Színes és tarka levelű díszfák a kert különlegességei | Semiramis Kertközpont
Skip to content
A harmonikus kertből nem hiányozhatnak a színes és tarka levelű díszfák. Térhódításuk lassú a magyar kertekben, mivel a Vásárlók többsége idegenkedik tőlük. A csodálatos arany sárga, vagy tarka levelek láttán beteg növényre gyanakodnak. Nagyon lassan tanulják, tapasztalják meg, hogy mi a különbség egy egészséges, épp, kellemes tapintású levél és egy valóban problémás, sérült, fonnyadt, vagy száraz beteg barna levél között. Gyanakvásuk abból is eredezik, hogy volt már bőven tapasztalatuk "akciós" később valóban elpusztuló dísznövénnyel, gyümölcsfa oltvánnyal. A színes és tarka lombú dísznövények egész vegetációban különleges látványt nyújtanak a kertben tartózkodóknak. Nagyon hosszú idő alatt születtek meg ezek a fajták a nemesítők munkája eredményeként. Csodálatos fajták léteznek az aranysárgától a sötét bordóig. A kert adottságainak figyelembevételével kell kiválasztani a megfelelő díszfafajtát.
Talán az egyik legkönnyebben nevelhető és legkevesebb gondozást igénylő fa, mégis az egyik legnépszerűbb és legkedveltebb növény a fűzfa. A Föld északi féltekéjén honos körülbelül hatszáz faja, a Kárpát-medencében több faja is megtalálható a csapadékosabb vidékek területein. Hazánkban huszonhárom faj honos. Több változatot keresztezéssel, mesterségesen hoztak létre. Milyen növény a fűzfa (Salix)? A fűzfa jellemzése
A fűzfa lombhullató kétlaki évelő növény, mely lehet cserje vagy fa termetű. A cserje alakú füzek gyökerei szerteágazóak, míg a fa alakú füzek előbb növesztik a karógyökeret, majd ebből fejlődnek az elágazó oldalgyökerek. A fa kérge eleinte zöld vagy vöröses zöld, később felrepedezik mély, hosszanti barázdákkal. Leveleik rövid nyélen, helyezkednek el, a levél lemezek keskenyek, lándzsásak, hosszúkásak, kerekdedek vagy tojásdadok. A levélszélek lehetnek ép és hullámos levelek, vagy lehetnek fűrészelt szélűek. A fűzfa termése sok magvú, több kopácsú tokokból álló füzér. A fűzfa (Salix) gondozása
A fűzfa legtöbb faja erősen fény-és vízigényes, melyek főleg állóvizek és folyók partján, ártereken nőnek erdőtársulásokban.