Magyarország a Habsburg birodalomban. A Reformkor Magyarorsz by Makai András
III. Károly a magyar rendekkel a Rákóczi-szabadságharcot lezáró szatmári békében kötött kompromisszumot, s ennek betartásával vélte biztosítani külpolitikai erejét. Bár Károlyt továbbra is birodalmi szempontok vezették, a magyar rendek együttműködtek vele. A Habsburgok reformot hajtottak végre a közigazgatásban. Felállították a Helytartótanácsot, mely a végrehajtó hatalmat gyakorolta. Először Pozsonyban, majd Budán, a nádor elnökletével működött. A gazdasági és közigazgatási ügyeket országosan irányította. A hivatalban a rendi szempontok is érvényesülhettek. A helyben és folyamatosan működő bíróságok révén önállóbb és szakszerűbb igazságszolgáltatás született. Az államszervezet alapjait a Pragmatica Sanctio (ejtsd: pragmatika szankció) törvénybe iktatása biztosította. Az uralkodó dinasztia leányági örökösödését a továbbra is fennálló külső veszély miatt szavazták meg a rendek 1723-ban. Magyarország az örökös tartományokkal feloszthatatlan lett, de a rendi jogokat is fenn kellett tartani.
A közigazgatás átszervezése (1782: Budára helyezte a Kamarával egyesített Helytartótanácsot, 1785: vármegyék helyett 10 kerületre osztotta az országot királyi biztosokkal az élükön), a népszámlálás (1784) és a birtokösszeírás (1787), azaz a nemesség megadóztatásának előkészítése kiváltotta a nemesség gyűlöletét. II. József a belső ellenállás tompítására, hadi sikerek reményében belépett a törökellenes háború ba Oroszország oldalán, de nem hozott sok sikert, súlyosan megterhelte az országot és a külpolitikai helyzet egyre súlyosabbá vált (1789-ben a francia forradalom eszméi kezdenek terjedni Európában, a poroszok Lengyelország újabb felosztása érdekében összecsapásra készülődnek). A nemesi ellenállás megakadályozta a rendeletek vármegyei kihirdetését is, az uralkodó a háborúban megbetegedett, majd rendszere kudarcát belátva halálos ágyán három kivételével (türelmi, jobbágyrendelet, alsópapság helyzetének rendezése) minden rendeletét visszavonta ("a nevezetes tollvonás"). Amikor József halála után öccse II.
A birodalmi vámhatár mellett Magyarország köré is vámhatárt húzott. Ennek az lett a következménye, hogy a magyar nyersanyagokat és terményeket csak a birodalomban lehetett olcsón eladni. Emellett az osztrák és cseh ipar termékeinek magyar piacot biztosított. Az 1767-ben kiadott Urbárium az adózó jobbágyok helyzetét rendezte. Felmérték az egész ország helyzetét. A jobbágytelek nagyságát a föld minőségéhez mérték, és ez alapján egységesítették a jobbágyok szolgáltatásait. Sok helyen csökkentek a parasztok földesúri terhei. Az állam biztosabb bevételhez jutott. Mária Terézia a kultúra területén is maradandót alkotott. Az általa alapított Theresianumban tanultak a főnemesi ifjak. Az 1777-es Ratio Educationis államilag szabályozta a nevelésügyet Magyarországon. A tanfelügyelők minden iskolát ellenőrizhettek, tantervben írták elő a tananyagot. Törekedtek arra, hogy hatéves korától lehetőleg mindenki iskolába járjon. Kedvező és népszerű volt, hogy támogatta az anyanyelvi oktatást. Az alapvető cél az írás, olvasás, számolás elsajátíttatása volt.
Dekameron 6 Nap 4 Novella Elemzése Teljes film A sólyom feláldozása (5. nap 9. novella) – történet + elemzés Ez a történet a Dekameron egyik leghíresebb novellája. A címet természetesen nem Boccaccio adta a műnek, cím helyett ő címközleményt írt: egy rövid tartalmi összefoglalót a novella elejére. Ebből a tartalmi összefoglalóból az egész cselekmény kiderül, a történet vége is. Miért árulja el a szerző már a tartalmi kivonatban, hogy mi lesz a történet vége? Azért, mert ezzel is fel akarja hívni a figyelmünket arra, hogy nem a cselekmény, és nem is a végkifejlet a fontos, hanem valami más. Boccaccio - Dekameron - Ötödik nap kilencedik novella - A sólyom feláldozása - Elemzés - Oldal 4 a 10-ből - Olvasónaplopó. Az 5. napon kilencedikként elhangzó novellát az 5. nap királynője, Fiammetta meséli el. A nap témája olyan szerelmesek története, akik nehéz megpróbáltatások után nyerték el a boldogságot. Fiammetta először utal a korábban elhangzott novellára, melyhez kicsit hasonlítani fog az ő története, aztán ismerteti a történet célját is: a jelenlevő hölgyek megérthetik belőle, milyen hatalmuk van a férfiak szíve felett, és megtanulhatják azt is, hogy kezüket jutalomként adják oda a megfelelő alkalommal az arra méltó férfinak, ahelyett, hogy a vak szerencsére bíznák magukat a párválasztáskor.
Boccaccio: Dekameron olvasónapló, elemzés Keretcselekménye szerint hét nő és három férfi egy vidéki kastélyba menekül az 1348-as firenzei pestisjárvány elől. Itt történetek mesélésével szórakoztatják egymást. A történetek témáját az előző este megválasztott király vagy királynő határozza meg. Mindenki mindennap mond egy-egy mesét, így tíz nap alatt száz történet hangzik el. Élet és halál sajátos körforgása jellemzi a meséket, ám mindenkor az Élet kerekedik felül. Dekameron 6 Nap 4 Novella Elemzése | Giovanni Boccaccio: Dekameron (Elemzés) &Ndash; Oldal 4 A 6-Ből &Ndash; Jegyzetek. A reneszánsz szellemiségével összhangban a Dekameron az élet örömeihez való jogot, a túlvilági léttel szemben (mellett) az e világi örömök fontosságát, sőt elsődlegességét hangsúlyozza. Boccaccio elsősorban a történetek előadásában jeleskedik, magukat a mesélőket nem jellemzi különösebben: a 7 hölgy és 3 ifjú ugyanazon társadalmi osztályt képviseli. Ilyen szempontból a Dekameron kicsit ellentéte Geoffrey Chaucer később keletkezett, hasonló művének, a Canterburyi meséknek, ahol a mesélők a társadalom legkülönbözőbb rétegeit képviselő, karakteres figurák.
Lássuk részletesen: adunk némi információt és a telek rövid összefoglalását. Boccaccio dekameron elemzés a una. Rövid összefoglaló Decameron Cisti a pék - hatodik nap, második történet Narrátor: Pampinea A nap témája: szellemes válaszok és eredményességük Regina: Elissa A részletes összefoglalót a fent hivatkozott cikkben találhatja meg. Chichibio látta, hogy Currado haragja még mindig nem csillapodott, s hogy mostan meg kell bizonyítani hazugságát, de még nem is sejtette, hogyan vágja ki magát; hát kimondhatatlan rettegésben poroszkált Currado mögött, holott, ha lehetett volna, legszívesebben megszökött volna; de nem lehetett, s akár előre, akár hátra, akár oldalvást pislogott, úgy rémlett neki, hogy minden-minden, amit lát, csupa két lábon álló darumadár. De már közel értek a folyóhoz, midőn megpillantott annak partján vagy tizenkét darut, melyek mind féllábon álldogáltak, már ahogyan alvás közben szoktak. S minek előtte még Currado észrevette volna azokat, ő megmutatta neki és szólott: – Most nyilván láthatod, uram, mely igazat szólottam tegnap este, hogy a darvaknak csak egy combjok s egy lábok vagyon; nézd csak ott álldogálnak ni.