Forgás közben a tekercsvégek fél fordulat után átugrottak az egyik félkörbõl a másikba, s ezzel megváltoztatták az áram irányát. A mai egyenáramú motor szerkezete változatlanul ilyen: van egy tekercselt álló- és forgórésze, amelyet kommutátoron keresztül táplálnak. Bár Jedlik nem szabadalmaztatta találmányát, kétségtelen, hogy az elsõ, elektromágnesesség elvét alkalmazó motort õ készítette el. Jedlik Ányos másik találmánya az egysarki villanyindító volt, amely magába foglalta a dinamó-elvet. A vasmag maradó mágnesessége miatt egy igen csekély feszültség keletkezik a vasmagban, vagyis a fluxus vonalak kis része a kereten kívül záródik. Ha ezt a feszültséget a vastest körüli tekercsre kapcsoljuk, akkor nagyobb erõvonal sûrûséget kapunk. Ekkor már nagyobb feszültség indukálódik és ezzel nagyobb áram folyik, amely a fluxus sûrûséget ismét megnöveli. Az öngerjesztés addig folytatódik, amíg a mágneses telítettség be nem áll a vastesten, vagy ameddig a gerjesztõ áramot nem korlátozzuk. Érdemes még megjegyezni, hogy a dinamó (3. ábra) megfelelõ kapcsolással külsõ kapcsolású generátorrá válik.
Dinamó nak nevezzük azokat a villamos gépeket, amelyek mechanikai energiából egyenáramú villamos energiát állítanak elő. A feltalálók [ szerkesztés] A dinamóelvet Jedlik Ányos ismerte fel elsőként 1861 -ben, azonban tőle függetlenül a német Ernst Werner von Siemens szabadalmaztatta elsőként 1866-ban. 1867-ben Charles Wheatstone szintén kijött egy dinamóelvvel, csak ő párhuzamos kapcsolást javasolt. Működése [ szerkesztés] "Dinamó" ami valójában generátor – egy kerékpáron A mozgási indukciót hasznosítja feszültség létesítésére, mert az erős mágneses térben mozgatott villamos vezetőben feszültség jön létre. A keletkező feszültség nagyságát állandó mágneses térerősségnél és távolságnál a mozgás sebessége határozza meg. A dinamóelv (öngerjesztés elve) [ szerkesztés] Minden korábban mágneses hatás alá került vastestben valamekkora visszamaradó (remanens) mágneses tér van jelen. Ha ebben a gyenge mágneses térben egy vezetőt mozgatunk, és a vezetőben létrejövő feszültséget a vastest körüli tekercsre kapcsoljuk, növelni tudjuk a vastestben az erővonalak számát.
Az öngerjesztés elvét nem publikálta sem itthon, sem külföldön, tehát az utána következő felfedezők (Siemens és Wheatstone) nem is tudhattak róla. A csöves villámszedők láncolatát a bécsi világkiállításon a külföld is megismerhette és az itt kapott kitüntetése odaítélésében Siemensnek is szerepe volt. Az iskola történetében egyetlen alkalommal fenyegetett a névváltoztatás veszélye. Az új épületet 1952-ben Rákosi Mátyás születésnapján adták át, akinek néhány lelkes híve megpróbálta kijárni, hogy az iskola felvehesse az ünnepelt nevét. A minisztérium válasza igen bölcs volt: Csepel elégedjen meg azzal, hogy egy intézménye a- Vas és Fémmű- már viselheti a nagy nevet. Így az iskola töretlenül hű maradhatott névadójához. A bencés atyák félig tréfásan így nyilatkoztak: hagytak őrzőül egy bencést, Jedlik Ányost. Örülünk, hogy így történt. Iskolánk büszkén viseli Jedlik Ányos nevét, tiszteli a tudóst, a kísérletezőt, a tanárt, anyanyelvünk művelőjét, a tankönyvírót, a hazafit, a reformert. De leginkább tiszteli azért, hogy hosszú élete során, a történelem viharaiban mindig megmaradt nemes lelkű embernek.
Az 1850-es években már hatalmas, 2000-3000 kg tömegû gépek készültek világítási célokra. (Ilyennel szerepelt Edison az 1882-es Párizsi Világkiállításon. ) Teljesítményük azonban az acélmágnes gyenge mágneses tere miatt csak kb. 1 kW volt. A mezõ erõsítését eleinte galvánelemrõl táplált, a mágnes köré tekercselt áramjárta huzallal biztosították. Felmerült az az ötlet is, hogy több gépet kellene összekapcsolni és az utolsó már nagy áramot termelhetne (1851). Mindezekbõl egyetlen felismerés hiányzott: az elektromágnes táplálható közvetlenül a generátor áramával. Ez az öngerjesztés, vagy közismertebb nevén a dinamó-elv. Dinamó teszt Ezt a gondolatot elõször a dán Hjorth vetette fel 1851-ben, de õ még megtartotta a patkómágnest, és gépe áramát csak a mágnes erejének növelésére kívánta használni. Ez a megoldás azonban nem vezetett jelentõs eredményre, mert az acélmágnes anyaga nem felelt meg az elektromágneshez, és igy az öngerjesztés elõnyös hatása nem érvényesült. Jedlik Ányos ismerte fel elsõként, hogy az acélmágnest teljesen el lehet hagyni.
Egy rendtársa mondta róla: szövetkezett nála az ész és a szív, hogy embertársainak igaz jótevője legyen. Sírkövén kedvelt zsoltáridézete olvasható, amely róla is elmondható: "Az igazak örökké élnek És az Úrnál az ő jutalmuk. "