhették a nyakánál, ujján, vagy a ruha alján is arany-ezüst szálas hímzéssel, gyöngyökkel, esetleg drágakövekkel, de hordtak egészen egyszerű, hímzés nélkülieket is.
A női ruhák felsőrésze keskeny és szoros lett és még csak sejtetni sem engedte a mellet. A férfiruhák magasan záródtak, hegyes gallért viseltek, és a mérete is megnőtt. Bővült a nadrág, a lábszárat lazán körülfogta és hosszabb is lett. Divatba jött a barokk divat csúcsát jelentő rhingrave, ami a szoknyához hasonló szabású nadrág volt. Szűk elől nyitott mellénykével viselték bő fehér inggel. Ehhez az öltözékhez szalagokkal díszített színes harisnya és magas sarkú cipő társult. Az abroncsszoknya kiment a divatból a helyét mérsékelten bő szoknya váltotta fel. Gombokkal magasan záródó, bő ujjú kabátkát hordtak ehhez, amit deréktól bővülő szárnyakkal toldottak meg. A dekoltázs négyszögletűvé és mélyebbé vált. Lajos korabeli divatot a francia divattal azonosíthatjuk. A férfidivat újabb egyszerűsödésen ment keresztül. A berakások és a szalagok kezdtek eltűnni, a ruhatár egyik legjellegzetesebb darabja a katonakabát lett. A férfidivat egyszerűsödésével ellentétben a női egyre bonyolultabb és költségesebb lett.
A középkori tunikák a létező legkülönfélébb hosszúságban jelentek meg az évszázadok alatt…. A késő középkorban például olyan rövid tunikákat készítettek, hogy viselőjük feneke teljesen kilátszott alóla. Ezzel önmagában még nem is lett volna baj, azzal már viszont sokkal inkább, amikor a viselet elkezdett terjedni a parasztság körében is. Egy jobbágy tomporának látványát ugyanis túlságosan alpárinak tartották – legalábbis a felsőbb rétegek tagjai. 1463-ban ezért Angliában külön szabályozták, hogy a feneket szabadon hagyó férfi tunikákat csak az előkelőbb rétegekhez tartozó személyek viselhették. írta és szerkesztette: Cseke Ibolya forrás: