Ez volt a tudományos vélekedés is, legalábbis a történeti gondolkodás főáramában, a század utolsó harmadától azonban lényegében eltűnt a tudományos diskurzusból ez a nézet. Ugyanakkor soha nem felejtették el a korábbi szerzők sem, hogy ezek a betűk igazából csak Székelyföldön voltak használatban, ezt mindenki kiemelte, aki foglalkozott ezzel az írással. A 19. század vége felé azonban, nem függetlenül a millenniumi történelmi lelkesedéstől, elkezdett terjedni az a nézet, hogy nem csak a székelyek írása ez, sőt, még mindig vannak, akik az öregektől tanulták meg a betűket egykoron. Azt sugallták ezzel, hogy a székely írás még mindig él "a nép közt" – Sebestyén Gyula fogalmazott így, aki egyébként leleplezte a csalást, amely a még élő népi használatot támasztotta volna alá. A közvélemény azonban elkezdte nem székelynek, hanem valamiféle összmagyar írásnak tekinteni a székely ábécét, s ehhez az is hozzájárult, hogy maga Sebestyén is "magyar rovásírásnak" nevezte. A 20. század első évtizedeiben aztán bekerült a székely ábécé megismerése a cserkészek képzésébe, ennek köszönhetően sokan megismerkedtek vele.
Ezt bizonyítja, hogy egy-egy rövid szöveg "megfejtésén" is évtizedek óta vitatkoznak a kutatók. © Technológia: A Nikolsburgi ábécé a 15. század utolsó harmadából Benkő Elek Mi köze a székely írásnak Mátyás király udvarának humanistáihoz? Milyen szerepet játszottak ezek a humanisták a székely írás történetében? Sándor Klára: Igen, a jelek szerint Mátyás udvara valóban kulcsszerepet játszott abban, hogy a székely írást Székelyföldön kívül is használni kezdték, még akkor is, ha ez a használat meglehetősen szűk körre terjedt ki. Azt egyelőre nem tudjuk, egészen pontosan honnan szerzett tudomást a királyi udvar a székelyek írásáról – a korábbi krónikák nagyon röviden említették, de itt ennél többről volt szó: Mátyás két történetírója közül Thuróczy János jócskán átírta és bővítette is a székelyek írásáról szóló krónikás hagyományt, s Bonfini is tett hozzá olyan megjegyzést, amelyből arra lehet következtetni, hogy az udvarban ténylegesen láttak székely betűket, nem pusztán hallottak róluk, mint korábban.
- A csángó névről nagyon sokat vitatkoznak, eredetéről is. De arról is, hogy tulajdonképpen kik a csángók. Szőcs János történész muzeológus foglalkozott a csángó kérdéssel és újat is sikerült hoznia. Mióta beszélünk csángókról? - 1772-ben Zöld Péter a gyimesieket nevezte így, azt mondta, hogy Lunkán lakó magyarok, akiket még csángóknak is hívnak. Egy másik írásában pedig, ami a Magyar Könyvházban jelent meg 1783-ban, azt mondta, hogy a moldvai csángók egy része a Felcsíki havasokon lakik, ahol földműveléssel nem foglalkozhatnak, így állattartásból élnek – mondta Szőcs János történész - Ki volt Zöld Péter? - Ő csíkszentléleki plébános volt, a madéfalvai veszedelem előtti ellenállási mozgalom legjelentősebb csíki képviselője. Szemben állt azzal, hogy a székelység jogait nem vették figyelembe, lábbal tiporták azokat. Letartóztatták, fogságban voltak. Ő megszökött a fogságból és Moldvába ment. Ekkor elfogták Madéfalván, újból Gyulafehérvárra kísérték és később, 1765. április 8-án elítélték négyévi rabságra.