Mikor a kertész ásója hangyabolyt fordít ki a földből, nézzétek meg figyelmesen, micsoda rémület uralkodik a hangyák között. Éppen úgy hordozkodnak, kapkodnak, szaladgálnak, mint az ember, akinek a háza ég. Az első, amit mentenek, a tojások. A rémület hazard. A tojásokban vannak az ő gyermekeik. Ahogy az anyák viszik az égő házból a maguk gyermekét, éppoly szeretettel menti a hangya is a magáét. Cipeli, huzgálja más rejtekbe, hogy az emberi kegyetlenségtől megmentse. Éppen ilyen társas életet él a méh is. Erről már írtam.
A Wikidézetből, a szabad idézetgyűjteményből. Kemény Simon (Tass, 1882. augusztus 19. – Budapest, 1945. január 27. ) költő, író, "vérbeli impresszionista". Költői pályáját derékbatörte a tragikus halál: a holokauszt áldozata lett. Idézetek verseiből [ szerkesztés] Az özvegy Már jő a dér és érik a kökény, a kopasz fákon varjak feketélnek;... Mint jégeső: hull szememből a könny, Elhagyott szép hitvesem: a közöny, Jaj végem van, megint élek, remélek. (Nyugat, 1908. 18. szám. ) Kezeim Mily szelidek és engedelmesek, Hogy vésnek, ásnak és faragnak, Ők szolgái minden szeszélynek Alázatnak, gőgnek, haragnak. A rémület háza port. (…) Szegény kopott bús rabszolgakezek Néha rémülve nézek rátok: Ha fellázadnátok egy éjjel, S amig alszom, megfojtanátok. (Nyugat, 1908. 23. ) Napos februári dél a Dunaparton Ó szép volna a korai sötétben Nézni a kék füstöt a házam felett, És hallgatni a hosszú néma éjben, Hogy ugatnak a nagy, bundás ebek. Gyertya égne fehér meszelt szobámban, Nagy árnyékom feküdne a falon, Mint a hogy egy agyon zaklatott élet, Némán fekszik a lágy ravatalon.
level 1 · 8 mo. ago (┛ಠ_ಠ)┛彡┻━┻ level 2 Az. A zsidózó kormány a terror házában is a zsidózást propagálja. level 1 Maga a Terror Háza is propaganda központ. Nem is minősíthették múzeumnak annyi hazugság van benne. „Maga egy kis, széteső ország élén áll, söprögessen a saját háza táján” - írja Boris Johnsonnak Schmidt Mária : hungary. level 1 A Terror Háza tulajdonosait elnézve nem meglepő level 1 az a puskás dolog is érdekes kettővel alatta level 1 Meg itt sem fogy? Szomorú. level 1 Amúgy minek mentél oda? level 2 Gondolom, hogy megnézze a kiállítást. Duhh. level 2 · 8 mo. ago Show my flair on this subreddit. It looks like:
Vélemény, hozzászólás? Az e-mail-címet nem tesszük közzé. Hozzászólás Név A nevem, e-mail-címem, és weboldalcímem mentése a böngészőben a következő hozzászólásomhoz.
Sokat lennék egyedül a sötétben, És végtelen szép téli éjeken Félve emlékeznék; lustán tünődnék A messzi, messzi, messzi életen. (Nyugat, 1909. 7. ) Dúdolgatok magamba... Az életet tűrtem, Sorsomat viseltem, Nem volt a vállamon Cifra szűr a lelkem. Nyergeletlen fakó Csontos lovon jártam, Darvakat szerettem, Pávákat utáltam. (Nyugat, 1916. 20. ) Így élem világom Sóhajtani óhajt, Óhajtani sóhajt Szerelmen mélázni; Nincsen nekem orcám Meddő ágyam gyolcsán Lelkem magyarázni. (Nyugat, 1916. 11. A rémület háza teljes film. ) Jubileumra Küldenék csokrot, Nincsen virágom. Gyümölcsöt: hernyó Termett az ágon. Gyümölcsök Az almától fehérebb lesz fogad, Szád barlangja rózsásabb, harsogóbb, Zengőbb a szómadár, mely kiröpül, Illatosabb és fényesebb a csók. Az asztalon nagy ezüsttálakon, Vérfoltos, ősi, rablott kincseken Álljon halomba a sok friss gyümölcs, S az asztalfőn te trónolj meztelen. (Magyar mártír írók antológiája) Este hatkor a Rákóczi úton Egy mérges mély seb: ez lett a hazánk, Egy gennyes sebnek lakói vagyunk, Piszkos kézzel turkálja a világ.
A Wikiforrásból Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez Vidékies, sötét vasárnap-délután! A város alszik, lehajol a gondhoz, a szélkakas, mint vasmadár rikoltoz valami háztetőn, közönyösen, tunyán. A szélbe kóborló, vak rémület zajog, ritkán tűnik fel ember künn a járdán: papok, csuklyás parasztnők mennek árván. Vecsernyérői jövő, imádkozó anyók. A nő unatkozik s kinéz az ablakán, belemered az űrbe és magányba. Kemény Simon – Wikidézet. A függönyök mögött a vén palánta sorvadva hal meg. Az unalomtól talán. Ne merj a függönyön át betekinteni az ősi házba, a tágas szalonba, a vén falon — aranykeretbe fogva — ott lógnak az ősök szigorú képei. Meggyszín csipkéjük ring, pompázik a zeke — a címerük a kép aljába festve — s ők bámulják, hogy csillagzik az estve, hogy alszik el puhán a város élete. És a vén fészkeken bús sejtelem suhan: beléjük fut a rég letünt Középkor! Mint amikor az éjjel árnya szétfoly s lámpákba bújik el a nap szomoruan. A virrasztó lámpák fényük búsan vetik, mint néma gyászban álló tisztes őrsök, kihúnyt tüzet, kihúnyt emléket őrzők, mint hogyha egy Istent gyászolna mindegyik.