Ez végül nem sikerült, s a 24 éves uralkodó parancsára a törökök még aznap éjszaka megkezdték a teljes kiürítést, s 140 szekérrel szállították a sebesülteket. A nándorfehérvári diadal híre bejárta egész Európát. Ez a vereség közel hét évtizedre megállította a törököket, így egész Európa nagyon sokat köszönhet a Hunyadi János, Kapisztrán János és Szilágyi Mihály vezette seregnek. A győzelem után azonban pestisjárvány tört ki, amelynek Hunyadi és Kapisztrán is áldozatául esett. Források Ha tetszett a poszt – oszd meg! djp Bejegyzés navigáció
A nándorfehérvári diadal utolsó napja Az előzmények A törökök 1456. július 4-én fogták ostrom alá Nándorfehérvárt, amelyet Szilágyi Mihály, Hunyadi János sógora védett közel hétezer fős seregével, II. Mehmed szultán hatalmas seregével szemben. Tíz nappal az első összecsapás után, Hunyadi János áttörte a török hajózárat a Dunán, s tízezer fős seregével csatlakozott a várvédőkhöz. Hunyadi serege éjszaka érkezett a várba, így a török szultán nem tudhatta pontosan mekkora sereggel erősödött a várvédelem. A szakadatlan tüzérségi támadások miatt a vár szinte már romhalmaz volt, így a túlerő könnyebben érvényesíthető lett volna. Mehmet, okulva apja példáján, aki hónapokig eredménytelenül ostromolta a várat, gyorsan eredményt akart elérni, ráadásul két hét ostrom után az ellátás nehézségekbe ütközött, egyre inkább terjedőben volt a pestis és más problémák is voltak. A szultán tizenöt nap alatt akarta elfoglalni a várat, de ez nem sikerült, s ez nagyon zavarta, így július 21-én parancsot adott egy döntő rohamra.
A nándorfehérvári csata Az ostrom első szakasza 1456. július 4-én kezdte ostromolni a várat a törökök hatalmas hadserege. Az ostromlók a Duna és Száva közti sík területen felállított tüzéségi ágyúkkal lőtték az várat, hatalmas károkat okozva a falakon. A cél a falak teljes lerombolása volt, mellyel védtelenné vált volna a védő sereg az óriási túlerőben lévő oszmán haddal szemben és gyakorlatilag nyílt terepen lett vokna kénytelen megküzdeni egymással a két szemben álló fél. Az első szakaszban ugyan a védelem nem szenvedett nagy veszteségeket, de az élelem fogytán volt. Miután Hunyadi ennek tudatában volt, támadnia kellett ahhoz, hogy ne veszítse el ezt az erős sereget. Bár nem volt kapcsolata az ostrom kezdete óta a várral, tudta, hogy nincs más lehetősége, mint támadni. A dunai ütközet A török sereg előrelátó módon hajózárat hozott létre a Dunán, hogy a felmentő seregek ne tudjanak a várvédők segítségére indulni. A védelemhez csatlakozni kívánóknak ezért első lépésként a hajózárat kellet valamilyen módon feloldaniuk.
Másnap a Száva bal partjáról átkelő keresztesek, élükön a hetvenéves Kapisztránnal támadásba lendültek, Hunyadi a várból kitörve a török ágyúkat foglalta el, majd együttesen szétszórták az ostromlók derékhadát. A csatában a szultán is meghalt, ezután a törökök felszerelésüket hátrahagyva elmenekültek. A győzelem után a török terjeszkedés hét évtizedre megtorpant, a délvidéki erősséget csak 1521-ben tudta bevenni I. Szulejmán. A diadal emlékére vezette be 1457-ben III. Callixtus pápa az Úr színeváltozása ünnepet augusztus 6-ra, a győzelmi hír vételének időpontjára. A közhiedelemmel ellentétben viszont a pápa a déli harangozást még az ütközet előtt rendelte el könyörgésként a török támadás miatt, és csak a győzelem után változtatta a hálaadás harangszavává. A katonai diadalt nem sikerült kiaknázni: a keresztes had felbomlott, a csata után kitört pestisnek Hunyadi és Kapisztrán is áldozatául esett.
Kapisztrán meg akarta akadályozni az összecsapást, ezért – Hunyadi utasítására – hamarosan csónakba szállt, ám kísérlete fordított eredményt ért el: katonái úgy vélték, a szerzetes rohamra buzdítja őket, ezért hamarosan követték példáját, és átúsztak-eveztek a Száván, hogy összecsapjanak a törökkel. Miután a csata elkezdődött, a meglepett oszmánok őrizetlenül hagyták táborukat és tüzérségüket, Hunyadi János pedig élt az alkalommal, kitört a várból, és egy lovasrohammal elfoglalta az állásokat. A meglepett topcsiknak arra sem volt idejük, hogy hasznavehetetlenné tegyék ágyúikat, így hamarosan a törökök azt tapasztalhatták, hogy a frontális támadás mellett ágyútüzet kaptak a hátukba. Rövid öldöklő csata következett, melyben a fanatikus keresztesek és a várvédők felmorzsolták a támadókat, és megfutamították őket. Mehmed az arcpirító vereséget követően még aznap este döntött a visszavonulásról – állítólag csalódottságában véget akart vetni életének –, és hangzatos tervei ellenére a világ akkori legerősebb seregével vesztesként távozott Nándorfehérvár alól.