Újra itt a Buday! Majdnem 10 éve nem jelent meg önálló könyve az ország egyik legismertebb és legkedveltebb szakácsának, Buday Péternek. Az új könyvben a szerző legkedvesebb ételeit találjuk, a négy évszaknak megfelelő szezonális felosztásban. Legyen tavasz, nyár, ősz vagy tél a lényeg, hogy szezonális alapanyagokból, frissen, pár lépésben főzhetünk ízletes, ínycsiklandó, frappáns, házias és egyben mesteri ételeket egy hétköznapi piac alapanyagaiból válogatva. Levesek, előételek, szárnyas- és halételek, négylábúak, egytálételek és nagyszerű desszertek. Buday Péter titka az ötletesség, megszokott hozzávalóink új, kreatív felhasználása. Ezekből az ötletekből ebben a könyvben sincs hiány! Életigenlés, jókedv, finom ételek Buday Péter mesterszakácstól. 98 recept négy évszak szezonális alapanyagaiból. Ez a könyv háziasszonyoknak készült, hétköznapokra és ünnepnapokra egyaránt.
Összefoglaló Újra itt a Buday! Majdnem 10 éve nem jelent meg önálló könyve az ország egyik legismertebb és legkedveltebb szakácsának, Buday Péternek. Az új könyvben a szerző legkedvesebb ételeit találjuk, a négy évszaknak megfelelő szezonális felosztásban. Legyen tavasz, nyár, ősz vagy tél a lényeg, hogy szezonális alapanyagokból, frissen, pár lépésben főzhetünk ízletes, ínycsiklandó, frappáns, házias és egyben mesteri ételeket egy hétköznapi piac alapanyagaiból válogatva. Levesek, előételek, szárnyas- és halételek, négylábúak, egytálételek és nagyszerű desszertek. Buday Péter titka az ötletesség, megszokott hozzávalóink új, kreatív felhasználása. Ezekből az ötletekből ebben a könyvben sincs hiány!
Ajánlja ismerőseinek is! Újra itt a Buday! Majdnem 10 éve nem jelent meg önálló könyve az ország egyik legismertebb és legkedveltebb szakácsának, Buday Péternek. Az új könyvben a szerző legkedvesebb ételeit találjuk, a négy évszaknak megfelelő szezonális felosztásban. Legyen tavasz, nyár, ősz vagy tél a lényeg, hogy szezonális alapanyagokból, frissen, pár lépésben főzhetünk ízletes, ínycsiklandó, frappáns, házias és egyben mesteri ételeket egy hétköznapi piac alapanyagaiból válogatva. Levesek, előételek, szárnyas- és halételek, négylábúak, egytálételek és nagyszerűdesszertek. Buday Péter titka az ötletesség, megszokott hozzávalóink új, kreatív felhasználása. Ezekből az ötletekből ebben a könyvben sincs hiány! Borító tervezők: Kálmán Tünde Kiadó: Central Mediacsoport Zrt. Kiadás éve: 2014 Kiadás helye: Budapest Nyomda: Dürer Nyomda Kft. ISBN: 9789633411001 Kötés típusa: fűzött kemény papír Terjedelem: 159 Nyelv: magyar Méret: Szélesség: 19. 00cm, Magasság: 25. 00cm Kategória:
A könyv részletei Itt a Buday! az Buday Péter A könyv címe: Itt a Buday! A könyv szerzője: Buday Péter Kiadó: Buday Péter Oldalszám: 2014. november 11. ISBN: 9789633411001 Megjelenés: ERR Elérhető fájlok: Buday Péter – Itt a Buday!, Buday Péter – Itt a Buday!, Buday Péter – Itt a Buday! A könyv nyelve: hu-HU A könyv letöltése feltételei: Ingyen Hogyan lehet letölteni: linkek a könyv letöltéséhez az oldal alján Letöltés Itt a Buday! egy könyvet formátumban pdf, epub o mobi. Ez a könyv általában kb 2000 Ft. Itt letölthető könyv ingyen pdf, epub és mobi. A következő linkek segítségével töltse le a Itt a Buday! egy könyvet formátumban pdf, epub o mobi. Itt a Buday! pdf, epub, mobi – az egyik legjobb magyar könyv. Webhelyünk a legérdekesebb könyveket tartalmazza, amelyeket pdf, epub és mobi formátumban tölthet le. A fenti webhelyek listáját megtalálja, hogy többet megtudjon a könyvről Itt a Buday!. Links a könyv letöltéséhez Itt a Buday! Itt a Buday! Post navigation
Tartalom: Újra itt a Buday! Majdnem 10 éve nem jelent meg önálló könyve az ország egyik legismertebb és legkedveltebb szakácsának, Buday Péternek. Az új könyvben a szerző legkedvesebb ételeit találjuk, a négy évszaknak megfelelő szezonális felosztásban. Legyen tavasz, nyár, ősz vagy tél a lényeg, hogy szezonális alapanyagokból, frissen, pár lépésben főzhetünk ízletes, ínycsiklandó, frappáns, házias és egyben mesteri ételeket egy hétköznapi piac alapanyagaiból válogatva. Levesek, előételek, szárnyas- és halételek, négylábúak, egytálételek és nagyszerű desszertek. Buday Péter titka az ötletesség, megszokott hozzávalóink új, kreatív felhasználása. Ezekből az ötletekből ebben a könyvben sincs hiány! Kiadás éve: 2014 Oldalak száma: 160 oldal Kötésmód: kemény kötés ISBN: 9789633411001 EAN: 9789633411001 Oldal frissítés: 2020. ápr. 29.
Mert Marosi Laci, az érdeklődő fiatalember, a Centrál Könyvkiadó ágazatában könyvszerkesztőként dolgozik. Szó szót követett, és Laci már be is mutatta a kiadó vezetőjét, Szemere Gabriellát. Hát így kezdődött Egyeztetések, írás, határidő-módosítás, fotózás, aztán megint egyeztetés, majd újabb, és újabb. A háttérben pedig rengeteg munka. Végül ebbe a könyvbe azok az ételek kerültek, amiket a különböző évszakokban nem csak enni, hanem elkészíteni is öröm a számomra. Van benne néhány meglepő recept, mert úgy írtam le az ételeket, ahogyan én szeretem. Van benne sok érzelem, emlék, és néhány rövid történet is. Sok finom étel is van közte. Egyszerűen elkészíthetőek. A legfontosabb, hogy ez a könyv Önöknek, a hétköznapokra készült, ezért a receptek egyszerű, könnyen beszerezhető alapanyagokból állnak, és az elkészítésük is egyszerű. Azért találnak benne ünnepi finomságokat is És sok-sok libamájreceptet. Nem csupán egyet, rögtön tízet. Ugyanis azt is szeretném megmutatni, hogy néha a drágának látszó alapanyag sem olyan drága, és érdemes bizonyos alkalmakat, eseményeket finom ízekkel emlékezetessé, ünnepélyessé tenni.
Számomra a könyvben található receptek közül igazán izgalmasnak tűnik a töltött pisztráng, a rakott babbal készített báránysült, s nem utolsó sorban, a gyomorbélelőnek tűnő velős bukta.
- Csakugyan öltözik - törölte le a könnyeit. - Láss hozzá te is, Tamás. Azzal tisztában volt, hogy a nemzetes úr meg fog halni. Úgy lesz, ahogy mondta. Ha az azt mondja a halálnak, hogy: gyere, akkor a halál szót fogad. Thurzóval nem lehet bolondozni, mert az nagyobb úr a halálnál is. Az úr parancsol, a nép szót fogad! A halál szót fogadhat, de hogy fogadjon szót ő? Hol vegyen ő borjút? Az egész Varjúvár nem ér egy borjút. - Kár, kár - veregették a varjak csúfolódva a kitört tornácablakokat. - Hess, csúnya nép! - csapott feléjük az öreg. - Annak úgyis meg kell lenni! Nem hallottátok, hogy az úr parancsolta? A napocska biztatva mosolygott ki egy felhőszakadékon, s Tamás hajdú visszamosolygott rá. A nap úgy ragyogott a felhőrongyok között, mint valami érdempénz a rongyos katonamundéron. - Az ám, ni - ötlött az eszébe neki -, hát az én szép aranyérdemem, amit Damjanich tűzött a mellemre! Megér az egy borjút! Sietett előkeresni, mintha attól félne, hogy maga is megbánja, amit gondolt. Rálehelgetett, fényesre törülgette, aztán föltűzte a dolmányára.
Kend csak koporsóba fektet holnap ilyenkor. - Csönd! Aki engem meggyászoljon, se kicsi, se nagy nincs. Kend egyedül lakja el a halott-torom, mégpedig ma este. Érti kend? Mehet kend! Tamás hajdú azonban nem ment, hanem fölemelte lenyaklott fejét. A mutatótlan öreg óra, a megvakult ablakok, a pókhálós bútorok, a haragos ábrázatú ősök képei mind rámeredtek: csak nem mer megszólalni? Meg mert az, ha minden porcikája belereszketett is a nagy bátorságba: - Együtt éltünk, együtt múljunk el, nemzetes uram... - Micsoda?! - emelte föl a nemzetes úr fenyegetve a botját. - Az úr parancsol, a nép szót fogad! Hátra arc! In-dulj! Hanem aztán mégiscsak visszaszólította a vén cselédet: - Hallja kend! Egy Thurzót nem lehet ám varjúpaprikással meggyászolni. A torra borjút vágjon kend! Kis temetés, nagy halott-tor! Azzal bement a belső szobába, felöltözött halotti pompába, Tamás pedig kibukott a havas tornácra, és arccal vetette magát a hóba. Nagy könnyekben bugyogott ki öreg szíve keserűsége, s csak akkor ugrott föl, mikor kardcsörömpölést hallott belülről.
– Fiúk bajuszt növesszenek! – Asszony, férfi boldog legyen, másnak rosszat sose tegyen! Eljött a szép új esztendő, olyan mint a tarka kendő. Piros petty az öröm rajta, fekete a bánat rajta. Pici szívem, pici szám, boldog új évet kíván! Komámuram bújjék bé, mi jót hozott újévre? – Komatálat, bablencsét, kívánok jó szerencsét! Cifra bundát, cifra szűrt, fehér cipót, piros bort, decemberre disznótort. Adjon az Isten minden jót ez új esztendőben, fehér kenyér dagadjék nyárfa tekenőben. Hús, bor, gyümölcs, ruha, legyen mindig bőven a patikát felejtsük el ez új esztendőben. Adjon az Isten bő termést, aratást…, nyakig érő sarjút, hogy bosszantsa a kaszást.. Adjon az Isten sok fát a kályhába… házi békességet a meleg szobába.. B. K.. Nézd meg ezeket is: 3 székely újévi köszöntő Malacos újévi köszöntők Vicces újévi köszöntők Újévi jókívánságok.
Új esztendő újat hozzon, régi jótól meg ne fosszon. Ki barát volt, az maradjon, - ki elindult, az haladjon. Ahova csak nézek, nyíljanak virágok! Amennyi az égnek lehulló zápora, Annyi áldás szálljon gazduram házára. Elfogyott a pezsgő, elhalkult a trombita. Az új év lesz éveid legjobbika! Dolgozz, szeress, keresd a szépet Adjon az Isten boldog új évet! Eljött az év vége, éjfélt üt az óra. Gondolj vissza az elmúlt hónapokra! Ha rosszat cselekedtél nézz fel az égre, kérd meg a te istened, bocsásson meg érte! Boldog békés új esztendőt kívánok! Ha a Jó Isten ma éjjel letekint az égből: tudni fogja, ma mit kérnék szívből. Áldást, Békét, Boldogságot annak, kik szívemhez mindig közel vannak. BÚÉK! Eldöcögött már az ó-év szekere, Ez a szekér sok-sok gonddal volt tele. Pusztuljon hát nyikorogva-zörögve, Búját-baját felejtsük el örökre. Asztalunkon mindig legyen friss kenyér, Jó anyámnak mosoly legyen két szemén. s a jó Isten, kit félünk és imádunk, Áldja meg két szent kezével családunk. Új esztendő érkezik, szóra nyílik szája, bárcsak teljesülne minden kívánsága: – Lányok mindig nevessenek!
Titokban most is azzal szokta kibeszélgetni magát, hogy el ne felejtse egészen a szót. Az újévi köszöntők is nehezére estek már. Az utolsó újesztendő reggelén már csak annyit tudott mondani a néma öreg szolga a süket öregúrnak: - A fölséges Isten nevében ebben az esztendőben tovább éltesse a nemzetes urat, mint a múlt esztendőben! A nemzetes úr máskor ilyenkor mindig csókra szokta nyújtani a kezét az öreg hajdúnak, és a markába nyomott egy divatból kiment ezüsthúszast. Azonban elfogytak a régi pénzek, és elfogyott a nemzetes úr leereszkedő kedve is. - Hallja kend! - vetette oda nyersen az öreg szolgának. - Igenis, nemzetes uram! - csapódott össze két öreg csizma, amelynek régen lekéredzett már a sarka. - Bolond kend! - Igenis, nemzetes uram! - Én meg régi pénz vagyok. Kimentem a divatból. - Én most lefekszem és meghalok. - Igenis, nemzetes uram! - roggyant meg két öreg térd. - Vigyázz! - villogott az öregúr szeme. - Velem nem lesz kendnek semmi dolga. Felöltözve várom a halált, mint ahogy a Thurzók szokták.
Két gyertya égett kétfelől, s az asztal végén könyökére borulva ott zokogott a hajdú. Addig, míg odakint szorgoskodott, erőt tudott venni a fájdalmán. Most, hogy eleget tett a parancsnak, megeredtek a könnyei. - Lelkem jó nemzetes uram! - zokogta keservesen. Abban a percben fölpattant az ajtó, és ott állt előtte a nemzetes úr. Kardosan, kucsmásan, ezüstös mentében, rókamálas köpönyegben, és úgy tüzelt a szeme, mint a parázs. - Uram Teremtőm! - ugrott föl Tamás dideregve. - Bolond kend! - mordult rá a nemzetes úr. - Olyan paprikást főzött, hogy már a szaga is föltámasztott. Azzal szépen, gyöngéden, ölelésformán ráterítette az öreg úr az öreg szolgára a rókamálas köpönyeget, amelyben valaha a Thurzó nádorispán melengett.
- Legalább utoljára hadd kérkedjek vele! - vergődött be a faluba a nagy hófúvásokon keresztül. Ott azonban nemigen akartak szóba állni az együgyű vén szolgával az új esztendőt ünneplő emberek. Meg se igen értették, mit akar, mert Tamás nagyon elszokott már a szótól, s nem tudta elmondani a szívén valót. Nagy nehezen talált egy jókedvű gazdát, aki szóba állt vele. Meg is ajánlta a borjút az aranyért, de vele kívánta a dolmányt is. - A borjúval is velejár a bőre - figurázott az öreggel. - Ehol van e - vetette le Tamás a dolmányt az első szóra, s ingujjban hajtotta haza a borjúcskát a Varjúvárba. Észre se vette, hogy fázik, csak mikor hazaért. Se azt nem látta meg öreg szemével, hogy a nemzetes úr ott várja a halált az ablakban, nagyúri pompába öltözve. - Eljárt az idő - kukucskált föl Tamás a napra, aztán valami rossz kendőt kerekítve a vállára, elbánt a borjúval, és nekifogott a szakácskodásnak. Esti harangszóra készen volt a Thurzó tora. Régen érzett pompás ételszag gőzölgött a penészes termeken, és a törött lábú asztalon ott terpeszkedett a rettenetes bogrács.