Válassza ki az internethez való csatlakozáshoz megfelelő beállítást, majd kattintson a gombra Tovább> gombot. Válasszon letöltési webhelyet a listából, majd kattintson a gombra Tovább> gombot. A telepítő letölti a telepítő alkalmazást, majd elindítja azt. Írja be az "openssl" szót a Keresés mezőbe, majd keresse meg a Minden> Bázis a Csomag oszlop. Keresse meg a vonalat a openssl, majd válassza a legújabb verziót a Új oszlop. Ezen a ponton folytathatja a telepíteni kívánt csomagok keresését és kiválasztását, vagy csak folytathatja a telepítést (az egyedi csomagok telepítéséhez vagy eltávolításához az alkalmazást mindig újra futtathatja). Ha készen áll, kattintson a Tovább> gombot. Kattints Tovább> újra. A Cygwin Setup megkezdi a telepítéshez szükséges fájlok letöltését. A Cygwin alapértelmezett telepítésében sok fájl található, így a befejezés eltarthat egy ideig. Válassza ki, hogy szeretne-e ikonokat létrehozni az Asztalon és / vagy a Start menüben, majd kattintson a befejez gombot. A Cygwin terminál alkalmazás megnyitásával és gépeléssel ellenőrizze, hogy telepítette-e az OpenSSL-t openssl version a parancssorba.
Ez a útmutató bemutatja a telepítést OpenSSL Windows rendszeren a cygwin. Az OpenSSL egy nagyon hasznos nyílt forráskódú parancssori eszköztár az SSL /TLS tanúsítványok és tanúsítvány aláírási kérelmek (CSRs). Az OpenSSL segítségével egyszerűen: Konvertálás a különböző tanúsítványfájl formátumok között (például PFX / P12 fájlt generálunk egy PEM vagy PKS # 7 / P7B fájlból) Hozzon létre tanúsítvány aláírási kérelmet (CSR) Ellenőrizze, hogy a privát kulcs megegyezik-e a CSR és igazolás Bontsa ki a tanúsítványokat és a privát kulcsot egy PFX / P12 fájlból A Windows 10 felhasználói mostantól könnyen használhatják az OpenSSL-t lehetővé téve A Windows 10 Linux alrendszere. A hivatalos CURL bináris fájlok Windows esetén az OpenSSL is szerepel. Jegyzet: Ha Unix / Linux alapú operációs rendszert használ, például Ubuntu vagy macOS, valószínűleg már telepítette az OpenSSL-t. Ezt megerősítheti, és a paranccsal ellenőrizheti a telepített verziót openssl version. A Linux disztribúciók valószínűleg valami hasonlót jelenítenek meg OpenSSL 1.
Bernardo Bertolucci: Az utolsó tangó Párizsban (Magvető Könyvkiadó, 1989) - Szerkesztő Fordító Kiadó: Magvető Könyvkiadó Kiadás helye: Budapest Kiadás éve: 1989 Kötés típusa: Ragasztott papírkötés Oldalszám: 145 oldal Sorozatcím: Kötetszám: Nyelv: Magyar Méret: 18 cm x 11 cm ISBN: 963-14-1391-8 Értesítőt kérek a kiadóról A beállítást mentettük, naponta értesítjük a beérkező friss kiadványokról Fülszöveg Bernardo Bertolucci, a neves olasz filmrendező és író kötetünkben olvasható műve az azonos című, világszerte nagy sikert aratott, ám itt-ott botrányt kavart film irodalmi forgatókönyve. Állapotfotók A lapélek és néhány lap kissé foltosak. A kötés megtört.
Az utolsó tangó Párizsban például elmesélhető így: feleségének értelmetlen öngyilkossága után Paul (Marlon Brando), ki akarván iktatni minden további értelmezési kísérletet az életéből, az animalitás szintjéig alázza magát meg a véletlenül útjába került fiatal lányt, akinek még a nevét sem akarja tudni (Maria Schneider); amikor pedig mégiscsak odáig jut, hogy talán vállalná a kettejük emberiesedő kapcsolatát, a lány halálra rémül a nyomasztóan fölébe tornyosuló, s így, szelíden még zsarnokibb alaktól, és lelövi Pault. Várja vőlegénye, Tom, a filmrendező. Az utolsó tangó freudi sémái nyilvánvalóak, hasonlóan A inegalkuvó nak már az eredeti Moravia-regény szerint is jócskán sematikus freudo-marxista alapképletéhez, vagy A Hold oidipuszi tanmeséjéhez. Paul – a Hemingway, vagy még inkább Henry Miller nyomdokait taposó bolygó amerikai – gyerekként sírva, ordítva, átkozódva ül halott feleségének ravatala mellett, a halott feleség pedig úgy hallgat, mint egy hűtlen, halott anya. Jeanne, a lány, a felnőttet, az apát öli meg, amikor Paul épp tréfás szalutálásra emeli kezét, s a fején Jeanne apjának tiszti sapkája.
A rendező a filmhez vizuális inspirációt Francis Bacon festményeiből kölcsönzött, nem egy mű konkrétan is megjelenik a filmben a szereplők egy-egy testtartásában, noha Andy Warhol később több interjúban is elmondta, hogy egyértelműen saját művészetének hatását látta vissza Bertolucci képsorain. Warhol egy ponton azt is mondta, hogy az olasz rendező egész egyszerűen ellopta az ő 1969-ben készült A Blue Movie című filmjének képsorait, noha konkrét hasonlóságokra nem mutatott már rá. Akárhogy is, az Utolsó tangó Párizsban jóval markánsabb visszhangot váltott ki, aminek a stáb vezető tagjai itták meg a levét. A nyílt erotikus tartalmat megjelenítő mozi egy negyvenes, kiégett férfi és egy húszéves lány kaotikus szexuális viszonyát mutatja be a lehető legcsekélyebb finomság nélkül, sokszor kifejezetten explicit módon, aminek hatására a bemutatót követően például Olaszországban büntetőeljárást is indítottak a film ellen, Franco Arcalli forgatókönyvíró, Alberto Grimaldi producer, Bernardo Bertolucci rendező és Marlon Brando felfüggesztett, két hónapos börtönbüntetést kapott, a cenzúrabizottság pedig lefoglalta és bezúzatta a film kópiáit.
Marlon Brando végső, megkomolyodó mosolya, üvegesedő szeme. A rágógumi. (Talán mégis inkább egy nekirugaszkodó ejtőernyős veszi ki a szájából, valami indokínai bevetésen? ) Ám nehéz elhessegetni a gyanút. Hogy a parádés motívumok, a freudi–marxi, újhullámos, hollywoodi, marlonbrandós, borgeses mítosztöredékek kirakójátéka mögött semmi sincs. Hogy épp csak saját világa nincs Bertoluccinak. Pontosabban: hogy ami a sajátja, az magánügy. Talán mégsem árt még egyszer, utoljára, őt idézni: "Mindig is az volt a vágyálmom, hogy találkozom egy nővel egy elhagyott lakásban, s aztán szeretkezem vele, úgy, hogy azt sem tudom, kicsoda, és újra meg újra közösülünk, a végtelenségig. " Lehet, hogy ennyi az egész? Mert akkor nem csoda, ha jönnek a hármaspontok.
Barna Imre "A vén X… n!!... Hogy kr... nának a z... jébe!!... "– káromkodik Karinthy Zola-paródiájában a részeg "Caboche". Esetleg ő jut eszébe annak a szerencsés pesti nézőnek, akinek jó tíz év, plusz még néhány félórányi sorbaállás után sikerül beverekednie magát a Filmmúzeumba, Bertolucci nagy, és egykor még nagyobb hírű, sőt, hírhedett Tangó jának valamelyik előadására. "Fucking family! " – hörgi a film egyik, nagykorúaknak való jelenetében Marlon Brando. Hogy mit csinál épp, azt most ne részletezzük. A nyomdafesték nem bírná a jelenet leírását. Az a festék legalábbis, amely a filmfeliratok készítésénél használatos, nagyon kényes az effélére. A szóban forgó pillanatban ugyanis ezt olvassa szerencsés nézőnk: " család! " Karinthy egy lábjegyzetben így kommentálja a kipontozás szokását: "A… pontozott kifejezések reprodukálhatatlanok: a t. közönség hívatik, hogy képzeljen a pontok helyébe olyan undorító szavakat, amilyenek csak jólesnek. " Sajnos, a Filmmúzeumban, 1983-ban, ez már nem megy.