A háromtest-probléma kétféle jelentést is hordoz: egyet az égi mechanika, egyet pedig a kvantumfizika területén. A hagyományos, égi mechanikai értelemben vett háromtest-probléma olyan mozgásleírás, amely kezdeti feltételek és mozgásegyenletek felhasználásával írja le három test egymás gravitációs terében végzett mozgását Newton mozgástörvényei alapján. Kiterjesztett jelentést kapott a háromtest-probléma a kvantummechanika megjelenésével, ahol szintén három test, három részecske mozgását modellezik, de már az elektromágneses mező és a benne mozgó töltött részecskék figyelembevételével. Fejlesztéstörténet [ szerkesztés] A háromtest-probléma (Problème des Trois Corps) elnevezés csak a 18. században honosodott meg a tudományos szakirodalomban. Jean d'Alembert egyik összefoglaló munkája szerint a kifejezést először 1747-ben használták. Ennek ellenére már maga Newton is foglalkozott a kérdéskörrel a 17. század második felében. A Principia című nagy összegző művében a Hold mozgásának leírásánál figyelembe veszi mind a Föld, mind a Nap gravitációs hatását.
"Örökös félelem uralkodik, az erőszakos halál veszélye fenyeget, s az emberi élet magányos, csúnya, állatias és rövid. " – Thomas Hobbes /nagyjából spoilermentes, de a fő konfliktus alapjairól – amelyekre nem feltétlenül a sztori elején derül fény – lesz szó/ Thomas Hobbes, a kedves világnézete miatt forró szeretettel "malmesbury szörnyetegnek" elnevezett angol filozófus szerint a természeti állapot: hadiállapot. Az egyének önmagukban rettenetesek és egoisták, alapösztönöktől vezérelt robotok, akik a túlélésért folytatott versenyben óhatatlanul szembekerülnek egymással, minthogy a túlélés zéró összegű játék (bellum omnium contra omnes, avagy mindenki háborúja mindenki ellen). Mivel azonban ezzel maguk is tisztában vannak, racionalitásuk arra sarkallja őket, hogy társadalmi szerződésekkel kormányokra ruházzák át politikai hatalmukat, és megteremtsenek egy civilizációt, amely képes lehet mindenki érdekében békét teremteni. Cixin Liu a Háromtest-trilógiá ban ( A háromtest-probléma, A sötét erdő, A halál vége) ezt a filozófiát terjeszti ki a teljes galaxisra: úgynevezett kozmikus szociológiájának két alapvetése, hogy a civilizáció elsődleges szükséglete a túlélés, és hogy minden civilizáció növekszik és terjeszkedik, ám a világegyetemben lévő anyag mennyisége állandó.
"A hard sci-fi egyedi mixe: összeesküvés-elmélet és kozmológia, természettudomány és villámgyors akció. " (George R. R. Martin) 1967-ben, a maoista kulturális forradalom alatt egy fiatal egyetemista lánynak, Ye Wenjiének végig kell néznie, ahogy a vörösgárdisták halálra verik édesapját, a köztiszteletben álló tudóst. Ez a trauma nemcsak Ye Wenjie életét terelte gyökeresen eltérő irányba, hanem az egész emberiség sorsát is megváltoztatta. Negyven évvel később a pekingi rendőrség felkeresi Wang Miaot, a nanokutatással foglalkozó mérnököt, hogy férkőzzön be egy tudósok alkotta, titkos társaságba, és szolgáltasson nekik értesüléseket. Ezekben a hetekben Kína-szerte több híres tudós lett öngyilkos, nem lehet tudni, miért. Wangot a nyomozás egy rejtélyes online számítógépes játékhoz vezeti el, és amikor játszani kezd, belemerül egy virtuális világba, ahol három, szabálytalan időközönként felkelő és lenyugvó nap határozza meg az élet kereteit. A három nap rapszodikus viselkedésének feltérképezése jelenti a háromtest-problémát, és ez a probléma a végső kulcs a halálesetek felderítéséhez is.
századi Konstantinápolyba) több millió évvel később zárul le, elfogyasztva közben több főszereplőt, mellékszereplők fejfájdítóan nagy számát és annyi ötletet, amennyi harminc másik könyvre is elég lenne. Liunak túlzás nélkül több olyan koncepciója van (pl. a harmadik részben kifejtett sötét térség), amely egy teljes regénynek is gazdag alapot szolgáltathatna, itt azonban csak az eposzian hömpölygő nagy egész egy szelete, a gigászi kirakósjáték egyetlen darabkája lesz. Liu mintha egészen más léptékekben gondolkodna, és egészen más ligában játszana, mint a műfaj szinte minden egyéb képviselője. A Háromtest-trilógia hard sci-fi a javából, és nincs Kim Stanley Robinson, Alastair Reynolds, Greg Egan vagy Neil Stephenson, aki felkészíthetne szédítő komplexitására, precíz átgondoltságára. Az idegen inváziós flotta négyszáz év alatt éri el a Földet, vagyis ennyi ideje van az emberiségnek, hogy felkészüljön a háborúra – csakhogy az ellenség furmányos módon gátat vet a tudományos fejlődésnek, és innen csak tovább bonyolódik a dolog.
Létezik akkora áldozat, amelyet már nem érdemes meghozni a túlélés érdekében? Mit mond el rólunk, emberekről, hogy saját fajtársaink egy tekintélyes méretű csoportja a kiirtásunkon munkálkodik, mondván: ezt érdemeljük? Ha bármit képesek vagyunk megtenni civilizációnk fennmaradásáért, miféle emberekké, miféle társadalommá válunk utána? Vagy megfordítva: hagyhatjuk, hogy emberségünk, moralitásunk a civilizációs túlélés útjába álljon? Hogyan dolgozod fel, ha egyénként akkora hibát követsz el, hogy az egész emberiség megfizet érte? A Háromtest-trilógia bőven elég lenne páratlanul fantáziadús, radikális és merész hard science fictionként is, de több annál: egyfajta allegória magára az emberi létezésre. Olyan témákkal zsonglőrködik mesterien, hogy belefájdul a fejed. Az emberiség és az ellenséges idegen faj óhatatlanul összefonódó sorsának izgalmas és rendre minden addigi status quót elsöprő fordulatai azért olyan sokkolóak és katartikusak, mert iszonyatos érzelmi ambivalenciával állnak a katalizátorukként működő tudományos vívmányokhoz: áhítattal és csodálattal, ugyanakkor mélységes egzisztenciális rettegéssel.
A karakterkezelés valahogy nem teljesen gördülékeny: van, aki csak a már említett archetípust testesíti meg, és nem fejlődik semmit a cselekmény során, illetve bizonyos esetekben számomra érthetetlen volt néhány szereplő motivációja – gondolok itt a tudósok öngyilkossági hullámára. Ezek viszont következhetnek a szokatlan kulturális háttérből is, ami lehet jó is, mint üdítő újdonság a nyugati irodalom karakterei után, de lehet frusztrációra okot adó tényező is, ezt mindenki maga fogja majd eldönteni az olvasás során, számomra az előbbi volt. Többek között a kiváltott érzelmek mennyisége is minősége is minősít egy történetet. Ez a könyv képes volt belőlem is intenzív érzelmek széles skáláját kiváltani, még úgy is, hogy valójában újraolvasás volt, hiszen angolul már olvastam. A dühtől kezdve, a könnyed élvezeten át, egészen az őrjítő feszültséget is átélhetjük az olvasás során. De nem is a kapcsolatfelvétel toposza és nem is a kiváltott érzelmek a regény csúcsa, hanem a benne szereplő tudomány.
A történet központi témája tehát egy klasszikus sci-fi toposz, a kapcsolatfelvétel. Ám nem a megszokott értelemben, hiszen bár bizonyított az idegen civilizáció léte, a valódi fizikai kapcsolat csak a távoli jövőben fog megtörténni, hellyel-közzel csak üzenetváltásokra került sor. Ennek a fura, de valószerű szcenáriónak a háttere a nyugati zsánerirodalmon nevelkedett olvasóknak elsőre szokatlannak tűnhet, de a cselekmény előrehaladtával a vártnál kevesebb különbözőséget lehet megfigyelni. Jelen esetben is visszatartja a kormány az információt az idegenekről és a saját céljaira akarja használni a felfedezést. Szokatlan lehet viszont az olyan mértékű emberi elkeseredettség és kiábrándultság, ami Ye Wenjie tetteinek a hajtóereje. Elgondolkodtató, hogy lehetséges-e elérni a kiábrándultság azon fokát, ahol már az emberiség, mint faj sem számít. Az ázsiai háttér miatt a szereplők nem követik a klasszikus értelemben vett nyugati archetípusokat. Persze akad közöttük olyan is, aki bármelyik angolszász regény lapján sem okozna feltűnést, de időnként bizonyos szereplők indítékaival és tetteivel nem értettem egyet.
A színpad kiépítése és a Magyar Királyi Operaház művészegyüttesének meghívása a zenét kedvelő gróf Esterházy Ferenc nevéhez fűződik. Az ünnepi játékok műszaki vezetője Tolnai Pál volt. A zenekart Ferencsik János vezényelte, a darabokat Oláh Gusztáv rendezte. Színre került: Bajazzók Csongor és Tünde táncjáték ( Weiner Leó) Tannhäuser Eisler Fanni Siegfried A Júniusi hetek megrendezése során a városba látogató rendezők, színészek a film számára is felfedezték Tata-Tóvárost. A filmek jelentős részét az Angolkert ben forgatták. Angol kert tata global. 1935 -ben Nem élhetek muzsikaszó nélkül 1940 -ben Kalmár László rendezésében, Jávor Pál, Simor Erzsi, Tolnay Klári főszereplésével a Tóparti látomás felvételei készültek a Kék-forrás környékén és a kiskastélyban. Pezsgőgyár [ szerkesztés] Az angolkert szélén valószínűleg Fellner Jakab művének tekinthető az 1770 körül épült Esterházy Pezsgőgyár. Nagyméretű középrészen utóbb három szintre osztott egyemeletes épület, kiugró oldalrészekkel, kétoldalt hosszú földszintes szárnyakkal.
Ez a Kínából származó szép növény a romantika korának jellegzetes kerti dísze, később egyik legelterjedtebb fafajtánk lett. Romantikus műrom A háromhajós templom maradványait imitáló rom romantikus stílusban épült. Egy francia építész, Charles Moreau nevéhez köthető az Angolpark északi részén található műremek. Tatai Angol kert :: Magyar Földön. Cseke-tó Az Angolpark ölelésében található 25 hektáros mesterséges vízfelület nevét egy Cseke nevű birtokosról kapta. Ma kedvelt horgászparadicsom, melynek partját hatalmas, koros platánfák díszítik.
Az angolkert, más néven tájképi kert egy merőben új stílus volt, ami az 1700-as évek első évtizedeinek Angliájából származott. A felvilágosodás korának szemlélete a szabadság nevében megvalósította a végtelen természeti szépségű, korlátok nélküli tájképi kert művészetét. Az angolkert eszméje és formai megjelenése az 1780-as években érkezett hazánkba, ennek szellemében létesült az angolkert Tatán is, mely gróf Esterházy Ferenc nevéhez fűződik. Angol kert tata air. 2 / 8 A tatai Angolkert, melyet aranyszínűre festett az ősz ecsetje FOTÓ: Fehér Jánosné A kastélytól távolabb, a Cseke-tó partján jelölték ki a grófi család saját elkülönülő pihenését, szórakozását, nyári felüdülését szolgáló kert létrehozására alkalmas területrészt. A kastélykert esetében a városi lakóterület elválasztása céljából kőkerítést emeltek. 4 / 8 Az Angolpark északi részén állnak a romantikus műromok. A háromhajós templom maradványait imitáló rom romantikus stílusban épült, és a francia építész, Charles Moreau nevéhez köthető. Építéséhez római kori köveket és a vértesszentkereszti templomrom 24 oszlop- és pillérfőjét is felhasználták.
Az épület előtti lejtős területet egykoron Esterházy Miklós Ferenc gróf színielődások megtartására használta. Az Angolpark északi részén háromhajós templom maradványait utánzó műrom romantikus stílusú falai állnak. Az 1801-ben épült műromokat a híres francia építész, Charles Moreau tervezte - az építménybe sajnálatos módon a 12. Angolkert | Tata Város Hivatalos Honlapja. századi Vértesszentkereszti templomrom 24 oszlop- és pillérfejezetét is beépítették. 1840 körül építették a szabályos nyolcszög alaprajzú, csúcsíves török mecsetet idéző kis épületet, amit szintén a romantikus hangulat fokozásának szántak. Érdekessége, hogy a hiedelmek szerint helyén egykor egy szentéletű török remete kunyhója állt. Az építmény előtt megpihenhetünk a Kazinczy-padon, amely az író itteni látogatásaira emlékeztet. A park déli részét 1948 óta foglalja el az élsportolóink felkészülését szolgáló Tatai Edzőtábor. A 2010-es évekeben az 1823-ban készült helyszínrajz alapján eredeti állapotához nagyon hasonlóan állították helyre a területet, helyreállították a műromokat, felújították a Kiskastélyt és a Pálmaházat, és kialakítottak egy 700 férőhelyes szabadtéri színpadot is.