Az úrbéri rendelet vagy úrbéri pátens Mária Terézia magyar királynő, Habsburg uralkodó által 1767 -ben kiadott szabályozás, melynek célja a jobbágyok jobb állami adóképességének biztosítása volt. A rendelet egyik megalkotója a királynő bizalmasa, Festetics Pál. Az abszolutista uralkodó által kiadott urbárium felváltotta az addig részben szokásjogon, részben helyről helyre változó módon írásban rögzített úrbéri előírásokat, szabályozta a jobbágytelek nagyságát, a jobbágyokat terhelő, földesurukat megillető szolgáltatásokat. Az egész telekkel rendelkező jobbágy évi 52 nap igás, vagy 104 nap kézi robot végzésére volt köteles. Ennek Magyarországon volt legnagyobb jelentősége, mivel addig itt volt a jobbágyság leginkább kiszolgáltatva a birtokos nemességnek. A rendelet a birodalom legtöbb részén enyhítette a korábbi jobbágyterheket és csökkentette a jobbágyok kiszolgáltatottságát. Néhány helyen mégis a terhek növekedését eredményezte, ugyanis a legtehetősebb földesuraknak szolgáló jobbágyok a rendelet előtt kevesebbet dolgoztak az újonnan államilag megszabottnál.
III. Károly -bár még életében minden jelentősebb állammal elfogadtatta a Pragmatica Sanctiot, a leányági örökösödé st- halála után leánya, Mária Terézia trónralépésével 1740-ben mégis azonnal kitör az osztrák örökösödési háború. Mivel III. Károlynak sokba került a Pragmatica Sanctio, leányára üres kincstárat hagyott, ezért Mária Terézia kénytelen Pozsonyban, az 1741-es országgyűlésen a magyar rendek segítségét kérni, ami egy rendkívüli hadiadót és újoncozást jelent. A rendek hajlandóak ezt elfogadni, ha Mária Terézia tiszteletben tartja a rendi alkotmányt és jogokat, legfőképp pedig a nemesi immunitást. Miután ezeket Mária Terézia megígéri, a rendek "életüket és vérüket" ajánlják fel, 35 000 főnyi hadsereget állítanak ki. A királynő a magyarok megnyerésére még grófi, hercegi és bárói címeket adományoz a hozzájáró birtokokkal együtt, valamint Bécsben testőrséget alapít a magyar középnemesek számára. A Habsburg birtokokra sok mindenkinek fáj a foga: a franciák és a spanyolok a birtokok felosztását szeretnék; a bajor választófejedelem az osztrák trónt akarja; II.
Frigyes porosz király viszont 1742-ben hadüzenet nélkül lerohanja és csatolja Sziléziát. Ezekután Anglia és Hollandia Ausztria mellé áll, a többi állam eláll követeléseitől. Az osztrák örökösödési háború egészen 1748 -ig elhúzódik, azonban a határok lényegesen nem változnak 1742 óta, azaz a háború után Poroszország megtartja Sziléziát. Mária Terézia 1756-ban háborút indít Szilézia visszafoglalására, de ez a hétéves háború nem hozza meg számára a kívánt sikert. A hagyományosan rossz osztrák-francia kapcsolatok rendeződnek Kaunitz Anton párizsi követnek köszönhetően. Tehetségét felismerve Mária Terézia 1753-ban visszahívja, és kinevezi államkancellárrá. Kaunitz a francia felvilágosodás szellemében irányítja a birodalmat, de a cél egy centralizált összbirodalom. Ennek érdekében Kaunitz létrehozza az államtanácsot a kancellárián belül, amelynek feladta az uralkodónak tanácsokkal való ellátása és a birodalom irányítása. 1754-ben meghozzák a kettős vámrendelet et, ami a Habsburg gazdaságpolitikát, az összbirodalmi merkantilizmust szolgálja.
Frigyes porosz király csapatait, Hadikot a védtelenül hagyott Berlin ellen küldték. Ő volt a haditanács egyetlen magyar elnöke. A felvilágosult abszolutizmus: Európa több uralkodója rokonszenvezett a felvilágosodás eszméivel, a kormányzati módszereikben igyekeztek azokat megvalósítani, közigazgatási és jogi reformokat hajtottak végre. Mária Terézia rájött, hogy ahhoz, hogy a birodalom újra "tündököljön" reformokat kell végrehajtani. 3 nagy reformot hozott. 1)• 1749-ben Haugwitz gróf javaslatára megadóztatta az örökös tartományba lévő nemeseket. 2)• 1754-ben Kaunitz (pénzügyminiszter) javaslatára létrehozta a Vámrendeletet. – Ez egy merkantilista elvekre épülő vámhatár volt. Eszerint két határ létezett a birodalomban. Az egyik volt, ami az egész birodalmat körülvette, erre az volt a jellemző, hogy az ipari termékekre nagyon magas vámot szabott ki, de az alapanyagok behozatalát nem annyira korlátozta. Ezzel az volt a céljuk, hogy az iparcikkeket exportáljanak. -A másik vámhatár a magyar és az osztrák határ között volt.