Nem elváló igekötős igék és a többiek Előzőleg az elváló igekötős igék ről olvashattál, most itt a cikk párja a nem elváló igekötős igékről (németül untrennbare Verben). Rengeteg van belőlük, de használatuk nem ördöngösség, mutatom is. Nem elváló igekötős igék használata Mint nevük is mutatja, a nem elváló igékben az igekötő szorosan kapcsolódik az igetőhöz, mondhatni odanőtt, nem válik el semmilyen körülmények között, mint a fogát összeszorítva kitartó rossz kapcsolatban élő házastárs. A nem elváló igekötős igék helyzete a mondatban Tehát mivel az igekötő soha nem válik el, a mondatbeli helye olyan, mint a sima, igekötő nélküli igéké. Vagyis: Kijelentő mondatban a második helyen áll, pl. Klaus erhielt das Handy zum Geschenk. Eldöntendő kérdésben az első helyen áll, pl. Verzichtet ihr auf die Möglichkeit? Kérdőszavas kérdésben a második helyen áll, pl. Was verkauft man hier? Felszólító mondatban az első helyen áll, pl. Begrüßt die Oma! Melyek a nem elváló igekötők? Ezek az igekötők soha nem válnak el: -be, -emp, -ent, -er, -ge, -ver, -zer, -miss.
Az elváló igekötős igék egy igéből és egy igekötőből állnak, melyek elválnak egymástól. Az igét mindig a második helyen ragozzuk, az igekötőt pedig a mondat végére tesszük. Az ige és az igekötő így keretbe foglalja a mondatot. aus/sehen - valaki kinéz valahogyan Anna sieht sehr schön aus. Anna nagyon szépen néz ki. ein/kaufen = bevásárolni auf/stehen = felkelni fern/sehen (ie) = tévézni an/rufen = felhívni ein/laden (ä) = meghívni ein/schlafen (ä) = elaludni auf/wachen = felébredni Fordítsd le! felkel (nő), bevásárolok, bevásárolnak, tévézik (férfi), tévézünk, tévéztek, bevásárolsz, felkel (Ön), felébredsz, felébredünk
Csak különírt (határozószói) formájuk van a személyjeles formáknak, például: hozzám adták feleségül, nekünk jött a csomag, mindig rád gondolok. Az igekötők listája [ szerkesztés] abba-, agyon-, alul-, alá-, alább-, által-, át-, be-, bele v. belé-, benn-, egybe-, együtt-, el-, ellen-, elő-, előre-, észre-, fel v. föl-, félbe-, félre-, felül- v. fölül-, fenn- v. fönn-, hátra-, haza-, helyre-, hozzá-, ide-, jóvá-, keresztül-, ketté-, ki-, kölcsön-, körül-, körbe-, közbe-, közre-, közzé-, külön-, le-, létre-, meg-, mellé-, neki-, oda-, össze-, rá-, rajta-, széjjel-, szembe-, szerte-, szét-, tele-, teli-, tova-, tovább-, tönkre-, utol-, túl-, újjá-, újra-, utána-, végbe-, végig-, végre-, vissza- stb. Igekötőt a magyar mellett többek közt a német is használ, hasonló szerkezetek azonban a kínai és a joruba nyelvben is előfordulnak. Míg más nyelvekben – például az angolban – a cselekvés vagy történés időbeli megvalósulásának kifejezésére a nagyszámú igeidő használatos, addig ezeket a magyar az igekötőkkel fejezi ki.
Igekötőknek nevezzük azokat a szavakat, amelyek módosítják az ige jelentését. A magyar nyelvben sok esetben csak árnyalatni különbségekről van szó, de teléjesen új jelentést is kaphat. [Akár pluszban is az eredeti mellé. ] ül » beül, leül, elül (vhonnan vagy valamilyen madár) fut » befut, elfut, kifut (vhonnan vagy pl. a tej a fazékból) fog » megfog, elfog (elkap), hozzáfog (elkezd) Azért is emeltem ki az elül igét, mert már itt is látszódik, hogy nem minden esetben egyértelmű a helyzet nálunk sem. Hiszen ha költeni kezd a tyúk, akkor nem a fészekről ül el máshová, hanem éppen hogy ülve marad. Egy adott igekötős szó két jelentése tehát szinte teljes ellentmondásban is lehet, de ez nekünk - magyar anyanyelvűként - nem tűnik fel. A német igekötők nem feleltethetőek meg egy az egyben a magyar igekötőknek, ezért a magyar jelentésüket nem lehet külön megtanulni, mert már nagyon eltávolodtak eredeti jelentésüktől. Nincs olyan igekötő a németben, ami pl. a magyar "meg"-nek felel meg és elég lenne csak az ige elé tenni.