Kiderült, nem is olyan egyszerű mutatvány mikrofonnal a kézben tányért, evőeszközt tartani közben ételtkóstolni, ja, és élő műsort vezetni. Néhány másodpercre el is némultak a mikrofonok, a műsorvezetők egymást licitálva találgatták, mi miből készült. Eztán a kóstoltatók néztek nagyot: Voga János elsőre kiszúrta a zellert a salátában, Bochkor Gábor Tokajiban érleltnek vélte a libamájterrine-t (és tényleg! ), Boros Lajos a látványra sem utolsó kacsakocsonyát mutatta a kameramannak. [caption id="" align="aligncenter" width="334"] A rádiósok meglepődtek Szikora Attila mesterszakács kamu-menüjén [/caption] Aztán jöttek az extrém ötletek, Voga péládul új gasztronómiai különlegességet kreált: libamájas-tepertőspogácsa szendvicset. Boros Lajos felesége nyilatkozott a férjéről. Ebből már az üvegstúdiót körbeálló népes nézőközönségnek is jutott. A fiúk készségesen kínálták körbe a pogácsákat, míg közbe nem szólt a műsor szerkesztője, Banita (Baji Anita), hogy abból azért ő is kérne. A kóstoltatás elején kikötöttük: a műsorvezetők nem ehetik meg, amiről nem találják ki, miből készült.
Az alapítvány szerint nem összeférhetetlen az, hogy családtagokat alkalmaznak a Tudásközpontnál. Számos kérdésre – például Antall Péter fizetéséről vagy a szervezet eladósodásáról – nem reagáltak.
Mindent az érzelmi evésről Szily Nóra vendége ezúttal Dr. Lukács Liza krízistanácsadó szakpszichológus lesz, akivel azokra a nehéz kérdésekre keresik a válaszokat, hogy milyen tényezők állhatnak az érzelmi evés hátterében. A Lenyelt vágyak, Az éhes lélek gyógyítása és a Hogyan szeretsz? BAON - Élő adásban reggeliztettük a Bumerángosokat. című könyv szerzőjével az evési szokások és a kötődési minták kapcsolatát tárják fel. Az előadásról részletesen itt olvashatsz » Jegyek kizárólag online érhetőek el, kattints ide a vásárlásért! Időpont: 2022. április 25. 18 óra Helyszín: József Attila Színház Promóció OLVASD EL EZT IS!
A baj csak az volt, hogy sérültem is. Hányadik kávéja ez ma? Visszaszokott már a "normál" kelésre? Zenészként akkor feküdtem le, amikor mások keltek. Rádiósként hajnalban szólt a vekker. Most remekül tudnék aludni, csak sajnos a Voga nem, és mivel együtt rádiózunk most – egy elfizetéses csatornán – alkalmazkodom hozzá. A msor úgy készül, hogy Székesfehérváron van, én Pesten, ülünk a lakásunkban, skype-olunk, és közben az okostelefonnal felveszem az adást. Tudom, hogy eredetileg mérnök, mégis ritka az ön generációjában, hogy valaki ennyire értsen a kütyükhöz, ennyire képben legyen a legújabb technikai fejlesztésekkel kapcsolatban. Elmentem okostelefontanfolyamra. Komolyan! Csomó funkcióról fogalmunk sincsen. Érdekel, a munkámhoz is kell, és az unokáim miatt is fontos, hogy tartsam a lépést. Három fiúgyermek, három fiúunoka a legnagyobbtól – jól tudom? Igen, és már az unokák is tinik! Nagyon szerettünk volna a feleségemmel egy kislányt, de úgy látszik, nálunk fiúk születnek csak. Nemrégiben olvastam Grossmann, izraeli író könyvét, az Egy ló besétál a bárba címt.
/11 Gyulai Pál: A Szél és a Nap /12 Gál Sándor: Volt egyszer egy ceruza /14 Kopré József: Egyszer volt... /16 Kányádi Sándor: Három székláb / 18 Krecsmáry László: Tengerzöld kenderföld / 20 Kányádi Sándor: Volt egyszer egy varga / 22 Zelk Zoltán: Télapó és a hóember / 24 Zelk Zoltán: Alszik a szél / 28 Petőfi Sándor: Arany Lacinak / 32 Devecsery László: A kék pék / 36 Szilágyi Domokos: Tréfás mese / 40
Enni még többet kaptam, mint azelőtt. Külön vánkosom volt, amin aludtam, s még kályha is volt a szobában. Ilyenkor, télidőben, az a legnagyobb kincs a világon! Úgy megbújtam alatta, hogy még a farkam csücske se látszott ki. Ó, még ma is arról a meleg kályháról álmodom! Úgy, úgy! - Hát olyan szép az a kályha? - kérdezte a hóember. - Hasonlít hozzám? - Mindenben az ellentéted! - felelte a kutya, és elábrándozott: - Fekete, mint a szén, hosszú, karcsú nyaka van és réztrombitája. Hasábfát eszik, s ha evett, láng csap ki a szájából. Szolgálatban a játék!: Hóemberes verscsokor. Ó, milyen gyönyörűség a közelében lenni, hozzásimulni, alája bújni. Onnan, ahol állsz, éppen leláthatsz a szakácsné kamrájába. A hóember odanézett, s meg is látta azt a fekete, fényesre dörzsölt, réztrombitás jószágot, amelyből pirosan világított a tűz. Különös érzés szállta meg a hóembert, maga se tudott rajta eligazodni, mit érez. Aki nem hóembernek született, talán úgy nevezné: szerelem. - És mért hagytad el őnagyságát? - kérdezte a hóember. Úgy érezte, a kályha csak női lény lehet.
A tűzoltóságon