Jöjjön Kányádi Sándor őszi versei összeállításunk. Kányádi Sándor: Őszelő Fázik a Küküllő, lúdbőrös a háta, már csak a nap jár el fürödni a gátra. Lenn a gát alatt csak vadrécék, vadludak. Ők is búcsúzóban: tiszteletkört úsznak. Ékelődnek aztán föl az őszi égre, belevesznek lassan a kék messziségbe. Reggelenként apró ködfióka s pára kapaszkodik föl a partmenti fűzfákra. Ágaskodik a szél: leveleket olvas. Fönn a hegyek között felbődül a szarvas. Kányádi Sándor: Ősz volna még Ősz volna még, s a varjak már közhírré tették a dermesztő tél közeledtét. Károg az ég, éhenkórász nagy csapat csóka ricsajog, hussog reggel óta. Tócsára jég, virágra, fűre harmat dermed, megöregedtek mind a kertek. Jó volna még sütkérezni, de jó is volna, ha az égen pacsirta szólna. Kányádi Sándor: Felemás őszi ének építsd föl minden éjszaka építsd föl újra s újra amit lerombol benned a nappalok háborúja ne hagyd kihunyni a tüzet a százszor szétrúgottat szítsd a parazsat nélküled föl újra nem loboghat nevetségesen ismerős minden mit mondtam s mondok nehéz nyarunk volt itt az ősz s jönnek a téli gondok már csak magamat benned és magamban téged óvlak ameddig célja volna még velünk a fönnvalónak Még több őszi vers Kányádi Sándortól.
Hirdetés Jöjjön Kányádi Sándor őszi versei összeállításunk. Kányádi Sándor: Őszi réten Kányádi Sándor: Őszelő Fázik a Küküllő, lúdbőrös a háta, már csak a nap jár el fürödni a gátra. Lenn a gát alatt csak vadrécék, vadludak. Ők is búcsúzóban: tiszteletkört úsznak. Ékelődnek aztán föl az őszi égre, belevesznek lassan a kék messziségbe. Reggelenként apró ködfióka s pára kapaszkodik föl a partmenti fűzfákra. Ágaskodik a szél: leveleket olvas. Fönn a hegyek között felbődül a szarvas. Kányádi Sándor: Jön az ősz Kányádi Sándor: Ősz volna még Ősz volna még, s a varjak már közhírré tették a dermesztő tél közeledtét. Károg az ég, éhenkórász nagy csapat csóka ricsajog, hussog reggel óta. Tócsára jég, virágra, fűre harmat dermed, megöregedtek mind a kertek. Jó volna még sütkérezni, de jó is volna, ha az égen pacsirta szólna. Kányádi Sándor: Valami készül Kányádi Sándor: Felemás őszi ének építsd föl minden éjszaka építsd föl újra s újra amit lerombol benned a nappalok háborúja ne hagyd kihunyni a tüzet a százszor szétrúgottat szítsd a parazsat nélküled föl újra nem loboghat nevetségesen ismerős minden mit mondtam s mondok nehéz nyarunk volt itt az ősz s jönnek a téli gondok már csak magamat benned és magamban téged óvlak ameddig célja volna még velünk a fönnvalónak
Jöjjön Kányádi Sándor őszi versei összeállításunk. Kányádi Sándor: Őszi réten Kányádi Sándor: Őszelő Fázik a Küküllő, lúdbőrös a háta, már csak a nap jár el fürödni a gátra. Lenn a gát alatt csak vadrécék, vadludak. Ők is búcsúzóban: tiszteletkört úsznak. Ékelődnek aztán föl az őszi égre, belevesznek lassan a kék messziségbe. Reggelenként apró ködfióka s pára kapaszkodik föl a partmenti fűzfákra. Ágaskodik a szél: leveleket olvas. Fönn a hegyek között felbődül a szarvas. Kányádi Sándor: Jön az ősz Kányádi Sándor: Ősz volna még Ősz volna még, s a varjak már közhírré tették a dermesztő tél közeledtét. Károg az ég, éhenkórász nagy csapat csóka ricsajog, hussog reggel óta. Tócsára jég, virágra, fűre harmat dermed, megöregedtek mind a kertek. Jó volna még sütkérezni, de jó is volna, ha az égen pacsirta szólna. Kányádi Sándor: Valami készül Kányádi Sándor: Felemás őszi ének építsd föl minden éjszaka építsd föl újra s újra amit lerombol benned a nappalok háborúja ne hagyd kihunyni a tüzet a százszor szétrúgottat szítsd a parazsat nélküled föl újra nem loboghat nevetségesen ismerős minden mit mondtam s mondok nehéz nyarunk volt itt az ősz s jönnek a téli gondok már csak magamat benned és magamban téged óvlak ameddig célja volna még velünk a fönnvalónak The post Kányádi Sándor őszi versei appeared first on.
A rendszerváltozás után írt versek többségét – és ciklusnyi gyerekverset, illetve az ötvenes években jegyzett pár kiadatlan közéleti, valamint pajzán költeményt ( Tavaszleső; Megsárgult irkalapok I., II. ) – a Felemás őszi versek kötet tartalmazza. A nyolcvanas évek darabjai az erdélyi magyarság tragikus végveszélyére fókuszáltak, erős közösségi érintettséggel, a Felemás őszi versek ben viszont a személyesség dominál. A Felemás őszi versek kötetben egyrészt folytatódik a korábbról ismert kányádis versépítkezés, másrészt a posztmodern poétikai eszközöket fölhasználva látványosan megújul. Míg a kötet címadó ciklusa Arany János Őszikéi nek tónusában olyan elégikus számvetés, életbúcsú, ahol a játékos, ironikus, anekdotára, csipkelődésre való kedv jól megfér a komor gondolatokkal, közéleti verseiben a lírai vallomást a posztmodernre jellemző elidegenítő beszédmód váltja föl ( Földigérő / kokár / dapántlika; Konkrét vers; Eretnek táviratok; Levéltöredékek). A narráció provokálja a nyelvet, a könnyed nyelvi lezserséghez irodalomidegen paraszövegek társulnak (végrendelet, közlemény).
A poéma második része ellenvers, tehetetlen tanúságtétel korunk lélektelen tömegmészárlásáról, világunk közönyéről, az ember rossz természetéről és az elrontott teremtés fölött hallgató Istenről. A versszimfónia reményvesztettsége a kései Vörösmarty-vers ( Emberek) fájdalmához mérhető: "gyűlölet a fegyverük vértjük / pusztuljanak legyen már végük / teremts nélkülük új világot // krisztustalan amit beszélek / de talán mégis lehetőség […] dicsőségedre, akik voltak, / növényeknek és állatoknak / nekik adj örök üdvösséget". A Felemás őszi versek kötettel Kányádi lezárta költészetét, 2017-ben bekövetkezett haláláig már nem publikált.
a(z) 230 eredmények "nagyapó" Nagyapó Igaz vagy hamis szerző: Gajakgabriella Általános iskola 2. osztály Irodalom Nagyapó kvíz Kvíz szerző: Bacskaidora Olvasás Hiányzó szó szerző: Ildikede szerző: Estherneni szerző: Deerjuliaa Nagyapó - Igaz vagy hamis? Csoportosító szerző: Nyulanna95 Helyezés szerző: Tisza szerző: Petrovitsb szerző: Jenori1976 szerző: Andorkonora szerző: Riegernelli Feloldó Nagyapó IGAZ vagy HAMIS? szerző: Rácznagyzsuzsi Üss a vakondra szerző: Botykai2 Egyezés szerző: Bendicsko Tanak 3. o. szerző: Dancsecsbori szerző: Tanár szerző: Terhesberni95 Nagyapó- szókapcsolatok Kártyaosztó Nagyapó 2. szerző: Pappkatat Nagyapó - Csoportosítsd! Nagyapó kvíz 1. Olvastam, olvastad?. Nagyapó-szókapcsolatok szerző: Lorinczbettina Nagyapó és a csillagok szereplők Anagramma szerző: Simonjutka71 Nagyapó tréfája Doboznyitó szerző: Nara99 Móra Ferenc: Nagyapó szerző: Bozsokibianka Nagyapó és a csillagok szerző: Anna0824 szerző: Losoncij szerző: Gtkrisztina Nagyapó (25. o. ) szerző: Savanyaklára Móra Ferenc: Nagyapó (tulajdonságok) szerző: Tarkovacsjudit Móra Ferenc - Nagyapó szerző: Fkitti1998 szerző: Kulcsarneizsoil szerző: Szemako Gyakorlás - Nagyapó, A nehéz kétgarasos szerző: Sebber Szerencsekerék szerző: Prettenhofferklara szerző: Iskiadri74 Az öreg nagyapó 1. osztály szerző: Nagynetothkata szerző: Edo77 Móra Fernc: Nagyapó szerző: Oronovrea Nagyapó- szókapcsolatok 3.
Tisztelt Szülők! Az alábbiakban felsorolt könyveket iskolánk tanulóinak ajánljuk. Ezek a könyvek gyermekirodalmunk gyöngyszemei. Formálják az iskolások személyiségét, gazdagítják szókincsét. Kérjük Önöket, ha bármilyen alkalomból könyvet vásárolnak gyermeküknek, ezek közül válogassanak. Részesítsék előnyben Móra Ferenc műveit, mert ő iskolánk névadója és mindmáig egyik legjobb ifjúsági írónk. 1. osztály Olvasmányaink: Kormos István: Vackor az 1. bében Ajánlott olvasmányok: Bartos Erika: Évszakos könyv Bodó Béla: Brumi iskolába megy Gárdonyi Géza: Nagyapó tréfái Janikovszky Éva: Már iskolás vagyok Kálmán Jenő: Sicc az iskolában Mérei Ferenc-V. Binét Ágnes: Ablak-zsiráf Móra Ferenc: Nagyapó állatai T. Móra Ferenc: Mártonka levele - Mikulásiroda. Aszódi Éva: Minden napra egy mese-meseválogatás Varga Katalin: Gőgös Gúnár Gedeon Weöres Sándor: Bóbita: Ha a világ rigó lenne 2. osztály Bálint Ágnes: Mazsola Benedek Elek: Szélike királykisasszony Arany László: Hol volt, hol nem volt Bosnyák Judit: A sirály a király?
— Mit visz a talicskán, nagyapó? — Kincset viszek, jó emberek. Nem is láttatok még ilyet. — Mi van a talicskán, nagyapó? — csörög a szarka is, ahogy billegeti a farkát a mezsgyeszélen. — Vendég, te csacska madár, olyan vendég, amilyen még sose járt a szőlősben. Gyere ki, nézd meg, ha szépet akarsz látni. — Mi van a talicskán, nagyapó? — zümmög a méhecske nagyapó feje körül. — Piros rózsabimbó, fehér liliomszál. A méhecskének se kellett több. Odaröpült döngicsélve a kosár fölé: már csak megnézi a piros rózsabimbót, fehér liliomszálat. — Hess, hess, méhecske — kiáltott nagyapó —, ez a virág nem a te számodra termett. Ahogy beértek a nagy fásközbe, nagyapó letette a talicskát addig, míg rágyújtott a pipájára. Olvasmányok | Budapest XXI. Kerületi. Úgy füstölt a pipa, hogy a méhecske arra se mert többet repülni. — No, most már úgy megyünk, mint a gőzös — mondta nagyapó —, sebesen és füstölve. Csak egy szempillanatig tartott a pipára gyújtás, de azalatt a szellő föllebbentette a kicsi lepedő szélét, s a piros szárnyú pille bekukucskált alá.
A kéményseprő zsiráfok A kecskecsősz 9 A medve 12 A hatrongyosi kakasok 16 A nyughatatlan méhecske 19 Mese a kis gidóról 22 Sündisznócska lovagol 26 A kéményseprő zsiráfok 29 Talpas 32 Zörgő és Görgő 35 Sólyom vitéz 38 Mindenféle mesterek 41 Csupaszem, a világjáró 44 Két kis csirke 48 Harkály mester szerencséje 51 Jércike útitársai 54 Huppuj. Móric meg a sánta nyúl 57 A csobánci agár 62 A földvári herceg 65 Nagyapó állatai 69 A péceli szúnyogok 73 A radnóti fecskék 76 Nekopogi kovács A gyöngyösi tanítómester 83 János remete 87 Tóbiás mester 90 A mindentudó 94 Az öt kép 98 Az oroszlánetetők 102 Az asszonykirály 105 Az agártanácsos 109 Darvas Pista foglya 112 Nekopogi kovács 116 Kicsi Jóska 120 A jégmacska 124 Szülők 128 A hóangyal 133 Szőlőnyitás idején 137
Bizony már magam is öregszem, és még mindig emlékszem a jó nagyapóra. Pedig akkor még kisgyermek voltam. Nagyapó nagyon kicsi és gyönge volt. Nem is igen járkált, csak üldögélt a nagy karosszékben. Jó időben a tornácon sütkérezett, szeles, esős napokon a kályha mellett üldögélt. Sehogy sem tudtam fölérni ésszel, hogy ugyan miért tőle kérdezik meg, mi legyen az ebéd. Ha egyszer elszenderedett, mindenki lábujjhegyen járt, suttogva beszélt. Egyszer, mikor édesapám azt kérdezte tőlem, mi szeretnék lenni, ki is mondtam, ami a szívemen volt: - Nagyapó szeretnék lenni! - Ugyan miért? - Mert ő semmit sem dolgozik, mégis mindenki a kedvét keresi. Édesapám elkomolyodva nézett rám: - Hát aztán, te azt hiszed, hogy ez nincs rendjén? - Én nem tudom - mondtam kicsit megszeppenve -, de édesapám azt szokta mondani: aki nem dolgozik, ne is egyék! Aznap délben nekem nem terítettek. Rózsás kis tányérom, madaras kis poharam nem volt az asztalon. - Hát én? - kérdeztem ijedten. - Te nem kapsz ebédet - kanalazta édesapám a levesét.
[Total: 0 Average: 0/5] Homokország nem az Óperenciás-tengeren túl van, hetedhét ország ellen, hanem innen a várostól egy ugrásnyira van, hetedhét akácfa ellen. Nincs is benne aranyerdő, ezüsterdő, hanem van száz út szőlő. Száz út közepén nincsen kakaslábon forgó vár, hanem van egy hajnalicskavirágos kis kunyhó, abban lakik nagyapó, nagyanyó meg Panka. Nagyapó Homokországnak a királya, nagyanyó a királynéja, Panka meg éppen a királykisasszonya. Királykisasszony udvari nép nélkül csakúgy meg nem élhet, mint liliom harmat nélkül. No, Pankát nem kell félteni, van annak mindene! Mitvisz kutyának hívják az ajtónállóját, Bogár cicának a szobalányát, Szuszi-nyuszinak az udvari mulattatóját. Vannak udvari koldusai is: egy fészekalja kiscsirke. Az udvari postása pedig senki más, mint a sárgarigó. Attól szokott ő üzenetet küldeni a városba apukának, anyukának, akik csak vasárnaponként járnak ki látogatóba Homokországba. Ahol ni, éppen most adja ki a királykisasszony a parancsot az udvari postásnak: – Hallod-e, te sárgarigó, mondd meg az én apukámnak, anyukámnak, hogy küldjenek nekem egy angyalos labdát.
Annyit tett ez, hogy: szaladj hamar elejbük, nagyapó, mert már zörög a kocsijuk. De bizony mire nagyapó megindult volna, akkorra meg is állt a kocsi. De már ki is szállt belőle nagyanyó, ringatva a karján Margitkát, mint rózsabimbót az ág. Nagyapó szólni se tudott az örömtől, látni se igen látott a szeme pillájára szivárgott könnytől. Annál vidámabban csapkodta össze a két kis kacsóját Margitka. - Jaj, de ennivaló ez a nagyapó az állataival! Ha Margitka olyan volt, mint a rózsabimbó, nagyanyó egyszerre olyan haragospiros lett, mint a legpirosabb mályvarózsa. Még a főkötője bóbitája is úgy lengett, mint valami harci lobogó. - Jaj, Márton, Márton, hogy szabadíthattad így magadra ezt a sok csúf állatot! Takarodjatok a helyetekre, haszontalan népei! Ahogy a tenyerét összecsattantotta, akkorát szólt, mint valami fiók ágyú. S erre a nagy csattanásra iramodtak is szét a nagyapó állatai a helyükre. Az ám, a helyükre! A Bodrinak az ólban lett volna a helye, a cicamicának az ól tetején, bóbitás tyúkicának a hátulsó udvarban, csengős barinak a ház előtt a gyepen.