A fiú a kendőt kivetette, amelyik lány megfogta, azt bevitte, és a hozzá való társának odaadta. A régió táncrendjében a régi réteget az oláhos vagy ugrós elnevezésű tánc képviseli, amelynek népszerűsége a szomszédos Erdély hatásának köszönhető. A tánc elnevezése is innen ered, hiszen az alföldi ember számára az "oláh" név általában az "erdélyi" fogalmával volt azonos. A név kialakulásában az "Az oláhok, az oláhok facipőben járnak" kezdetű közkedvelt kísérő dallam is szerepet játszhatott. Az oláhost a férfiak elsősorban szólótáncként, magányosan vagy csoportosan járták, ismert azonban a párosan, nővel táncolt formája is. Ez a páros táncok régies formáját képviseli, amikor a táncosok ritkán és legfeljebb nyílt fogásmóddal, kézfogással kapcsolódnak egymáshoz. Az Alsó-Tisza-vidék tánckincsének meghatározó része az új stílushoz tartozó lassú és friss csárdás, vagy ahogyan ott nevezik: a lassús és frisses. Dél-alföldi párostáncok (lassú csárdás, fris csárdás, oláhos) - bemutató óra - Folkpart. A lassú régies formája a röszketős, röszkettetős vagy remegős, amikor a táncosok a csárdáslépéseket bokarugózással járják.
A filmsorozat kiválóan használható minden közösségben gyermektánc oktatására; alkalmazásával nem csupán a képzett táncpedagógusok, hanem a néptáncot alapszinten ismerő oktatók is kitűnő eredményt érhetnek el. A sorozat szerkesztője és forgatókönyvírója dr. Diószegi László történész, Harangozó-díjas koreográfus, rendezője Szécsényi Anikó, az OSZK munkatársa. A dél-alföldi férfiak hagyományos viselete a Kárpát-medencében általános fehér ing, gatya és a fekete mellény, a lajbi volt. A derékig érő, selymes fényű mellényen 19 ezüstgomb sorakozott, egészen a nyakba álló, lehajtott gallérig. Ezt a viseletet szorította háttérbe a 19. század második felében a polgári öltözködés. Az asszonyok 10-12 darab bő, középütt fodros rokolyát hordtak. A legfelső nehéz selyemből, fényes atlaszból készült, és a kötény szinte teljesen beborította. A nők olyan pazarul öltöztek, hogy gyakran egyetlen leányon vagy menyecskén vagyonokat érő kelme volt. Népzenetár - Videó - Zimber Ferenc - Vajdaszentiványi cimbalommuzsika. Szeged környékén még ma is él egy régi táncba hívás emléke. A kocsma előtt várakozó leányokat egy-egy legény kendővel húzta be a tánchelyiségbe.
A párok egy sajátos, ritmusú motívummal forognak, és a dallamzárlatokat két bokázóval hangsúlyozzák. A dél-alföldi ugrós motívumkincsére – hasonlóan az ugrós többi típusához – a cifra és ennek bővített formái jellemzőek. A cifra hegyezővel együtt, gyakran páratlan 3/4-es, 5/4-es motívumalakulatokat hoz létre. (Ez a dunántúli ugrósokban sem ritka! ) Gyakori pihenőfigurája a sasszé. Az ún. Schaáf Gábor - Dél-Alföldi oláhos | Tánc videók. darudöbögő motívum változatai ehhez a táncfajtához is gyakran kapcsolódnak. Jellemzőek a légbokázó és cifra összetételből álló fejlettebb motívumok és egy, a cigányok, románok táncában és a fejlett erdélyi legényes motívumkincsében általános ún. felverős motívum. A tánc mozdulatfajtái között jelentős szerepe van a csapásolásnak is: taps, comb- és lábszárcsapás, talp-, valamint földcsapás fordul elő. Jellegzetes motívumfajta az egy lábon ugrálás, miközben a felemelt szabad lábat tapssal váltakozva ütögetik. (A csapásolások aránya azonban nem éri el a felső-Tiszavidéki verbunktáncokét. ) A cigánytáncok és az erdélyi legényesek gyakori zárómotívuma (a dugóhúzószerű teljes fordulat) e táncban is előfordul.
A kötetlen szerkezetű tánc a viszonylag gazdag motívumanyag következtében rövid motívumsorokból épül fel. A zene egységeihez való illeszkedés sokkal fejlettebb, mint a dunántúli ugrósokban, de állandó következetes egység még itt sem valósul meg. A táncot kanásznóták, néha dudanóták kísérik. Leggyakoribb dallama a már említett "Az oláhok, az oláhok facipőbe járnak", a másik pedig a köztudatban (Veress Sándor feldolgozása nyomán) "nógrádi verbunk" néven ismert. A két dallam gyakran ötvöződik. Itt élő formái mintegy átmeneti fokot mutatnak a vokális dunántúli kanásznóták és a fejlett, csak hangszeres formában élő erdélyi legényes dallamok között. A táncszerű formáihoz idegen indulózenék kapcsolódnak. Az alföldi ugrósok egy korábban általánosan ismert régi táncrétegnek ma már csak szórványos nyomai. Dél alföldi oláhos zene letoeltes. Az erdélyi hatások hozzájárultak az eltűnő régi táncfajta továbbéléséhez. Az alföldi oláhos nemcsak formai fejlettség tekintetében, hanem területileg is mintegy átmenetet képez a legegyszerűbb dunántúli és legfejlettebb erdélyi (legényes) változatok között.