Mindezt büntetésnek szánták, hiszen – úgymond – Magyarország a "lázadással" eljátszotta alkotmányos jogait. Ez a bánásmód nem volt kirívóan kivételes: hasonlót kaptak a birodalom összes népei. A kor keserű szellemisége, hogy a di nasztiahű nemzetiségek azt kapták jutalmul, amit a magyarok büntetésül: a nyers önkényt és jogtalanságot. Az abszolutizmus ugyanis 1848 vívmányai közül csak a jobbágyfelszabadítást ismerte el, és a polgári jogegyenlőséget, az alkotmányosság és a szabadság minden más eredményét, intézményét eltörölte. Az 1849. évi olmützi alkotmányban megígért nemzeti autonómiát papíron pihentette. Sőt, hamarosan magát az alkotmányt is sutba dobták, és 1851 utolsó napján proklamálták a korlátlan császári abszolutizmust. Az utolsó szó jogán (az aradi vértanúk utolsó szavai): Aulich Lajos: Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam. És halálommal is szolgálni fogok. Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom, megértik ezt a szolgálatot. Vécsey tábornok megcsókolja a kivégzett Damjanich kezét Damjanich János: Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.
Schwarzenberg szerint: "A kegyelem jó dolog, de előbb egy kicsit akasztunk". "Nem szabad visszariadnunk egy vérfürdőtől" – tette hozzá. Ezután parancsot küldtek Haynau táborszernagynak, hogy a végrehajtott halálos ítéleteket jelentse. Október hatodikán, a hajnali órákban az aradi vár sáncárkában agyonlőtték Kiss Ernő altábornagyot, Dessewffy Arisztid és Schweidel József vezérőrnagyot, Lázár Vilmos ezredest. Néhány órával később a bitófa alá vezették Pöltenberg Ernőt, gróf Leiningen-Westerburg Károlyt, Lahner Györgyöt, Aulich Lajost, Damjanich Jánost, Knézics Károlyt, Török Ignácot, Nagy Sándor Józsefet, gróf Vécsey Károlyt. A megtorlásnak esett áldozatul ugyanezen a napon, Pesten gróf Batthyány Lajos, aki az első független felelős magyar kormány miniszterelnöke volt. Aradon véget ért tizenhárom nagyszerű, rendíthetetlen jellemű hős és hazafi élete. Az áldozatok méltósággal viselték sorsukat: Pöltenberg Ernő midőn végignézett a bitófa alá állított társain, azt mondta: "Szép küldöttség megy Istenhez a magyarok ügyében repraesentálni. "
Ez azt jelentette, hogy Julius Jakob von Haynau táborszernagy 1849. szeptember 22-től szabad kezet kapott a császártól és a Schwarzenberg-kormánytól a halálos ítéletek jóváhagyására, vagy kegyelmezésére. A döntéssel Ferenc József hivatalosan elháríthatta magáról a kivégzések zöméért a közvetlen felelősséget. Az udvar a "bresciai hiéna" szabadjára engedésével kívánta elvégeztetni a piszkos munkát. A szabadságharc 35 magyar tábornoka közül tizenkettőt az "aradi Golgotán" végeztek ki, október 6-án. Mindjüket felségsértésben találta bűnösnek az aradi hadbíróság, és teljes fő-, rang- és vagyonvesztés volt sorsuk. A temesvári Kiss Ernő volt huszárparancsnok eleve lőpor és golyó általi halálra ítéltetett. A váci csata hőse, Dessewffy Arisztid; az örmény származású Lázár Vilmos (az egyetlen nem tábornok, akit október 6-án Aradon kivégeztek) ezredes, hadtestparancsnok; és a zombori Schweidel József, a kormány mindenkori székhelyének helyőrségparancsnoka Haynau "kegyelme" folytán részesülhetett golyó általi halálban.
Az osztrák bosszú már 1848 decemberében lecsapott Magyarországra, 1850 nyaráig különböző indokkal legalább 150-160 embert végeztek ki, többségük civil volt, aki soha nem fogott fegyvert. A szabadságharc leverése után, 1849-ben a császári kormányzat indokolatlanul durván lépett fel Magyarországon. Bécset a bosszú vezette, és Ferenc József hiába igyekezett Julius von Haynau "nyakába varrni", az egész Európát – még a cárt, sőt egyes osztrák udvari köröket is – megdöbbentő vérontás fő felelőse ő maga volt. Itt írtunk erről bővebben azt feszegetve, hogy Haynau, a magyarok hóhéra valójában szadista volt-e? A megtorlás csúcspontja mindenképp 1849. október 6., Batthyány Lajos és a 13 aradi vértanú kivégzése volt, tudatosan időzítették a magyar üggyel szimpatizáló bécsi forradalom első évfordulójára. A nemzeti emlékezet soha nem feledte, 2001 óta hivatalosan is nemzeti gyásznap, iskolai megemlékezések, könyvek, tanulmányok, cikkek ezrei dolgozzák fel az eseményeket. A szabadságharc alatti, majd az azt követő bosszúhadjáratnak azonban volt még az óvatos becslések szerint is legalább 150 olyan áldozata, akikről a tankönyvek is csak pár mondatban emlékeznek meg az aradi 13 árnyékában.
Látszott rajta, hogy az bántja, hogy nem masérozhat a bajtársakkal, aztán meg, hogy ő, a hős hazafi, mostan leghátul kocogott. Mi, mikor ott álltunk a sáncon, ahol a menet elment: úgy ríttunk, akár a gyermekek. Aulich fölnézett mireánk, és katonásan visszaköszönt, a drága jó Damjanich még a sapkáját is levette, úgy integetett minékünk fel a sáncra. Szegény jó »Bruder Johann« (Damjanich, a szerk. ) úgy szivarozott, mintha kocsizni menne, nem pedig a halálba, aminek a csatába annyiszor nézett a szemébe. Ott álltunk, amíg csak láttuk őket, azután ríttunk, de nemcsak mi, hanem az őrök is… Haynaunak ez még nem volt elég: a holttesteket elrettentésül közszemlére tetette a városban, akiket aztán pár óra múlva levetkőztettek, mert az akkori szokás szerint ruháikat a hóhér kapta meg, és így földelték el őket a sáncárokban, a felakasztott vértanúkat pedig ott, a vesztőhelyen. Ma is tanultam valamit 1-2-3: Most együtt csak 9990 forintért! Megveszem most!
3+2 együttes - Mulatós Mix - Száz forintnak ötven a fele... - YouTube
Egyszemélyes zenekar [ szerkesztés] Főleg utcazenészek művelik. Az egyetlen személy egyidejűleg több hangszeren játszik. Hátán lábbal működtethető dob, annak tetején sokszor másik lábbal működtethető cintányér van. Az előadó nyakában kéz nélkül elérhető szájharmonika, kezében gitár, a lehetőségeknek csak az utcazenész hangszeres tudása, fantáziája és teherbíró képessége szab határt. Források [ szerkesztés] Brockhaus Riemann zenei lexikon III. Fix együttes. (O–Z). Szerk. Carl Dahlhaus, Hans Heinrich Eggebrecht. Budapest: Zeneműkiadó. 1985. ISBN 9633305723 További információk [ szerkesztés] Nemzetközi katalógusok WorldCat LCCN: sh85095325 GND: 4172708-3 BNF: cb122886690 KKT: 00564873 Zeneportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap
Hangszereik között vonósok, rézfúvósok, fafúvosok, ütőhangszerek és hárfa vannak. A gitár, a szaxofon ritka, zongora is csak bizonyos zeneművek esetén tartozik a zenekarba. A kis méretű, szólistákból álló zenei együtteseket kamarazenekar nak nevezzük, vagy létszámtól függően duónak, triónak, kvartettnek, kvintettnek stb. A kamarazenekarok általában nyugati komolyzenét adnak elő, ez lehet klasszikus, vagy modern is. Játszhatnak vegyes hangszereken, vagy lehet például vonósnégyes, fúvósötös is. A modern komolyzenében egyéb különleges hangszerek, vagy hangkeltő eszközök is előfordulhatnak. A nagyzenekar egy speciális változata a fúvószenekar. West hotel együttes city. Általában ünnepségeken, felvonulásokon, parádékon hallható. Hangszerei közé az összes fúvóshangszer tartozhat, a basszust az óriási tölcséres bombardon adja. Kellék még a nyakba akaszthatú dob, a pergődob és a cintányér is. Dzsessz [ szerkesztés] A legnagyobb és legteljesebb dzsessz zenekar a big band. Létszáma tipikusan 10-12, maximum 20 fő. Fúvós hangszerei közé tartozik a trombita, harsona, szaxofon, klarinét.