Fiatal nőket öldös valaki Koppenhágában, és a gyilkos elvisz magával egy-egy végtagot, de cserében ott hagy egy kis gesztenyefigurát. Vajon mit jelent a gesztenyeemberke azon túl, hogy ősz van Dániában? Pilot: Perfume - Sorozatjunkie. Arra a kifejezésre, hogy "skandináv krimi" sokan felkapják a fejüket, és ezt a Netflixnél is tudják, persze, sok ész nem kell hozzá, elég ha megnézik a könyveladási listákat. Merthogy a skandináv krimik életciklusa mindig regényformában kezdődik, majd jön az átalakulás: a film vagy sorozat stádium. Jelen esetben a dán Soren Sveistrup könyvéről van szó, és mivel az írók oly sokszor kellett, hogy csalódjanak a mozgóképes adaptációban – igen, még van olyan újságíró, aki használja a mozgókép szót! -, Sveistrup gondolt egyet, és ő maga lett a A gesztenyeember című sorozat ötletgazdája és vezető írója. A vezető író titulus jelen esetben valószínűleg azt jelenti öt másik író készítette el a forgatókönyvet, ő meg átolvasta, összefésülte és leokézta az egészet, de a tapasztalat azt mutatja, hogy ha ilyen sokan dolgoznak egy viszonylag rövid projekten, azt mindig túlbonyolítják – ez történt most is.
). Miért van egy csoportfotó az áldozatnál? (Lehet az alapján öl a gyilkos? ). Ezek mind olyan kérdések voltak, amelyekre a második rész után rá kellett volna kérdezni, de csak cuppogtak a szereplők a halottak felett. Mi lehet az összefüggés az áldozatok között? Csak nem a gyerekkoruk? De azt átvizsgálni már csak a sorozat vége felé lehetett. Ezeket laikusként is átgondolja az ember és végigmegy rajtuk. Alaptalan skandináv krimi - Az ifjú Wallander - Filmtekercs.hu. Én a 3. rész után már csak azért folytattam, hogy lássam, mikor jönnek rá a főszereplők azokra a dolgokra, amikre én már rég rájöttem. A történet mellékszálairól nem is beszélve, amik sokszor izgalmasabbak voltak, mint maga a főszál, de nem tettek velük semmit. Csak hagyták lógni a levegőben. Kata fia, aki egyértelműen egy lánynak a megerőszakolásában segédkezett és videóra vette, sokkal érdekesebb szál volt, mint a gyilkosságok. Természetesen ezt is képesek voltak elrontani, hiszen az anyuka eltusolta a fiáról a gyanút (ami akár jó is lehetett volna), de közben hagyta, hogy a fia hazudjon neki és mindenki másnak, és még ő kért bocsánatot a fiától.
A sorozat története szerint 1999-ben nyomtalanul eltűnik 21 végzős középiskolai diák. Az egyik diák húgát, Astridot (Danica Curcic) akkor és azóta is mindenféle látomások gyötrik és egy furcsa telefonhívást követően (mindössze 3 gyerek került elő, ezek egyike hívja fel) úgy dönt, hogy saját maga jár utána, hogy mi történt a nővérével és ahogy az lenni szokott: nem túl sok jóval kecsegtet az az út, amiben megismeri testvére, Ida (Karoline Hamm) és osztálytársainak az eltűnése mögötti felkavaró igazságot. A Napéjegyenlőség mindössze hat részes, így akár egy délután alatt is ledarálható darab, a sztori pedig adja is, hogy egyben daráljuk le, hiszen rendkívül sűrű és kellően fordulatos ahhoz, hogy berántsa a nézőt. Ember még nem rettegett ennyire gesztenyétől | 24.hu. A köznyelvben hamar a dán Dark-ként terjedt el bemutatása előtt, és valóban is hasonlóság a két sorozat stílusában, de ez a nyomasztó atmoszféra alapból jellemzője a skandináv sorozatoknak, így inkább úgy helyesebb ez a megállapítás, hogy a Dark volt az, amelyik egyébként remekül másolta kicsit az északi produkciókra jellemző nyomasztó közeget.
A nyomozással egyidejűleg remekül épül fel a karakterívük: Thulin magabiztos keménysége mögött megismerjük a gyermekét hanyagoló anya szomorúságát és a hétköznapi életre képtelen munkamániást, Hess flegma nemtörődömsége mögött egy traumába belerokkant férfi és egy óriási szív rejlik. A kettő közül az utóbbi a sorozat egyik legjobb karaktere annak ellenére, hogy sokáig kifejezetten ellenséges színben tűnik fel, végső soron viszont ő ösztönzi a nyomozást. Mikkel Boe Følsgaard kifejezetten jó munkát végez, bár a szakáll és a szemüveg mögött elsőre nehéz felismerni, hogy ugyanez az ember játszott Mads Mikkelsen mellett az Egy veszedelmes viszony ban. A gesztenyeember mindenben követi a klasszikus receptet: a nyomozópáros kölcsönös ellenszenvét az összecsiszolódás, a nyomozás megakadását a megoldás követi, mégis maradéktalanul izgalmasan vezeti végig a nézőt a cselekményen azzal a hamisítatlan skandináv krimis hangulattal, ami azonnal bekúszik az ember bőre alá. És mindezt nagyon precízen követi, a sorozat ugyanis mintaszerűen kebelezi be az embert, tartja egyszerre izgalomban és nyomorban, miközben azért valahol nagyon jól is szórakozik.
A Napéjegyenlőség egyébként eléggé egyszemélyes sorozat, már olyan értelemben véve, hogy a két idősíkon elmesélt történetet azért eléggé egy perspektívából követhetjük nyomon, tulajdonképpen Astrid nyomozása adja a cselekmény magját, mi nézők pedig vele együtt rohanunk a kissé kiszámítható, mégis meglepő befejezés irányába. A Dark tudományosságával szemben itt a hitvilág elevenedik meg hangsúlyosan, a Fehér éjszakákban is látott germán-skandináv-kelta okkult szertartások, rúnák, mítoszok és látomások világába kalauzolják a nézőt, aláhúzva a kozmikus fordulónapok fontosságát és jelentőségét vagy az eleve elrendeltséget, mindezt az Ostara folklór hagyományaira felépítve. (Az Ostararól lejjebb bővebben is olvashat, aki már látta a sorozatot. ) A Napéjegyenlőségnek megvan a maga kiváló vizuális atmoszférája, amit remekül támogattak meg a kelta világ szimbolizmusával és a cselekmény is kellően dinamikus ahhoz, hogy ne tudjuk letenni a sorozatot, amíg az ügy végére nem jártunk. A befejezést biztosan sokan megosztónak találják majd, bár szerintem ez így volt tökéletes (abban az esetben, ha nem készítenek második évadot).
A kezdés in medias res, Simone (Alba August) fontos vizsgára készül a barátaival, amikor is az apja berohan az iskolába, és közli, hogy azonnal menekülniük kell. Magyarázat nincs, egyszerűen egy föld alatti bunkerbe kell vonulniuk. Egy gyilkos vírus pusztítja el egész Skandináviát, a kórokozót pedig a víz, azon belül pedig az eső terjeszti (ez egyébként egy jó ötlet volt a készítők részéről, hogy a veszély egy ennyire alapvető emberi szükségletben rejlik). Simone és Rasmus ( Lucas Lynggard Tönnesen) végül tragédiák következtében egyedül maradnak a bunkerben, közben pedig egyre valószínűbb, hogy apjuknak köze van a vírus terjedéséhez. Objektív szempontokat vizsgálva nem rossz sorozat a The Rain, egyszerűen igazságtalan lenne ezt állítani. A megvalósítás nagyon igényes, amit technikai szakmunkában hozzá lehet tenni egy sorozathoz, az itt jelen van. Kitűnő emellett a zeneválasztás (néhány rettentően klisés, szinte a jelenet elé tolakodó szerzeményen kívül), az operatőri munka pedig talán a sorozat legnagyobb erőssége, grandiózus képeket kapunk, melyek remekül alkotják meg a hideg, nyirkos atmoszférát ( pl: a hídon készült felvétel valóban szemkápráztató).