írta: Peitli Csilla 2022. 03. 16 A modern kerti bútorok olyan eleganciát, kényelmet és sokféleséget képviselnek, ami egészen új dimenzióba helyezi a külterek használatát. Már többé nem csak egy gyors kávéra lehet kiülni vagy kifeküdni napozni, akár egész nyárra berendezkedhetsz és a home office-t is a friss levegőre költöztetheted! A Spalounge Ivory szettje a nappalik kényelmét hozza a kertbe, amin az egész család kényelmesen elfér. Tartalmas beszélgetések, vad kártyapartik vagy délutáni heverészés. Bármi is szerepel a napirenden, ez az elegáns szett (kávézóasztal, kétszemélyes szófa) ideális környezetet teremt a teljes ellazuláshoz. Modern megjelenése letisztultságot képvisel, amire jól esik ránézni. Kialakítása pedig tökéletesen illeszkedik a kültéri viszonyokhoz. Sunbrella szövete ellenáll az UV sugarak roncsolásának, nem fakul, nem fárad el, viszont remekül taszítja a vizet. Vas István: Három nap : hungarianliterature. Ideális félig vagy akár teljesen nyitott teraszokra is! Reno A Reno sarokgarnitúra szett a nagyobb teraszokra vagy kertekbe ideális társ.
Liza és a kis unokák nagyjából ötven kilogramm eleséget szórnak el minden télen a szárnyas vendégek jóltartására! Emellett a hobbiból szenvedéllyé vált szobrászat, azaz "nagyi vasnyulai, betonkecskéi és egyéb, izgalmasan rozsdálló lényei" szintén állandó lakók lettek itt, rendhagyó szoborparkot formálva a kertből. Tehát újból beindult a terasz-projekt: a tervezés, a felfordulás, az építkezés! Nappali a tető alatt A nyolc éve készült 3o négyzetméteres L-alakú újabb építmény hosszanti oldalait a ház fala és az épített kerítés alkotja, kőoszloppal erősített nyitott oldala a hátsó kert felé néz. Falait egységes stílusban, egy különleges, Bulgáriából származó "mohás kővel" burkolták, mely természetes élő anyagként utánozhatatlanul rusztikus miliőt teremt. Erre a hangulatra az erdélyi mesterek keze munkája, a fenyőgerendákból ácsolt, égetett cseréppel fedett tetőszerkezet erősít rá, stílusosan. Az emeleti szintig magasodó tető szervesen illeszkedik az épület arányaihoz. Szép kertek udvarok teraszok. Síkjába még egy üvegablak is került, hogy természetes fény is jusson a szabadtéri étkezőbe.
Két fínom árnyék a kék holdvilágban. Szűzi alakjuk összehajlik lágyan... Egyiknek ajkán már-már ébred a szó. A könnyítő, feloldó, oszladó, Mely élte titkát hév panaszba ölje, Fojtott kínját testvérbúvá közölje. Már-már beszél. A szíve oly nehéz. Riadva egyszer még a sűrűbe néz, Nem les-é áruló? Már-már beszél. Parányi zörgés reccsenti a gallyat... Két zöld, parázsló szem felé mered! Ellenséges, gonosz smaragdszemek... Egy papagáj!... Felsóhajt és elhallgat. Wang Tsang Sing AZ EGYSZERI, IFJÚ LEÁNYOK Az egyszeri ifjú lányok, pihenve Virágos lombok dombján, így csevegtek: Barátnőim! Ha azt mondják nekünk, Hogy szép-voltunk halványul, mint a hold, Arcunk már nem sugároz édesen, Hajunk sem éjszín, mint hajdanta volt; Mit felelünk? Szép kert és hangulatos terasz. Ki látja önmagát? Édeseim! Hol lakhatik a rossz Tél, Ki havat ráz fejünkre, arcunkba fú? – Ott benn a tükörlap megett! Onnét fenyeget A Tél, a Szél, a gonosz Bú! Ott ül; csak ott él! Nincs itt miköztünk! Jaj, kacajba, dalba szökjünk! Táncoljunk körben!... Nincs, nincs másutt, – csak a tükörben.
– Mint nyírfa, ha tavaszi szélben ing, Úgy suttogsz halkan. Szépek az ifjú barackfák, Virágos virágaik dísze, De sugárzóbb a te pompád: Bár hajad éjfekete. Te vagy a virágok virága, Madárdal, tavasz és felleg. Csak messziről áhítlak vágyva, Tudom, sohse ölellek. Mégis, – ha nézlek, Nem bánok madárt, lepkéket. Hogyha meglátlak, Felejtem a tavaszt, a fákat, A virágot, földet, eget: És nem irígylem A boldog isteneket. Li Long Fu SZOMORÚ, TAVASZI ÉJ Az ezüst fácán nyújtottan, búsan Kiáltott messze felettünk. Fuvolámon játszottam valamit... Nem volt vidám dal... Elakadt az is. Súlyos szomorúság terült a világra; Bár nem tudtuk nevén nevezni. – Szemünkbe sajgón gyűltek a könnyek, Az élet, mint álom feküdt meg bennünk. Nehéz volt szívünk, mint a virágoké körül. – Lecsüggesztetted két karod, Szemembe néztél és szóltál fáradtan: "Maradj csendben! Majd elvonul!... " Tu Sin Yu UDVARI DÁMÁK Néma a park már, levélnesz se hallik, Zárva a kapuk, a palota alszik; A virágágyak éji illata száll. A balkon-rácsnál, hol porfir-oszlopon Szagos fűzért az Égnyító gallya fon; Két karcsú dáma összefogódzva áll.