(Németország) [1] Korhatár III. kategória (F/3362/J) További információk weboldal IMDb A tintahal és a bálna (eredeti cím: The Squid and the Whale) 2005 -ös amerikai filmdráma, melynek forgatókönyvírója és rendezője Noah Baumbach, producere pedig Wes Anderson. A főszerepben Jeff Daniels, Laura Linney, Jesse Eisenberg és Owen Kline látható. A 2005-ös Sundance Filmfesztiválon a film elnyerte a legjobb drámai rendezés és forgatókönyvírás díját, és jelölték a zsűri nagydíjára. Baumbach később Oscar-jelölést kapott a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában. Anyám pasija, apám nője. A film hat Independent Spirit Award-jelölést és három Golden Globe-jelölést kapott. A New York-i Filmkritikusok Köre, a Los Angeles-i Filmkritikusok Szövetsége és a National Board of Review az év legjobb forgatókönyvének választotta. Cselekmény [ szerkesztés] Brooklyn, 1986: Bernard Berkman akadémikus és író (Jeff Daniels), valamint nyughatatlan felesége, Joan (Laura Linney) feltörekvő írónő, feladták házasságukat. Két fiuk, a 16 éves Walt (Jesse Eisenberg) és a 12 éves Frank (Owen Kline) magukra maradnak, hogy megküzdjenek zavaros és ellentmondásos érzelmeikkel.
Igen A tintahal és a bálna trailer (filmelőzetes) A tintahal és a bálna - Díjak és jelölések 2006 - Oscar-jelölés - legjobb eredeti forgatókönyv ( Noah Baumbach) 2006 - Golden Globe-jelölés - legjobb vígjáték vagy musical 2006 - Golden Globe-jelölés - legjobb vígjáték vagy musical színésznő ( Laura Linney) 2006 - Golden Globe-jelölés - legjobb vígjáték vagy musical színész ( Jeff Daniels) A tintahal és a bálna fórumok Vélemények Törölt felhasználó, 2020-04-27 20:56 9 hsz Kérdések téma megnyitása 0 hsz Keresem téma megnyitása 0 hsz
Pápai Zsolt The Squid and the Whale – amerikai, 2005. Írta és rendezte: Noah Baumbach. Szereplők: Jeff Daniels, Laura Linney, Lesse Eisenberg, Owen Kline. Forgalmazó: Warner Home Video. 80 perc. A cím cukros Disney-mesét, esetleg új CGI-csodát ígér, a film azonban fényévekre van minden virtuálvalóságtól, szakasztott realista mozi. A tintahal és a bálna a kortárs amerikai függetlenek és félfüggetlenek egyik kedvenc témáját veszi elő, a mintacsaládok széthullása szülte lelki traumák vizsgálatát, egérlyukba szorult életek bemutatását célozza meg, elegáns és érdekfeszítő kivitelben. Noah Baumbach rendező az amerikai independentek körében úgy tíz éve Petárda című debütáló munkájával nevet szerzett Wes Anderson lelkes csipet csapatának újdonsült tagja, Anderson legutóbbi filmjének ( Édes vízi élet) társ-forgatókönyvírója. A tintahal és a bálna (film, 2005) | Kritikák, videók, szereplők | MAFAB.hu. Baumbach tíz éve vezényelte le visszhangtalanul maradt első filmjét, majd még kettőt forgatott, de csak mostani mozijával sikerült magához vonzania a kritikusokat. Talán, mert ezúttal leplezetlenül szerzői darabot készített.
Szereplők [ szerkesztés] Jeff Daniels – Bernard Berkman; egy önző és arrogáns író. Laura Linney – Joan Berkman; író és hűtlen exfeleség. Jesse Eisenberg – Walt Berkman Owen Kline – Frank Berkman Anna Paquin – Lili William Baldwin – Ivan Halley Feiffer – Sophie Greenberg Ken Leung – iskolai terapeuta David Benger – Carl Adam Rose – Otto Peter Newman – Mr. Greenberg Peggy Gormley – Mrs. Greenberg Greta Kline – Greta Greenberg Maryann Plunkett – Ms. Lemon Alexandra Daddario – csinos lány Bernard Berkman szerepének megformálására Bill Murray, Wes Anderson producer gyakori munkatársa is szóba került. [2] [3] [4] Felmerült az is, hogy John Turturro játssza a szerepet.
Bernard egyetemi tanár, egykor kiváló novellistaként is jegyezték. Felesége, Joan csak most bontogatja az írói szárnyait, és mint kiderül, van is érzéke az íráshoz. Ez pedig éppen elegendõ ahhoz, hogy Bernardban feltámadjon a szakmai féltékenység, amely végül a család szétszakadásához vezet. Mindezt legjobban a két tizenéves fiú sínyli meg. Amikor választás elé kerülnek, Walt az apjával, Frank pedig az édesanyjával marad. Idõvel Joan egyre sűrűbben találkozgat a fia teniszedzõjével, miközben Bernard az egyik tanítványával, Lilivel randevúzgat, akit mellesleg a fia is kedvel.
A szakítást követő néhány jelenetben a Kramer kontra Kramer világa rémlik fel, Baumbach azonban hamarosan más irányba fordul, és a különválást követő kusza érzelmi szituáció hiteles bemutatása érdekében radikális eszközökhöz nyúl. A kaotikus érzések illusztrálására a szexuálpatológia terepén nyújt maradandót: gondosan porciózott jelenetek sorából tudjuk meg, hogy valamennyi figura vulkánerejű szexuális késztetetéseinek a rabja, a film így az amerikai mintacsaládokról szóló vulgárfreudista tanulmányként is értelmezhetővé lesz. Ám Todd Solondz -i magasságokba (mélységekbe) nem jut el, A boldogságtól ordítani, illetve a Helyzetek és gyakorlatok üdítően inkorrekt fertelmességével szemben Baumbach közelítésmódja kifejezetten finomkodónak hat. Hollywoodból nézve persze ez a szemlélet is radikális, a hasonló témában utazó Amerikai szépség diszkrét ellenromantikájánál például mindenképpen erőteljesebb. Extrák: audiokommentár-részletek a rendezővel; beszélgetés Baumbach hal; werkfilm; előzetes.