20 16:10 Kézilabda Az Origo úgy tudja, engedély nélkül elhagyta a szállodai karantént Karl Konan, a francia kézilabda-válogatott koronavírusos játékosa Szegeden. Megszökött a szegedi karanténból a francia kéziválogatott koronavírusos játékosa Origo - 22. 20 12:07 Sport A franciák múlt héten még az enyhe járványügyi szabályok miatt panaszkodtak. Francia kézilabda válogatott férfi. Büszke a játékosaira, hiszen évekig tisztességgel dolgoztak - 22. 20 14:48 Megyei Miután a magyar férfi kézilabda-válogatott a csoportkörben búcsúzott a részben hazai rendezési Európa-bajnokságtól, Gulyás István szövetségi kapitány azt nyilatkozta lapunknak, férfias küzdelemben maradtak alul, ezért a játékosaira egytől egyig nagyon büszke. További cikkek
A ma már a DKKA sportigazgatói feladatkörét is ellátó klasszis elmondta: gyakorlatilag példa nélküli az efféle együttgondolkodás manapság két élvonalbeli klub között. A két klub megállapodása már most is testet ölt konkrétumokban, hiszen a következő szezonban kölcsönjátékosként, a fejlődésüket elősegítendő, Dunaújvárosban fog szerepelni Arany Rebeka és Poczetnyik Luca és meghosszabbítják a jelenleg is ott szereplő Borgyos Panna kölcsönszerződését. Alter24 - Hírek és ami mögöttük van - Jogos felháborodás a francia kézilabda-válogatottól maszkviselés miatt. És ezzel már át is lehetett térni a Loki nagy érdeklődéssel várt jövő évi keretére. Arany Rebeka helyét az Alba Fehérvár rendkívül tehetséges jobbszélsője, Töpfner Alexandra foglalja el. Átlövő posztra pedig Szilágyi Zoltán vezetőedző két korábbi tanítványa, a magyar válogatott Kácsor Gréta és a sokoldalú Hámori Konszuéla érkezik Vácról. Utóbbi érkezését az is lehetővé teszi, hogy a Loki nem hosszabbítja meg a jelenleg kölcsönben Érden szereplő Alexandra Vukajlovic szerződését. Balról jobbra: Gabriel, Töpfner, Kácsor, Hámori Kapusposzton is lesz változás, hiszen távozik Debrecenből Anca Giegerich váltótársa, Csapó Kyra, helyére pedig a francia válogatott Catherine Gabriel csatlakozik a lokistákhoz.
Kácsor Gréta, Hámori Konszuéla, Töpfner Alexandra és a francia Catherine Gabriel nyártól a Debrecen élvonalbeli női kézilabdacsapatában folytatja pályafutását. A DVSC Schaeffler szerdán jelentette be az új játékosok szerződtetését. A 21 éves balátlövő Kácsor Gréta ifjúsági Európa-bajnoki, junior világbajnoki és junior Európa-bajnoki címet is szerzett 2017-ben, illetve 2018-ban. A felnőtt válogatottban eddig 17 mérkőzésen 36 gólt dobott, részt vett a 2020-as kontinenstornán és a tavalyi világbajnokságon is. Az NB I-ben 134 meccsen 529-szer volt eredményes. Kézilabda-Eb - Egymás után panaszkodnak a válogatottak a magyar szervezési hiányosságokra | Alfahír. Debrecenbe a Váci NKSE csapatától érkezik, ahogyan a 25 éves jobbátlövő Hámori Konszuéla is, aki eddig 221 mérkőzésen 448 gólt szerzett a magyar élvonalban. A felnőtt válogatottban két alkalommal szerepelt. A 26 éves Töpfner Alexandrát az Alba Fehérvár együttesétől igazolja át a DVSC. A jobbszélső a tavalyi világbajnokság előtt tagja volt a magyar válogatott bő keretének. A 27 esztendős francia kapus, Catherine Gabriel korábban a Besancon és a Nantes játékosa volt, jelenleg a Paris 92 csapatát erősíti.
A listavezető Real Madrid 2-1-re nyert a Celta Vigo otthonában a spanyol labdarúgó-bajnokság 30. fordulójának szombati játéknapján. A Lipcse tíz mérkőzés óta veretlen a Bundesligában.
Letöltve: 2020. július 8. ↑ Didier Dinart Franciaország új nemzeti edzője. július 8.
A grunge egykori nagy hősei közül hozzám mindig az Alice In Chains állt a legközelebb, annak ellenére, hogy egy időben megrögzött soundgardenista voltam, az akkori társaság egyensúlyának megőrzése miatt. Aztán a 'garden elkúszott mellőlem, az AIC-től meg minden lemez favorit – bár tény, hogy ugye nincs belőlük túl sok. És ebből a kevésből is három már "új korszakos". Előre leszögezem, hogy nagyon, sőt, NAGYON szeretem a William DuVall-lal készült albumokat. Jó ideig morzsolgattam magamban, hogy mi az, ami ennyire megfogott 2009-ben a Black Gives Way To Blue -ban, aztán jött a hirtelen megvilágosodás: azon kívül, hogy ízig-vérig Alice In Chains a zene, a hangulata (mondhatnám azt is, hogy kisugárzása, mert pontosan illik ez a jelző is rá) pozitív és életigenlő, a korábbi korszak(nak megfelelő) depresszív atmoszféra helyett. Mondhatnám azt is, hogy ez az AIC v2. 0, egy továbbfejlesztett verzió, ami jobban is esik mostanában, mert én sem szeretek már depresszíven merengeni az élet nagy dolgain úgy, mint a '90-es években.
Azonban az általa egyedül jegyzett So Far Under hallatán nem lehet kétséges, hogy kivételes képességű dalszerző, és tökéletesen magáénak érzi az Alice In Chains világát. A Rainier Fog a 9-10. dal tájékán sem laposodik el, az All I Am – mely egyben a lemez legsötétebb momentuma – pedig csont nélkül kiérdemli a "mestermű" titulust. Könnyen lehet, hogy az új album szabadabb felfogása megfekszi egyes ősrajongók gyomrát, ez viszont nem változtat a lényegen, miszerint a Rainer Fog egy toronymagas színvonalú alkotás. Kiadó: BMG Alice In Chains: Rainier Fog Forrás: zene friss
Aztán a Fly fel is oldja ezt a brutális hangulatot, az első akusztikus nóta ez a sorban, és igazából önmagában nem is rossz. Csak azért érzem kicsit gyengécskének, mert ilyen téren annyira zseniálisakat alkottak már, hogy bizony nehéz minden egyes alkalommal felnőni hozzá, még ha nem is más a mérce, mint ők maguk. Ettől függetlenül jól esett hallgatni, és jó helyen is sütötték el. S ha már úgyis annyi szó esett a múltidézésről, a refrén végén, egészen konkrétan a "They paved the road with fool's gold" sornál egyből úgy rázott ki a hideg, mint amikor a Breaks My Backet hallgattam a Boggy Depotról. Még azt is el tudom képzelni, hogy nem is véletlen ez teljesen. Video of Alice in Chains - Drone (OFFICIAL 2018) A Drone bluesos hangulatú nyitótémája egyszerre hozta magával a Hate To Feel hangulatát a réges-régi, Facelift előtti demók atmoszférájával, amikor még ők is bőven a saját útjukat keresték. Aztán mégis átfordul valami teljesen másba. Mintha csak be szeretnének minket palizni. "Azt hitted, hogy most hallasz egy olyan számot, ami mintha csak a Dirtről maradt volna le.
Legrosszabb esetben is egy olyan albumot kapunk, amin még ha a megszokott, bevált panelek kapnak is csak helyet, túl nagyot csalódni nem fogunk. A lelkesedés pedig azért volt ilyen mérsékelt, mert bár tényleg megszerettem ezt a két nótát, nem volt meg az a mellbevágó hatás, mint amikor elsőre csendült fel a Hollow, a Check My Brain, vagy amikor egy egész este csak a Your Decision szólt a hangszórókból, miután először hallottam. Azért be voltam sózva rendesen, ráadásul a Never Fade után még inkább kezdtem felpörögni, mert már rögtön az első pár ütem a Facelift hangulatát idézte fel bennem. Ez a kis kikacsintás a gyökerek felé pedig kellőképp felpiszkálta bennem a parazsat. A megjelenés napján már úgy indultam munkába, hogy útközben a Rainier Fog szólt, ez azért elég sokat dobott a pénteken. A sort a The One You Know nyitja, ami remek döntés. Egyrészt ismerjük, másrészt jó hidat képez az előző lemeztől, mert megvan benne az a sötét, súlyos, durva hangulat, ami az újkori Alice In Chainst igazán jellemzi, ugyanakkor a refrén dallamvilága - ami talán még a Check My Brainen is túltesz ilyen téren - megmutatja, hogy a lágyabb, fogósabb témáknak sem leszünk híján.
Inkább el tudnám képzelni talán a The Devil Put Dinosaurs Here albumon. Viszont emellett egy jó nótáról van szó, amit ráadásul DuVall egyedül jegyez. Így azt hiszem, senki előtt nem lehet többé rejtély, mégis miért találtak ők Jerry Cantrellel ennyire egymásra. Video of Alice in Chains - All i Am (OFFICIAL 2018) A Never Fade aztán ismét oldja a feszültséget. A Rainier Foggal tudnám párba állítani, és gyakorlatilag rajtuk kívül nincs is más, tempósabb szám a lemezen. Itt ismét nosztalgiázhatunk kicsit, ráadásul épp megfelelő helyet is találtak neki, hiszen utána máris a záródarab következik. A filozofikus témájú All I Am bőven helyet kell, kapjon az Alice In Chains legnagyobb pillanatai között. Tördelt ritmusával, a lelkünk legmélyebb, legelszigeteltebb bugyraiba is beférkőző és onnan könnyeket előcsalogatni is képes melankóliával valami egészen elképesztőt képvisel. Nem voltak korábban sem idegenek az ehhez hasonló pillanatok a zenekartól, de ebbe most hihetetlenül beletaláltak. A refrén felvezetése, aztán a harmóniák, Cantrell és DuVall éneke az okosan felépített, de mégis zsigerinek, ösztönösnek érződő dallamokkal olyan elegyet alkot, ami a délutáni kissé fülledt melegben, a tömegben hazafelé sétálva - amitől azért nem igazán szoktam meghitt hangulatba kerülni -, és már nagyon sokadjára, egymás után hallgatva is instant libabőrt okoz.
Így volt ugye? Ismerd be. Nem baj, de akkor most nagyon meg fogsz lepődni. " Ilyen gondolatok motoszkáltak a fejemben, és habár imádom azt az albumot elejétől végéig, de hálát adok Jerry Cantrellnek, William DuVallnak, Mike Ineznek és Seann Kinneynek, hogy nem olyan, olcsó trükkökkel próbálkoztak, mint gyakorlatilag a saját régebbi dalaikat lenyúlni, a kreativitás bármiféle jele nélkül. Egy nóta van, amit nem tudok igazán hová tenni, a Deaf Ears Blind Eyes. Egy kicsit semmilyen lett, pedig érdekes benne a zongorabetét, ami ráadásul még meg is lepett. Gyönyörű harmóniákkal operál a gitárszóló, az azt követő énektémáról már nem is beszélve. De mégis kevés. A Maybe viszont egyből visszaránt. Kifejezetten tetszenek benne a bontogatott akusztikus gitárfutamok és újfent a refrén. Jön aztán So Far Under, ami a második kislemez volt, így ismerhetjük már egy ideje. Számomra ez inkább a lemez azon, egyébként kisebbik részéhez tartozik, amelyekre kevésbé jellemző a Rainier Fog egyedi atmoszférája.