Mostanában sok időt töltünk a házban, elbújunk a forróság elől a forróságba és elfoglaljuk magunkat. Gondoltuk szétkapjuk a házat, mert biztos eltelt már a két év az előző bútortaszigálás óta, egyébként pedig azért, mert a jelenlegi konyhahelységet elbontják és ott lesz összekapcsolva az új ház a régivel. A konyha már az ebédlőben. Ugyanaz aprómókival. Fél konyha a helyén. Meg lehet pihenni a sok munka után. Élni tudni kell. Goldi nagy cumitolvaj. Egy kutya üzenete 2. Meg papucs. Szandál. Gumicsizma. És meg ne feledkezzem a seprűről.
Ruttkai Évát Bagó kutya, apámat én kísérgettem a próbákra. Kérdeztem apámat Latinovitsról. Hogy milyen volt, mit gondol róla, mosolyogná-e még? Tizenhét éves voltam már, érteni akartam a dolgokat. Apám elnézett a messzeségbe, abból tudtam, nem fog mindent elmondani abból, amit gondol, érez. Azt felelte: Zoliban nagy tüzek égtek. Azt feleltem: Mint benned. Apám rám pillantott, bólintott, ismét a távolba nézett: Azért nagyon mások voltunk. 2019 januárjában – már több forrás ismeretében – írni kezdem Latinovits Zoltán mozaikos portréját, de esténként még utolsó lapjait olvasom Ablonczy László Latinovits Zoltán tekintete című könyvének. Ruttkai Évával készült interjúval záródik, amelyet – mint a könyvből kiderül – 1981 tavaszán vettek fel, épp a Dunakanyar próbái idején. Ablonczy László rákérdez: Kik lettek volna Latinovits Zoltán megálmodott társulatának tagjai? Ruttkai Éva sorolni kezdi: Bessenyei, Gobbi, Őze, Sztankay, Törőcsik, Garas, Bodrogi, Voith, Iglódi. Itt a vége. 10+1 életfeladat, amit csak egy kutya képes megtanítani neked - Női Portál. Források: Latinovits Zoltán: Emlékszem a röpülés boldogságára, Összegyűjtött írások – Magvető Kiadó, Budapest 1985.
Az örökzöld fenyvesek között is kikandikál egy-egy "lombhullató-fenyő" vagy néhány "odatévedt" más fa, amely elhullatja lombját az ősz érkezével, színpompával árasztva el a tájat. Lennebb, a domboldalakon viszont, ahol kaszálnak, vetnek-aratnak a gazdák, már csak elvétve talál fenyőt a szem, esetleg "szállásfának" vagy határ kijelölőnek meghagyott magányosan állja a vihart, a mostanában szokatlanul rátelepedő nyári kánikulát. Ezeken a helyeken mindenféle bokor, cserje, vadalma, hecserli kéretlenül, hívatlanul nő. Ha a gazda nem irtja ki, akkor meghonosodik. Ősszel viszont elkápráztatja az embert azzal a színpompával, amit, mint jó színészek a természet színpadán, a méregzöld hátterű fenyőerdők ölelésében bemutatnak. A csíki medence középpontjában a Nagysomlyó, nagyrészt bükkerdővel borított ikerhegye áll (a Kissomlyóval). Olyanok, mint egy öreg kotlóstyúk a csibéjével, pihenve. Egy-kidobott-kiskutya-üzenete-gazdáihoz. A medence méltóságteljességét őrzik, ki tudja, hány évezrede, felfelé emelik az ember tekintetét, az égre irányítják, a Magasztosra, Magasságosra, minden idők emberének.
Szerinted az elmúlt években történt akár pozitív, akár negatív irányban elmozdulás ezen a téren? Nem akarok pesszimistának tűnni, mert van sok szép történetünk, de általában tűzoltásként jellemezném a munkánkat. Mi a főváros közelében működünk, Bicskén, és bizony itt is hihetetlen mélyszegénységgel lehet találkozni. Érdekes módon, amikor ivartalanítási akciót hirdettünk, nagyon nehezen indult be a projekt, épp, hogy szállingóztak az emberek. Ehhez képest tudjuk, hogy a még nagyobb problémákkal küzdő keleti és északi végeken sokkal nagyobb sikere volt egy másik menhelynél egy hasonló kezdeményezésnek. Ez arra enged következtetni, hogy nagyon sok múlik az információáramláson. Kutyameleg. A prevenció mérhetetlenül fontos lenne, és sajnos tudjuk, hogy pont azokhoz nem tudunk eljutni, akikhez kéne. Amíg valaki 20 000 forintért akar fajtatiszta kiskutyát venni, addig nem tudunk érdemi változásról beszélni. Egészen hajmeresztő történetek keringenek állatmentéssel foglalkozó szervezetek körében, már-már abszurd, szatírába hajló helyzetek is előfordulnak.
Az elmúlt időszak újfajta kihívásokat hozott a hazai állatmentéssel foglalkozó szervezetek számára, hiszen egyrészt sok helyen megcsappantak az adományok, másrészt a COVID miatt otthon, home officeban ragadt emberek között megnőtt az örökbefogadási kedv is. Ezzel kapcsolatban mit tapasztaltatok? Hihetetlen volt! Bármennyi kutyát örökbe tudtunk volna adni a COVID elején, pedig eleve elég magas az örökbefogadási ráta nálunk! Sajnos tapasztaltunk visszaszállingózást is, és pont a napokban beszélgettünk róla, hogy mintha elfogytak volna a jó gazdik. Egyre több a megbízhatatlan jelentkező, akik adott esetben vissza sem jeleznek, hogy nem jönnek a kutyáért. Egy kutya üzenete super. Azok a lelkiismeretes gazdik, akikre jó szívvel rá lehetne bízni egy újabb kutyát, sokszor már nem tudnak többet vállalni, hiszen lássuk be, a kutyatartás szépségei mellett számos kötelezettséggel és kötöttséggel is jár. Érdekes, hogy a "jó" gazdit említed, hiszen a zsEBetikett egyik fő üzenete, hogy milyen fontos az emberi felelősség és tudatosság kérdése házikedvencek esetén is.