Hasonlóan extrém körülmények között szereltünk fel a Normafai Sporthotel tetejére egy kamerarendszert, sajnos a legközelebbi nagy vihar kapásból leszakította a fél tetõt. A Nagy-Hideg-hegyen átfagyoskodott éjszakák tucatjairól is tudnának Márkék mesélni. Rendszeresen felmerül a kérdés, hogy mi céllal vágtuk bele a fejszénket egy ekkora fába, mi motivál minket, hogy immár 5 éve töretlenül programozunk, rajzolunk, szerelünk, mindeközben kegyetlenül éjszakázunk. Sõt, sokan kapásból meg is válaszolják ezt helyettünk, bár az esetek többségében nem túl jó helyen tapogatóznak. Annak idején, amikor a térképek elindultak, alig volt rajtuk 5-6 mérési pont, gyakorlatilag 5-6 festék "kiöntése" volt a hõtérkép. Születésnapi-köszöntők - Horgász.hu. E sorok írásakor épp 234 mérésbõl áll össze a hõmérsékleti vizualizációnk. Sokat beszélgettünk régen Gergõvel a ViharVadász lehetséges jövõjérõl, a legjobb forgatókönyv szerint úgy 30 csatornára, és párszáz jelentkezõre számítottunk. Ezzel szemben 4100 jelentkezésnél feladtuk az e-mailek olvasgatását... Nagyon erõs mozgatórugó az, hogy amit teszünk, azt még senki nem tette meg elõttünk.
A Nap ünneplőt vett fel, s mert téged várt azalatt – éljen- mert megszülettél, így ünnep lett az a nap. S ma rohanó, szép évek, itt állnak meg egy napra, gyertyafényen vetülve a tegnapra, s holnapra… A zsúrtortádnak örülsz, mely nagy sikert arat itt, hát… fújd el a lángokat, s most kívánjál valamit! Míg teljes a kívánság, és mind nyugtat felőle – hogy egészséged legyen, hogy vígan nézz előre – Még szeretet, még öröm, s minden: kazalba álljon, sok-sok boldog szülinap így ünneplőben várjon! Boldog 18. születésnapot Haraszti Mária: Születésnapodra Mikor kigyúlnak ma az égi fények, Nevetve mind e napra néznek. Messzi sugarukkal keresik a helyet, Ahol egykor egy ember született. Útjukon rohanó szemeket fürkésznek: – Mosolygót, némát, fáradtat, szeretőt… – Hálás vándor-szívvel olykor megpihennek, Fáradhatatlanul mégis továbblépnek. Születésnapi köszöntő. S sugaruk eléri a pillanatot, Mely már múlik is – s ahogy Ragyogó fényük jelzi a napot, Boldog születésnapot kívánok! Nagy Angéla (angel-a-nagy): Útravalóul 18. születésnapodra Mikor nőttél ilyen nagyra?
Nagyon sok ötletünk van még, ami megvalósításra vár. Nem véletlenül idõzítettük felmérésünket sem a szülinap elõtti hétre, e néhány nap alatt összesen 1118 üzenetet kaptunk olvasóinktól, melyet félig már átolvastunk és kielemeztünk - több kérdés vagy inkább kérés is elérte az úgymond "kritikus tömeget", így ezeket is szemelõtt tartva szeretnénk majd nekivágni a 2009-es hatodik évnek. Köszönjük minden észlelõnk és automatásunk segítségét, talán jövõre majd sütünk végre egy tortát is. Horgász születésnapi köszöntő fiamnak. :)
A HBO GO kínálatában a mai napon debütál az Összeesküvés Amerika ellen című sorozat, de vajon megéri home office helyett megnézni? Az alternatív történelmet boncolgató alkotások mindig nagy kedvenceim közé tartoztak. Egyszerűen csak ámulva szoktam nézni, ahogy ezek a kötetek egy-egy történelmi pillanat vagy momentum megváltoztatásából kiindulva egy, a miénkhez hasonló, de mégis annyira más világot tudnak felépíteni. Ezért is tartozik nagy kedvenceim közé a Wolfenstein: The New Order, ami szerintem valami félelmetesen eltalálta a nácik által uralt jövő hangulatát, és ezért is vártam annyira az Összeesküvés Amerika ellen t, mely papíron ugyanilyen érdekes témákat jár körbe. Második világháború, némi csavarral Az Összeesküvés Amerika ellen az azonos című, 2004-ben megjelent Philip Roth regény adaptációja, mely az alternatív történelmi alkotások egyik örökzöld témáját, a második világháborút veszi elő és variálja egy kicsit meg. A legtöbb alkotás ugyanis azt a kérdést szokta körüljárni, hogy mi lett volna, ha Amerika elveszti ezt a háborút, a sorozat forgatókönyve azonban elébe megy ennek, és egy sokkal izgalmasabb alapfelállással indít: mi lett volna, ha Amerika be sem lép a konfliktusba?
Mindezt pedig remekül kiegészítik a gazdagon használt archív felvételek is, amik szinte visszarepítik az embert az időben. A színészekre sem lehet semmi panasz, mindenki hozza a kötelezőt. Kifejezetten kiemelkedő alakítást nem tudnék mondani, de ez is inkább azt jelenti, hogy a minőség ezen a téren nagyon egyenletes és nagyon szilárd. Külön említést érdemelnek viszont a gyerekszínészek, akik szintén nagyon jól hozzák a szerepüket, pedig jutott nekik néhány rázósabb jelenet is. Összeesküvés, de minek? Végeredményben elmondható, hogy az Összeesküvés Amerika ellen egy erősen felemás sorozat lett. Alapötlete elég érdekes, a díszletei nagyon igényesek, és az is dicséretre méltó, hogy az alkotók nemcsak egy oldalról próbálnak benne bemutatni egy igen komplex problémát, azonban a dramaturgia és a hatalmas ugrások a történetben mindezeket az erényeket hajlamosak hazavágni.
Csak hogy egy viszonylag spoilermentes példát mondjak: a Levine-család nagyobbik gyerekének, Sandynek, komoly álma megismerni az amerikai vidéket, mégis, amikor ez összejön neki, abból mi semmit sem látunk, csak utólag utalgat rá párszor. Emiatt a "rángatás" miatt pedig maga a történet sem tud összeállni egyetlen koherens egésszé, inkább csak széttöredezik. És bár vannak nagyon erős jelenetei, amik rendes felvezetéssel hatalmasat tudnának ütni, a rossz dramaturgia miatt ezek inkább csak erőtlenül elvesznek. Illetve azt is érdemes megemlíteni, hogy a sorozat a hat rész ellenére igencsak elnyújtottnak érződik. Az egyenként majdnem 60 perces epizódokból nyugodtan lehetett volna vágni egy kicsit, hogy a végeredmény is fesztesebb legyen. Időutazás a javából Ami viszont már egyértelmű pozitívum, az a díszlet. Az Összeesküvés Amerika ellen alkotói szemlátomást nem spóroltak ezen, a végeredmény pedig magáért beszél. A sorozat egyszerűen hibátlanul idézi meg a '40-es évek Amerikáját, legyen szó akár a ruhákról, akár a kocsikról, akár a filmhíradót vetítő mozitermekről, ahol természetesen mindenki kedvére dohányzik.
"Néhány zsidó erőt és karaktert ad egy országnak, de ha túl sok van belőlük, az káoszt teremt. És nálunk túl sok van" – írta naplójában, amellyel sokan egyetértettek volna Amerikában. Bár szeretjük másképp hinni, az Egyesült Államok sosem volt immunis a fasizmusra: a harmincas években több náci szervezet is működött, a Német–Amerikai Szövetség rendezvényére húszezren gyűltek össze 1939-ben a Madison Square-en, és fejezték ki heves karlendítések közepette az egyetértésüket Hitler politikájával. Ez az a történelmi háttér, amelyre a sorozat kimondatlanul is épít, és amivel ha a magyar néző nincs tisztában, nehézkesnek érezheti az Összeesküvés Amerika ellen felütését. David Simon, a Drót és a Fülledt utcák atyja Philip Roth regényét is a realizmus jegyében adaptálta állandó írótársával, Ed Burnsszel. Newarki zsidóközösségben járunk, ahol a családi összejövetelek, a lépcsőkön tartott sakkjátszmák és az esti rádióhallgatás mellett a napi rutin része az utcai sörözés is, amikor az emberek kibeszélik az aktuális híreket.
Philip, az egyén, többnyire csak szemlélője az eseményeknek, aztán néma, néha riadt elszenvedője a következményeknek; az összetartó család, a munkásosztály, a newarki zsidó közösség mind-mind fontos alkotóelemei a történetnek, és valamennyiről hiteles képet fest. Fontosnak tartom kiemelni, hogy a teljes olvasmányélményhez elengedhetetlen némi történelmi ismeret. Lindberghről például tudni kell, hogy faji-, vallási- és eugenikával kapcsolatos nézetei miatt többen is náci szimpatizánsnak tartották; Wheeler szenátor (a regényben alelnök) határozottan ellenezte a háborúba való belépést, Henry Ford pedig (a regényben belügyminiszter) kifejezetten antiszemita nézeteket vallott. Roth csupán összehozta ezeket az embereket egy ernyő alá, és úgy teremtett miliőt számukra, hogy kidomboríthatta bizonyos vélt vagy valós tulajdonságaikat. Az események ilyetén való alakulása következtében a zsidók joggal érezhették a '40-es évek elején, hogy otthonuk egyre kevésbé biztonságos, hogy sötét felhők gyülekeznek, hogy az államhatalom egyre inkább megteremti azt a környezetet, amelyben őket másodrendű polgároknak tekintik, kiközösítik, elüldözik, meghurcolják.
Philip Roth "mi lett volna, ha? " regénye azt veszi górcső alá, hogy mivé fajult volna Amerika, ha 1940-ben a náciszimpatizáns Charles Lindbergh nyeri a választást. Lett volna amerikai holokauszt? Erről készített fojtó feszültségű sorozatot a Drót atyja. Figyelem! Az alábbi kritika elárulja a cselekmény egyes részleteit, azaz spoilereket tartalmaz! Charles Lindberghre elsősorban hős pilótaként és egy mocskos zsarolási ügy áldozataként emlékszik az utókor, pedig a maga korában Hitler támogatójaként is szép hírnevet szerzett magának. Nemzeti hősnek számított, miután 1925-ben ő lett az első pilóta, aki egyedül átrepülte az Atlanti-óceánt. Népszerűsége hisztérikus méreteket öltött, a tányérján hagyott csirkecsontért is megverekedtek az éttermekben az emberek. A hírnév átka volt, hogy 1932-ben elrabolták a csecsemőjét, akiért feleségével hiába fizették ki a váltságdíjat, már csak a holttestét találták meg. A tragédia hatására Lindbergh visszahúzódóvá vált, és a bulvárfigyelem elől Európába menekülve egyre több időt töltött Németországban.