Ezeken túl csupán rövidfilmeket vállalt, illetve egy dokumentumfilmet, a francia vitorlázóról, Éric Tabarlyról szóló Tabarly t. Amellett tehát, hogy az ilyen jellegű projektek hozták meg számára a hírnevet, a mozgóképek kíséretei csupán egy kis szeletét képezik munkásságának, s amikor filmzeneszerzőként aposztrofálják, ezt szokta mondani magáról: "Nem vagyok zeneszerző, nem rendelkezem klasszikus képzettséggel". Yann Tiersen figyelme elsősorban stúdióalbumaira és koncertkörútjaira összpontosul, s amellett, hogy kézjegyét hamar felismerni, stílusa nehezen kategorizálható: a kritikusok legtöbbször Philip Glass-szel és Michael Nymannel szokták egy lapon említeni – gyakorta emlegetik úgy, mint a gall Michael Nyman. Sokoldalúságát jelzi, hogy nemcsak zeneírással foglalkozik, hanem zenei rendezőként is jegyzi albumait, hangszeralkalmazása pedig a mellotrontól kezdve a cimbalmon, a buzukin, a marimbán és egyéb különleges hangú instrumentumokon át a megannyi elektronikus eszközig bezárólag rendkívül színes skálán mozog, ugyanakkor zenélt már írógépen, edényeken, biciklin, autón és székeken is.
"Nem vagyok komponista, és tényleg nincsen semmilyen klasszikus zenei hátterem. " - mondta ezt maga Yann Tiersen, a zeneszerző, akit ebben a cikkben szeretnék bemutatni. Ezt a tehetséges nem komponista-komponista a nagyközönségnek elsősorban az Amélie és a Good Bye, Lenin! c. filmek soundtrackjei miatt lehet ismerős, de valószínűleg senkit sem érdekel, különösebben, hogy mégis ki és mi lehet a híres filmzenék mögött. Kár, mert igencsak érdekes- és hullámvölgyekkel teli- volt az ide vezető útja. Yann Tiersen 1970. június 23-án született Brestben (Franciaország). Mondhatni, igazi csodagyerek volt, négy évesen már zongorázott, két évvel később pedig emellett hegedülni is elkezdett. Már a kezdetektől fogva nyilvánvaló volt, hogy az ég is zenésznek teremtette, de nem a visszahúzódó, nyugodt fajtának, mint amilyennek az ember egy zongora- vagy hegedűművészt gondolna. 13 éves volt ugyanis, amikor ő is erőteljesen kamaszodni kezdett: elege lett, ezért állítólag a szó szoros értelmében eltörte a hegedűjét!
For faster navigation, this Iframe is preloading the Wikiwand page for Yann Tiersen. Connected to: {{}} A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából Yann Tiersen Életrajzi adatok Születési név Yann Pierre Tiersen Született 1970. június 23. Franciaország, Bretagne, Brest Pályafutás Műfajok minimalizmus, avantgárd Aktív évek 1995-től napjainkig Hangszer zongora, hegedű, harmonika, gyerekzongora, harangjáték, gitár, mandolin Díjak Művészetek és Irodalom Érdemrendjének lovagja Tevékenység zeneszerző énekes zongorista filmzeneszerző énekes-dalszerző Kiadók Virgin EMI Mute Records Yann Tiersen weboldala A Wikimédia Commons tartalmaz Yann Tiersen témájú médiaállományokat. Yann Tiersen ( Brest, 1970. –) francia zeneszerző és előadóművész. Ő szerezte az Amélie csodálatos élete és a Good bye, Lenin! című film zenéjét is. Sokoldalúságáról és minimalista szerzeményeiről híres. Legtöbb művében zongora, hegedű és harmonika szerepel, de sok más hangszert is felvonultatott már; így például kedvenc hangszerei a gitár, szintetizátor és a hegedű, de egyéb eszközöket is használ, mint a melodika, xilofon, játékzongora (toy piano), csembaló, harmonika, írógép, vagy akár bicikli.
Örvendetes híreket olvastam nem rég, mégpedig, hogy Yann Tiersen Pesten a Gödör klubban fog fellépni november 28. -án. Vendégei David Yengibarian, Kardos Dani. Ígéretes, nagyon jó koncert lesz, ezért aki teheti menjen el! Yann Tiersen és csapata elérhetőségei: Vendégek elérhetőségei: Bővebb infók a koncertről:
1993 nyarán elektromos gitárt, hegedűt és tangóharmonikát használva közel negyven számot készített, melyek többsége első két albuma, a La valse des monstres és a Rue des cascades alapjait képezte – egyéb, a kiadványra felkerült számok erejéig pedig olyan instrumentumokat is bevetett még, mint például a csembaló, a mandolin vagy a zongora kisebb, gyerekeknek készült változata. Ezek, illetve az 1998-ban napvilágot látott Le Phare című korong járultak hozzá filmzeneszerzői karrierjének beindulásához is: először az Erick Zonca által rendezett Élet, amiről az angyalok álmodnak című drámához szerződtették, melyet az Amélie csodálatos élete követett, e projektek közös pontjának pedig az számított, hogy Tiersen korábbi dallamai is visszaköszönnek bennük. Utóbbi munkájáért César-díjat és BAFTA-jelölést vívott ki magának, a sikert követően azonban nem ragadt le a filmek világában: 2003-ban mindössze a Good Bye Lenin! -nel hallatott magáról, 2015-ben pedig a Malá z rybárny ra keresztelt animációs mozira mondott csak igent.
Élete A franciaországi Brestben született 1970-ben. Fiatal korában nagy érdeklődést mutatott a zene iránt, és ez tanulmányi eredményét is lerontotta. Gyermekkorát Rennes -ben töltötte, ahol megtanult zongorán és hegedűn játszani és vezényelni. Később a rockhoz kezdett vonzódni, és a nyolcvanas években több rennes-i rockegyüttesben is játszott. Mielőtt megjelent volna első saját lemeze, több színpadi darabhoz és rövidfilmhez is komponált háttérzenét. Első lemezét 1995-ben adták ki, La valse des monstres (A szörnyek keringője) címmel, ebben korábbi műveiből hallható válogatás. Hazájában igazi sikert 1998-ban ért el a Le Phare (A világítótorony) című albummal, melyről a legsikeresebb dal a Monochrome volt. A nemzetközi elismerésre azonban 2001-ig kellett várnia, ekkor jelent meg az Amélie csodálatos élete. A film zenéjéért egy César-díjjal és egy World Soundtrack-díjjal jutalmazták. Diszkográfia Stúdióalbumok 1995 – La valse des monstres 1996 – Rue des cascades 1998 – Le Phare 2001 – L'Absente 2005 – Les Retrouvailles 2010 – Dust Lane 2011 – Skyline 2014 – ∞ 2016 – EUSA 2019 – All Filmzenei albumok 2001 – Amélie csodálatos élete ( Le Fabuleux Destin d'Amélie Poulain) 2003 – Good Bye, Lenin!
Persze nemcsak a szedegetést tartottam szaporátlan munkának, hanem a ribiszkékből készült lekvárok, szörpök, borok és likőrök elkészítését is. A bogyók szemezgetése, tisztítása, passzírozása, szűrése valamint a kavargatás megannyi macerával járó művelet. Pedig nagyon finom volt Édes hidegen kikevert, zselészerű dzsemje, a szörpje, a likőrje, a szüret után elmaradhatatlan ribizlis süteménye, s a mellé tett pohárnyi natúr ribiszkés gyümölcslé. A ribiszke borról nem tudok nyilatkozni, mert soha nem kóstoltam meg. Fekete feher like me film. Múltkoriban ajándékba kaptam egy üveg fekete ribizli likőr t, ekkor jutott eszembe, hogy - mivel mostanában érik a fekete ribizli - kéne venni belőle egy kis dobozzal, a feketeribizli likőr receptjének illusztrálásaként. Feketeribiszke likőr 50 dkg fekete ribiszkét, 60 dkg málnát néhány feketeribiszke levéllel alaposan nyomkodjunk el, gyúrjuk össze. Öntsünk rá 1 liter 60%-os gyümölcsszeszt, adjunk hozzá kevés fahéjat, szegfűszeget és vanillint (ha van vaníliánk az még jobb). Az egészet öntsük bele egy átlátszó üvegballonba, ha nincs, akkor egy nagy, bő szájú üvegbe.
A képek csak tájékoztató jellegűek és tartalmazhatnak tartozékokat, amelyek nem szerepelnek az alapcsomagban. A termékinformációk (kép, leírás vagy ár) előzetes értesítés nélkül megváltozhatnak. Az esetleges hibákért, elírásokért az Árukereső nem felel.
A lényeg, hogy jól zárható legyen. Egy hónapig tegyük napra, ezután gondosan szűrjük át. A leszűrt lé minden literjére számítva, főzzünk 50 dkg cukorból és 1 dl vízből sűrű szirupot, és ha kihűlt, adjuk a gyümölcsléhez. Pár napi állás után már fogyasztható. Palackokba adagolva sokáig eláll, persze csak, ha meg nem isszuk.
A mákot, mint növényt már a régmúltban is ismerték. A sumérok barlangrajzain is jelen volt és több régi feljegyzés is foglalkozik vele a világ több táján. Hosszú idő alatt sok, a szervezetre pozitív hatásaira derült fény. Azon kívül, hogy rengeteg az ásványi anyag tartalma, csont és immunrendszer erősítő hatással is bír. Ennek köszönhetően is terjedt el gyorsan a nagyvilágban. Különböző kontinenseken, országokban, városokban másként használták fel, és máshogy is nevezték a 'fekete aranyat'. Volt már 'fehér lótusz' vagy 'az öröm virága', de még lehetne sorolni. Fekete feher like youtube. A Keresztúri Pálinka Manufaktúra megtalálta a mák legjobb felhasználási módját és létre hozta a világon egyedülálló, a mák és a pálinka egyesítéséből létrejött és Mácum névre keresztelt alkoholos italt. A gyümölcs pálinka lefőzését követően ledarált mák ágyon áztatjuk a pálinkát, mely a mák illatával, aromájával együtt minden tartalmát magába szívja.