Kerámia virágok - Katica Design Webáruház Weboldalunk az alapvető működéshez szükséges cookie-kat használ. Szélesebb körű funkcionalitáshoz marketing jellegű cookie-kat engedélyezhet, amivel elfogadja az Adatkezelési tájékoztató ban foglaltakat.
ELÉRHETŐSÉGEK ÜZLET Cím: 4031, Debrecen, Szoboszlói u. 50. Telefon: 36-30-3935-641 36-52-454-916 E-mail: WEBÁRUHÁZ Cím: 4031, Debrecen, Vadvirág u. 15. B. Telefon: 36-30-181-2807 NYITVA TARTÁS Hétfő: 7. 00 - 17. 00 Kedd: 7. 00 Szerda: 7. 00 Csütörtök: 7. 00 Péntek: 7. 00 Szombat: 7. 00 - 13. 00 Vasárnap: ZÁRVA
Közel 50 márka és 1200 fajta egy helyen. Megnézem
Szélesebb körű funkcionalitáshoz marketing jellegű cookie-kat engedélyezhet, amivel elfogadja az Adatkezelési tájékoztató ban foglaltakat. Cookie beállítások
Üvöltő szelek Ma Emily Brontë Üvöltő szelek című regényéből szeretnék egy kis ízelítőt adni. Nem először olvastam el -napok alatt. Egyszerűen imádom a könyvet, szerintem bármikor lekörözi Jane Austen sokra értékelt írásait. Izgalmas, rengeteg benne az érzelem (nem csak a nyálas szerelem lehet érzelem) és az egész történet elképesztően magával ragadó. Imádom benne az – elvileg inkább negatív – főhőst, a mindent elsöprő, mégis reménytelen szerelmet, még a szereplők szenvedésit is. A történések leírása, a szereplők lélekvilágának megjelenítése, az idősíkok váltakozása.. Nem ömlengek tovább. Részleteket másolok ki, mert rövid tartalmat bárhol lehet olvasni. "Megbocsájtom, amit ellenem vétettél. Szeretem a magam gyilkosát, de a tiédet hogy szerethetném? " "Ha olyan országban élnénk, ahol kevésbé szigorúak a törvények, és az ízlés nem ennyire kifinomult, esti szórakozásul lassú kínhalállal végeznék mindkettejükkel. " "Ösztönösen érzem, hogy azért olyan tartózkodó, mert nem szereti a nagyhangú ömlengést, a kölcsönös kedveskedést.
Sajnos egyikük sem olyan erős, mint a gyerekek. Howsonban is megvan valami természetes erő, érezzük, hogy Arnold mit láthatott meg benne, de ez a srác bizony zavarban van a kamera előtt, és nem képes szabadjára engedni azt a dühödt, kétségbeesett erőt, amire a film második felének épülnie kéne. Scodelario nagyon igyekszik nem színésznőnek lenni, de a három másik főszereplőhöz képest kilóg a lóláb, színésznősen mosolyog, színésznősen lépdel. Nem rossz, de ebben a filmben idegen. Kaya Scodelario az Üvöltő szelek -ben Lassan elszivárog az energia a filmből, nem éljük át a féltékeny Heathcliff érzelmi viharát és a Cathyt darabjaira szaggató érzéseket sem. Arnold képi világa kiüresedik, már nem a történetet meséli, csak stílusbravúr. Egyre lassabban telnek a percek, és a bő kétórás film utolsó háromnegyed órája kétszer olyan hosszúnak tűnik és feleannyira sem érdekes, mint ami addig történt. Még szerencse, hogy Arnold a regény második felét nem filmesítette meg, azon már elaludnánk.
Végre olyan film készült az Üvöltő szelekből, amiben a nyers ösztönök irányítanak, és érezzük az angol parasztok izzadtságszagát. Nagy kár, hogy menet közben kifogyott a szufla, így Andrea Arnold csak egy fél jó filmet csinált. Örömteli, hogy Andrea Arnold ( Red Road, Akvárium) a számos létező filmváltozat ellenére késztetést érzett rá, hogy adaptálja Emily Bronte Üvöltő szelek -jét, mert így a filmtörténet gazdagabb lett egy olyan verzióval, ami mellőzi a híres 1939-es, Laurence Olivier-Merle Oberon-féle változat teátrális szenvedélyességét és az 1992-es Juliette Binoche-Ralph Fiennes-féle szépelgését. Végre valaki visszanyúlt a szöveghez, és annak nyersességét, az ösztönök erejét vitte vászonra. A lényeget. Solomon Glave és Shannon Beer az Üvöltő szelek -ben Arnold markáns formanyelvének és a regénynek a találkozása a korábbi adaptációkhoz mérve meglepő, de valójában ideális párosítás. Akárcsak előző filmjében, az Akvárium -ban, a rendezőnő itt is 4:3 képarányba szorítja bele a szereplőit, akik után kézikamerával lohol.
És ez az elmerült, öntudatlanságba merült, hatalmasabbik rész, éppen mert az én tudatos elkülönítése előtti, valójában nem is feltétlenül nevezhető én nek. Könnyen lehet, hogy mások sokkal jobban kifejezik és előhívják saját tudattalanunkat, mint a mi tudatos énünk valaha is képes volna. Így kell érteni Catherine mondatát. Heathcliff inkább ő, "jobban" ő, mert többet hordoz saját valóságából. Abból a vad, felejthetetlen, gyermekkori borzongásokkal és csodákkal terhes világból, amelyet a legtöbb tudatos ember emlékei mélyére süllyeszt, és végül teljesen el is felejt. A nagy irodalom azonban (mint a szerelem) képes rá, hogy belevilágítson ebbe a termékeny mocsárba. És fölkavarja, amit ott talál. Igen, a nagy irodalom mindig fölkavaró. Forrás: Ajánljuk még Ureczky Eszter remek dolgozatét: