Az állomások számát, a keresztút felállításának helyét, körülményeit és az ájtatosság módját XII. Kelemen pápa szabályozta és egységesítette 1731-ben. A keresztúti ájtatosság egy elmélkedő imádság, amelyben a hívők fölidézik Jézus keresztútjának történéseit. 2005 nagypéntekén a Colosseumban Ratzinger bíboros (mostani Szentatyánk) tartotta a keresztutat. Nagycsütörtökön a Vatikáni Rádióban a fájdalom értelmével és a kereszt megváltó értékével kapcsolatban ezt mondta: "Természetesen a szenvedés mindenkiben félelmet kelt, ám a tapasztalat azt mutatja, hogy a szenvedés elfogadása által felnőttebbé válunk. Végtelen hittanóra: A Keresztút. A fájdalom ellen küzdenünk kell - ez az orvostudomány feladata -, másrészt viszont a fájdalom arra is szolgál, hogy felismerjük korlátainkat, elgondolkodjunk életünk értelme felett és megnyíljon a szívünk mások szenvedése iránt. Ami pedig a kereszt botrányát illeti: valóban nem könnyű felfogni, hogy miért van szükség a kereszthalál kegyetlenségére ahhoz, hogy a világ üdvözüljön. A mai ember szeretné kizárni életéből mindezt.
Mondottam, hogy ő és én mindent megosztottunk egymással a keresztig. A mi egységünk olyan bensőségesen teljes volt, hogy nem volt szükségünk beszédre, mert csupán Szívünkben érintkeztünk. Távollétemben nem kellett eljuttatnom hozzá szavaimat és gondolataimat. Szentlelkem egyedülálló hatalmában, Szűzi szívében mindenről tudott, mivel Isten az övé volt, ő meg Istené. Félelmükben - hogy még keresztrefeszítésem előtt meghalok - a katonák megparancsolták egy Simon nevő embernek, hogy vigye keresztemet. 6. Veronika kendőt nyújt Jézusnak A hőség miatt a tömeg nyüzsgött, Jézus már teljesen kimerült. Nem engedték pihenni. Tizennégy stáció – Magyar Katolikus Lexikon. Szomjas volt, a kereszt kidörzsölte vállát, a katonák ostorcsapásai kiszívták minden erejét. Ekkor egy asszonynak sikerült megörökíteni a Mester valódi arcát. A neve Veronika volt, ami azt jelenti, hogy "Jézus arcának valódi képe". 7. Jézus másodszor esik el a kereszttel A szenvedés útjának közepén láthatjuk, amint Jézus másodszor esik el. Jézus kimerült, nehezére esik megtennie az előtte álló utat a Kálváriára.
Anyám, aki közelemben állt, hallván kiáltásomat, térdre esett a földön, és sírva temette kezébe arcát. Utolsó kiáltásomat magával hordozta elszenderedése napjáig. Szenvedett. Minden beteljesedett, közel volt a megváltás. Láttam a megnyílt eget, néma csöndben ott állt minden angyal: "Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet. Most már Nálad vagyok. " Én pedig megkeseredtem, és még most is szenvedek a világ sok gonoszsága, a bűnök, a törvénytelenségek és az önzés miatt. Kiáltásom napról napra hangosabb lesz. Egyedül hagytak keresztemen, egyedül, hogy viseljem a világ bűneit vállamon, egyedül hogy szenvedjek, egyedül hogy meghaljak kiontva Véremet, amely beborította az egész világot, és megváltott benneteket szeretett gyermekeim. Ugyanez a kiáltás hallatszik most a Földön a múlt visszhangjaként. Vajon a múlt árnyékában élek? Hiábavaló lett volna áldozatom? Hogy lehet, hogy most nem halljátok kiáltásom a keresztről? Miért csukjátok be fületeket, és miért zárkóztok el előle? 13. Jézus testét leveszik a keresztrõl, s Anyja ölébe fektetik Jézus vérszennyes teste sebekkel van tele.
Jézust sírba teszik Minden elcsendesedett. Ahhoz képest, mekkora égzengés és földindulás volt, most minden nagyon nyugalmas lett. Fölötte nagy csend. Zajok nélküli. Mondhatni nyugalom lett úrrá. Beállt az igazi sabbath. Mintha a természet is beletörődött volna a megváltozhatatlanba. Végül Jézus is oda került, ahova minden ember. Leszedték a fáról és gyorsan eltemették, nehogy sértse a szombatot. Sírba helyezték őt. Minden elrendeződött, megoldódott, győzőtt a status quo. Túl nagy csend. Valami készül. (Bölcsföldi András)
Csukás István: Ülj ide mellém Ülj ide mellém, s nézzük együtt az utat, mely hozzád vezetett. Ne törődj most a kitérőkkel, én is úgy jöttem, ahogy lehetett. Hol van már, aki kérdezett, és hol van már az a felelet? Leolvasztotta a Nap a hátamra fagyott teleket. Csukás istván ülj ide melle julie. Zötyögtette a szívem, de most szeretem az utat, mely hozzád vezetett. Kövesd Facebook oldalunkat: szepitokmagazin Testvéroldalunk: Instagram oldalunk: szepitokmagazin 2018-07-30 All Csukás István magyar irodalom szerelem vers
Csukás István: Kiszámoló Egy, érik a meggy. Kettő, feneketlen teknő. Három, meleg volt a nyáron. Négy, fekete a légy. Öt, megérett a tök. Hat, vén kutya vakkant. Hét, kisütött a pék. Nyolc, teli lett a polc. Kilenc, most nagyot füllentsz. Tíz, Tiszavíz! Tiszavíz! Olvass tovább Csukás István: Tanévzáró Félre irka, sutba táska, vidám szemünk ne is lássa, vigyük gyorsan a padlásra, őszig legyen ott lakása. Elő sárkány, elő labda szállj az égnél magasabbra. Gyere, állj be a csapatba, estig ne is hagyjuk abba. Vár a víz és vár a partja, vár a nyári rét, a tarka, szívünk dobog, bőrünk barna, […] Olvass tovább Jöjjön Csukás István: Dalocska verse. Csengő szól: gingalló, röppenj már, pillangó! Pillangó messze jár, volt-nincs nyár, vége már. Züm-züm-züm, zúg a szél, táncol a falevél, züm-züm-züm, ez a szél! Egy reggel itt a tél. Szerelmes vers küldés. Köszönjük, hogy elolvastad Csukás István versét! Mi a véleményed a Dalocska versről? Írd meg kommentbe! Olvass tovább Jöjjön a Csukás István versek összeállításunk. Csukás István gyerekversei – 11 aranyos vers gyerekeknek, a Süsü és a Pom Pom népszerű szerzőjétől – Íme a teljes összeállítása.
Nem is hittem, hogy ilyen árva, hogy is lehet ilyen árva, csontos ujj siklik a bordámba, tél ujja döf így a tájba, s megáll szívemre találva a semmiből elhajított dárda. Ablak lobog a távozó éjben. Csönd lüktet a szobában. A nappal álma, az éjjel álma – nézek fáradó mosollyal az örökre itt maradt délutánra. A falakra, a tükrökre rettenetes árnyékot vetve. Nézek, mint az életemre, a szamárfülekre, a félelmekre. Csönget, bejön, ledől az ágyra elveszett éveim magánya. Gyűlnek, kopogtatnak fehér bottal, mint a vakok, az üresen hagyott pillanatok. Verssarok: Csukás István: Ülj ide mellém. Micsoda veremből másztam én idáig? Szám milyen földdel lett tele, hogy elértem ez üres szobáig? Úgy gondolok rád, olyan hiába, nem fáradva mondom a neved. Fagy sziszeg, hó hull a szobában. nem vagy sehol, akit úgy szerettelek. Kirobbantalak a csöndből, a falból tíz körömmel kikaparlak. Csüggedten leejtem kezem, számon a mosoly megalvad. Üdvözlet, verítékben ázó, letörölhetetlen mosolyom süt télre, tavaszra, nyárra, alma-illatú őszi irhára, átsüt a csobbanva elmerült városon, felpiroslik a réten, hol egy fűszál árnyékában lapul, bújócskázik gyerekkorom.
Ülj ide mellém, s nézzük együtt az utat, mely hozzád vezetett. Ne törődj most a kitérőkkel, én is úgy jöttem, ahogy lehetett. Hol van már, aki kérdezett, és hol van már az a felelet? Leolvasztotta a Nap a hátamra fagyott teleket. Zötyögtette a szívem, de most szeretem az utat, mely hozzád vezetett.
Ülj ide mellém s nézzük együtt az utat, mely hozzád vezetett. Ne törődj most a kitérőkkel, én is úgy jöttem, ahogy lehetett. Hol van már, aki kérdezett, és hol van már az a felelet, leolvasztotta a Nap a hátamra fagyott teleket. Zötyögtette a szívem, de most szeretem Dátum: 2010. 06. 18 04:12:04 - HOZZÁSZÓLÁSOK: 0 db - HOZZÁSZÓLÁS ÍRÁSA