Náray Tamás ismert divattervező a Facebookon osztotta meg a magyar egészségüggyel kapcsolatos, elkeserítő tapasztalatait. Mint írja, sokáig azt hitte, túloznak, akik borzasztó állapotokról számolnak be a kórházakban. Egy családtagjának betegsége miatt azonban ő is szembesült azzal, hogyan bánnak a betegekkel az állami intézményekben. "Álljon most itt egy elképesztő történet, ami velünk esett meg. Ez a bizonyos családtagom, a nyári melegben, miután felborult az ionháztartása, elvesztette az eszméletét és elesett. Náray tamás betegsége. Bekerült egy vidéki klinika sürgősségi osztályára. Megröntgenezték vajon tört-e valamije. Megállapították, hogy szerencsére épen megúszta. Elvégeztek néhány laborvizsgálatot, helyreállították a sókat és az ionháztartást, majd hazaengedték" - kezdi történetét Náray. Amikor újra kórházba került a rokona, az osztályon az egyik nővér erőszakosan bánt vele, rángatta, hogy ne szimuláljon. "Azt mondta, ő tudja, hogy sok idős ember eltúlozza a fájdalmait. Amikor végképp nem bírt mozdulni, akkor tüzetesebben megvizsgálták, és kiderült, hogy eltörött a keresztcsontja.
Azt mondja, az intimitás kifejezésével máig vannak gondjai. Szerinte az élet másfajta feladatot rótt rá. Náray Tamás itthon és külföldön is elismert divattervező, festőművész, és ma már író is, de hiába a hazai siker, két éve úgy döntött, Spanyolországba költözik. Vajon mi ennek az oka? Szerinte, ha kevésbé kritikus önmagával, akkor sikeresebb lehetett volna. Náray Tamás tervezővel beszélgetett D. Tóth Kriszta az Elviszlek magammal legújabb részében. A divattervező kontraproduktívnak tartja, hogy állandóan diktatúráról beszélünk, hiszen sokaknak nagyon is megfelel az a rendszer, ami Magyarországot jellemzi jelenleg. A divattervező két nap alatt mindent kiárusított. Hatalmas bohócsipka lesz a szegedi Rigoletto díszlete. Náray Tamás ősz haja - nlc.hu. A tervező sokszor alázta meg a modelljeit. A divattervező büszkén posztolta a gyönyörű színésznővel közös fotóját. Pedig évekkel ezelőtt még elhajtotta. Ezért nem adja nekik kölcsön kollekciója darabjait. A divattervező posztja alatt Tóth Gabi érdekes gondolatmenete is olvasható.
Levelek születnek, cáfolatok látnak napvilágot, az érintett személy szemlesütve magyarázkodik, miközben teljesen mindegy, hogy mi történt, ez rajta kívül senki emberfiára nem tartozhat. Az elszenvedőnek és a nézőnek is egyformán zavarba ejtő, alpári a helyzet. Persze mégis jó valamire ez az egész felhajtás: nevezetesen, hogy ez a téma innentől teljesen komolytalanná és nevetségessé vált abban az értelemben, hogy alkalmas legyen megszégyenítésre vagy szidalmazásra. Náray tamás | 24.hu. Á, n incs itt se antiszemitizmus, se homofóbia. De igény az volna rá... A hivatalos álláspont szerint Magyarországon eddig sem volt homofóbia. Ugyanis az, hogy valaki, akinek azonos neművel volt kapcsolata nem adhat vért, illetve ha adott, és erre fény derült, akkor megsemmisítik, miközben rendre meghalnak a vérhiány miatt emberek, az nem homofóbia... pusztán félelem az AIDS-től. Ja, hogy ez menet közben már nemcsak a melegek, hanem a heteroszexuális párok betegsége is lett? Hogy vannak hatékony és megbízható tesztek is a világon?
"Évtizedek óta betartom, hogy januárban addig nem költök pénzt, ameddig nincs valamennyi bevételem. Lényeges, hogy először bevételnek kell lenni, csak ezután jöhet a kiadás. Be is segítek a sorsnak, hogy minél előbb megjöjjön a bevétel. Például úgy állítok ki számlát, hogy a fizetési határidő január első munkanapja legyen. Ha pénzről van szó, akkor szerencsejátékban soha nem veszek részt, mert amiért megdolgoztam, azt nem adhatom könnyen. A pénzköltéssel kapcsolatban, ha valami megtetszik – mindegy, hogy mennyibe kerül –, akkor azt nem veszem meg azonnal. Várok vele egy-két napot, hogy át tudjam gondolni, valóban szükségem van-e rá. Mert gyakran megesik, hogy menet közben rájövök, nagyon jól megvagyok nélküle. Fájdalom nélkül le tudom magamat beszélni róla. Tapasztalatom szerint ezzel önmérsékletet is lehet tanulni. Nagy hangsúlyt fektetek a pénzügyi fegyelemre, egész életemre jellemző, hogy soha nem költöttem többet, mint amennyi a bevételem 60 százaléka. Életének nehéz időszakáról vallott Náray Tamás - Blikk. Ha megkerestem százezer forintot, akkor hatvanezernél húztam meg a határt.
Itt végre azt kezdtem el tanulni ami igazán érdekelt. De még ekkor sem tudtan dönteni a kereskedelem és a ruhatervezés között. A nagy pecsét akkor került a papírra, amikor vizsgakollekciómat elküldték a londoni bemutatóra, és ott bezsűrizték. Művészeti különdíjat és egy francia ösztöndíjat nyertem. 1986-ban mentem Párizsba, és csak 1989 végén, a rendszerváltáskor tértem haza. Nehéz volt az indulás - Bíztam benne, hátha itthon is szükség lesz a munkáimra. Eleinte sajnos nem nagyon értették, mit is szeretnék. Itthon új volt még a szakmám. Úgy vettem észre, hogy itt mindenki mindenhez ért, hogy Magyarországot csak polihisztorok lakják - pedig szerintem az utolsó Leonardo Da Vinci volt. Rengeteg olyan emberrel találkoztam aki sokkal többet gondolt magáról mint ami valójában volt - ez sajnos ma is áthatja a gazdasági és a művészeti életet. 2000-ben nyitottam meg ruhaszalonomat - akkorra teszem itthoni karrierem kezdetét. Oroszlán Szonja is egyik műzsája Mindent megbeszélek... - Sokszor megkaptam, milyen könnyű nekem, mert van üzletem, és vannak kapcsolataim.
Mindenki fölháborodott, amikor kiderült, a művészpályát választom. Követelték, hogy válasszak valami "rendes" foglalkozást. Különben el is költözhetek, mert nem támogatnak. Mai fejjel megértem őket: a hetvenes években nem sok esély volt arra hogy valaki önálló kollekciót mutasson be a kifutón és sikeres divattervező legyen. Végül a külkereskedelmi főiskolára jelentkeztem. De szüleimnek ez sem volt tökéletes. Egyetemet szerettek volna, az pedig csak egy főiskola volt. Nekem viszont egészen megtetszett a külkereskedelem. Nyelveket beszéltem, útlevelet kaptam. Tizennyolc éves fejjel kitárult előttem a világ. Mások háromévente utazhattak nyugatra, én akkor, amikor csak akartam. Diploma után egy külkervállalatnál helyezkedtem el, de, hogy édesapám is megnyugodjon, elvégeztem a közgazdaságtudományi egyetemet is. Südi Iringó is büszkén viseli Náray modelljeit Londonban díjaztak először - A külkeres cégnél a művészeti osztályon dolgoztam, ahol megint csak a ruhákkal kerültem kapcsolatba. Főnökeim elküldtek egy felsőfokú ipari formatervezői tanfolyamra.
Az senkit nem érdekel... Ma már nem az számít a valóságnak, ami létezik, hanem az, amivel folyton ébren lehet tartani a dühöt és a megosztottságot. Az egymásra fújó táborokat. Az, hogy egyedülálló nem vehet fel államilag támogatott hitelt, annaki sincs fikarcnyi köze sem a homoszexuálisokhoz, nem, ez csak logikus gondolkodás, ugye? Sőt, az is teljesen rendben van, hogy olyan közvéleménykutatások készülhetnek, amelyekben azt kérdezik az emberektől, hogy ki is az ő legfőbb ellenségük: a cigány, a zsidó, a meleg és leszbikus vagy a muszlim? Elképesztő, riasztó és hátborzongató a helyzet egyszerre. Heterofóbia? Az vajon mi? Hála a teremtőnek, a melegekről kijelenthető, hogy egyikük sem heterofób. Tényleg semmi bajuk a heterókkal, és felőlük azt csinálnak, amit akarnak. És nemcsak a négy fal között, hanem bárhol. Kapaszkodjanak meg, még az utcán is! A melegek nem szeretnék megakadályozni, hogy a heteroszexuális emberek szeressék egymást, sokasodjanak és házasságra lépjenek egymással (sorrend tetszőleges), és határozottan kijelentik, hogy ne aggódjanak: a melegek nyugdíjáról és az utódaikról sem kell majd gondoskodni.