A héten nem töltöttem fel receptet, teljesen elnyelt a bolt nyitása körüli tennivalók sokasága. (a boltról holnap teszek fel képeket). Most csak egy gyors archív recept jön. Sült töltött paprika. Tovább Tovább Elszoktam már az éjjel-nappali műszaktól, és bizony az utolsó pár napban már ez ment, de a végére minden összeállt, nyitás előtt pár perccel, ahogy az lenni szokott. Most gyorsan csak egy archív recept a héten megjelent Nők Lapja Konyhából (amelyiknek a brutál kuglóf van a borítóján, Emese sütötte, de szerintem hamarosan újrasütöm én is), töltött paprika, kicsit másként mint ahogy mi azt megszoktuk. Viszonylag gyors és egyszerű az elkészítése, emellett nagyon finom. Mivel már éppen dél van, nem mondom, hogy vasárnap ebédre, de vacsorára még talán összedobhatja az, akinek van hozzávaló otthon. Hétköznap vacsorára ideális. Ahhoz viszont még nincs késő, hogy délután kilátogassatok a Hold utcai piacra a Dining Guide food showra, belépő nincs, helyette sok finom falat, pl: hamburger a Ringnél, (mellette kézműves sör), fish&chips és osztriga a Budaörsi halpictól, prosecco a Spazio Caffétól, lángos, gyros és társai.
A nyári vakáció alatt menjünk a szabadba, amennyit csak lehet, de pár órát eltölthetünk a tévé előtt is, bepótolva olyan sorozatokat, amelyekre nem volt időnk idén. Az idei újoncok közül már bemutattuk a nagyszerű Moszkító-partot, de itt van cikksorozatunk második része, amely egy valóban megtörtént, dermesztő eseményeket feldolgozó, részben fikciós szériáról szól. Soha nem látott mennyiségű platformon soha nem látott mennyiségű sorozatot mutatnak be mostanában, sokat már nem is lineáris tévécsatornákon lehet elcsípni, hanem streamingszolgáltatók kínálatában. Index - Kultúr - Így készül egy pszichopata: recept lépésről lépésre. Nincs ember, aki minden újdonságot végig tudna nézni, és persze mindenkinek más az ízlése is: van, aki a vígjátékokat kedveli, más a komor, mélylélektani drámákat, van, aki a sokévados, hosszan hömpölygő sztorikra vadászik, más a minisorozatok híve. Hetente mutatunk be egy 2021-es sorozatot, hátha kedvet kap hozzá: itt a második rész, a megtörtént eseményeken alapuló, ezért is különösen drámai A kígyó. Ki volt Charles Sobhraj? Hotchand Bhawnani Gurumukh Charles Sobhraj 1944-ben született Saigonban, vietnami anyától, indai apától.
Szabad prédák. A forgatókönyvírók zsenialitása, hogy az áldozatok szemszögéből is megmutatják a történetet, de nem tudjuk, éppen kiből lesz áldozat, az izgalmakat pedig az időbeni oda-vissza ugrálás fokozza. A kígyó – Délkelet-Ázsia fülledtsége a nappalinkban - Cívishír.hu. Közben Délkelet-Ázsia hangulatába csöppenünk, a hetvenes évek közepén járunk, amikor Bangkokban vagy éppen Új-Delhiben egy négyzetméterre tíz ember és néhány riksa, motor meg Fiat 1500-as esik, és ahol annyira korrupt és trehány a rendőrség, hogy a fakabátok a kisujjukat sem mozdítják egy sorozatgyilkos miatt. Ebben a miliőben bontakozik ki a kegyetlen, mégis magával ragadó, lebilincselő történet. Olyan jó a rendezés és az operatőri munka, hogy a fülledt ázsiai hangulat átjön a képernyőn a nappalinkba, belefeledkezünk az idő sodrásába, szinte érezni a megszállottan nyomozó holland diplomata cigarettafüstjét és verejtékét, a legszívesebben vele tartanánk, hogy helyette lepuffantsuk a kegyetlen gyilkost és a társait, mint ahogyan a balga belga attasé szeretné. Hollandusunk azonban egy talpig jogkövető úriember, nyugat-európiai polgár, és az ilyeneknek bizony nehéz az élet a délkelet-ázsiai fertőben.
Sobhraj azonban ezen a ponton mégis elszámította magát, ugyanis egy holland diplomata, Herman Knippenberg és német felesége, Angela nyomozni kezdtek, miután előkerült két holland turista holtteste, majd miután Sobhraj francia szomszédai gyanút fogtak, már egyértelműen ő lett a nyomozásuk célpontja. Nem véletlenül becézték azonban őt Kígyónak, hiszen nagyon jól tudta, hogyan kell kijátszani a jogrendszert és a rendőrséget, vagy éppen kit kell megvesztegetni. Nemzetközi történet, angol szemüveggel Röviden ez a történet, melyhez persze sokféleképpen lehet hozzányúlni, ám a forgatókönyvet író Richard Warlow és Toby Finlay (akik már a Ripper Street c. sorozatban is együtt dolgoztak a rendezővel, Tom Shanklanddel), jó érzékkel nemcsak egy szemszögből írták meg a sztorit, hanem az összes fontos szereplőt követhetjük egyszerre: Sobhrajt és tásait, Knippenbergéket, illetve az áldozatok sem csak névtelen statiszták. A kígyó nem lineáris idővonalban fejti ki a cselekményt, hanem folyamatosan előre-hátra ugrál, de ez csak a javára válik, és sokkal pörgősebbé teszi a sorozatot, illetve lehetőséget ad több mellékszál bemutatására is.
Összegezve a dolgokat, Önnek csak az volt a tapasztalata, hogy végigjárta a díjszezont, és gratulálok az Arany Gömb jelöléshez. Korábban már volt tapasztalata erről a cirkuszról más projektekkel. Milyen volt technikailag ugyanaz a tapasztalat, de ebben a korszakban? RAHIM: Vannak jó dolgok és rosszak is. Vannak jó és rossz dolgok ebben a helyzetben. A rossz az, hogy amit cukorkának hívok, az az, amikor befejezted a munkádat, és neked kellett megmutatnod a filmet az embereknek - találkozol emberekkel, megszerzed a közönséget, jól érzed magad, és ez nem történt meg nyilvánvalóan. De ugyanakkor, ha tudtam volna utazni, nem éltem volna meg ezt a közeli barátaimmal és a családommal. Látja, hogy a Zoom dolog bizonyos értelemben segített abban, hogy közvetlenül a családommal és a barátaimmal ünnepeljek. Közel állok a gyerekeimhez is, ezért jó dolgokat kellett venni. Milyen volt a Golden Globe tényleges éjszakája? RAHIM: A Zoom egyik szállodai szobájában volt. Velem volt a családom és a barátaim, és klassz volt, ünnepeltünk.