Révai A harmadik versszakban szembeállítja a "múlt vesztett boldogságát" a "gyalázatos jelennel" illetve a "kicifrált köd-jövendővel". Azt sugallja, hogy a Kelettől elszakadva sokat vesztett a magyarság, pogányként hatalmas keleti hatalmat építhettünk volna a Nyugattal szemben, de így keresztényként már semmit sem tehetünk. Ady is, mint annyi magyar költő, tétlenül mereng a múlton és túl nagy különbséget lát múlt-jelen-jövő között. Nem voltunk annyira erősek, hogy a nyugati nyomással szemben pogányokként fennmaradjunk. Végigvezet a versen egy színmisztikumot, a vörös különböző árnyalatai jelennek meg borként, piros hajnalokként, ős Kaján vállán bíborként, vérként. A bor vérré való bibliai változása itt is megjelenik, az asztalon először csak "ömlik a bor", majd később "bujdosik a véres asztalon a pohár". "Véres és boros szent-korcsma ablakot emleget, hiábavaló "bor- és véráldomást". Végigvezeti a képet, ahol az összefolyó vérben-borban, tört pohárral, hűlt testtel fekszik a lírai én halottan az asztal alatt.
Pusztán egy országot, ahol élünk vagy ennél mégiscsak többet? Hozzátartoznak-e a haza fogalmához a családunk, a barátaink? Hozzátartozik-e mindenki, aki itt él és magyarnak vallja magát, még ha nem is értünk velük mindenben egyet? Valószínűleg igen. Hiszen mindannyian egy nyelvet beszélünk: közös múltunk, kultúránk nyelvét, amelyet örökségként kaptunk. Nem mindegy, hogyan gazdálkodunk vele. De tudnod kell azt is, hogy amennyiben egy kultúra gőgösen bezárkózik magába, és elutasít mindent, ami új, halálra ítéli magát. A tradíció, a hagyomány nemcsak segítheti, de gátolhatja is a nemzeti haladást. Íróink közül sokan kényszerültek szembenézni Magyarországnak a nyugati kultúrához viszonyított megkésettségével, elmaradottságával. Janus Pannonius barbár, műveletlen tájnak nevezte a hazáját, amelynek a kultúráját ő akarta a verseivel felvirágoztatni. A nemzetféltés a magyar romantikus költészetben a nemzethalál víziójával párosult. Gondolj csak Vörösmarty Mihály Szózatára! Ez a nemzetféltő aggódás a romantika kora után sem szűnt meg teljesen.
Csokonai Vitéz Mihály by Dorottya Molnár
Vágyunk, hogy a Csokonai Vitéz Mihály Református Gimnázium legyen Dél-Dunántúl gyülekezeteinek s azok lelki megújulásának, ébredésének kisugárzó hatású központja. Ezért imádkozzunk és munkálkodjunk! "
Klasszikus versforma. 3. Harmadik korszaka a dunántúli és az utolsó debreceni évei. Ebben a korszakában a klasszikus verselés mellett megtaláljuk a népköltészetet és a vaskor diák humort. Szegény Zsuzsi a táborozáskor, Jövendölés az első iskoláról, Szerelemdal. Csurgó-Dorottya, komikus éposz, farsangi mulatságot ír le, ahol a költő nem lehet jelen, de fentről szemléli a történéseket. A mű érdekessége, hogy a tréfás sokszor pajzán diáknyelv mellett a finom rokokó és a népi nyelv is megtalálható. Sok az idegen szó benne. Filozófiai tárgyi verse "A Lélek halhatatlansága". Az álom testvére a halál- mondja a versben, a halott teste anyagi elemeire bomlik, s az anyag visszatér a természetbe. A lét és a nemlét gondolatát elemzi. Klasszicista mű, sentencia+pictura A pictura (=tájak, emberek leírása) és a sententia ( =elmélkedés erkölcsi tételről) vegyítéséből nőtt ki Csokonai nagy filozófiai lírája. Szemléletében a racionalizmus és empirizmus lényeges vonásai egyaránt megtalálhatók. A racionalizmus jegyében bírálja a vallásos vakbuzgóságot, a babonásságot.
Története: 1952-től a gyakorlóiskola a Pedagógiai Főiskolai Kar A épületében működött és csak alsó tagozatos osztályokkal. 1971-től pedig a Pedagógiai Főiskolai Kar B épületében, szintén csak alsó tagozatos osztályokkal. 1975-től kapott helyet a felső tagozat az intézményben. [1] 1979-ben – a Nemzetközi Gyermekévben – került átadásra a jelenlegi épület, amely a város nyugati részén, társasházakkal körülvéve, a Béke-Füredi lakótelepen, a Béke utca 75. szám alatt található meg. Az épület négy szárnyát és jelenlegi négy szintjét körfolyosórendszer kapcsolja össze. 1979 őszén vették birtokba az intézményt és ekkor 16 alsó és 8 felső tagozatos osztályban kezdődött meg a tanítás. [2] 1989/1990-es tanévtől az informatikai tantárgy kötelező lett az iskolában. [3] 1994-ben kezdte meg a nyolcosztályos gimnáziumi képzést. [4] 1996-ban vált négy szintessé az épület a korábban tervezett emeletráépítéssel. Ezáltal megteremtődtek az általános iskolai és gimnáziumi nevelő-oktató, valamint tanító- és tanárjelöltek gyakorlati képzésének optimális feltételei.
A reformkori csurgói diákéletet két maradandó értéket teremtő egyéniség élményei jelenítik meg. "Alma Materünk legnagyobb diákja", az Iliász és az Odüsszeia fordítója, a neves református püspök, Baksay Sándor, és az alapítványtevő Soltra Alajos. 1849 után Csurgón is nehéz idők jártak. A császári tanterv, az Entwurf előírásainak Sarkady Károly alsoki lelkész, inspektor fáradozásai ellenére nehéz volt megfelelni. A nemzeti ébredéssel a csurgói gimnázium is fellélegezhetett. A cél a főgimnáziummá-fejlesztés volt, az első érettségiző osztály 1884-ben vizsgázott. Új iskolaépületre is szükség volt, amely államsegéllyel épült fel. Korán kihasználták a kitűnő vasúti közlekedés adta lehetőségeket. Héjjas Imre országosan is kezdeményező szerepet játszott az iskolai kirándulások szervezésében. Fiume, Velence, Adelsberg, az Al-Duna volt az úticél. A tágas iskolaépületben 350 diákkal, országosan is számontartott intézményként működött. A világháború, a forradalmak után a fehérterror még közelibbé, még érzékelhetőbbé tette az erőszakot.