A könyv azonban egyáltalán nem száraz lexikológia, vagy szemantika (megértéséhez például nem szükséges német nyelvtudás), inkább egy különös napló: a szerző elejétől a legvégéig benne élt ebben a számára életveszélyes társadalomban és ép elméjét megőrizendő, imponáló polgári műveltség birtokában, rezignált iróniával folyamatosan megfigyelte és rögzítette a hétköznapi nácizmus majd minden nyelvi rezdülését, a korabeli viccektől kezdve a újságcikken kereszül egészen a náci irodalomig. Az LTI magyarul 1984-ben jelent meg először és ezidáig utoljára a Kommunikációkutató Intézet Membrán könyvek című sorozatában – jelen könyv szövege ezen kiadás javított, átdolgozott változata.
Victor Klemperer (1881-1960) filológus, a francia irodalom és az összehasonlító irodalomtudomány szakértője legfontosabb könyvének A Harmadik Birodalom nyelvét tartja, amely szerzőjének nevét Európán kívül is ismertté tette. Könyve mindenekelőtt napló, mégpedig szinte páratlan: egy zsidó feljegyzései a nemzetiszocialista Németországban – Hitler hatalomra jutásától egészen a bukásáig. Az író végig benne él a számára életveszélyes társadalomban, rögzíti állandó megfigyeléseit s imponáló polgári műveltség birtokában, éles szemmel, időnként humorral és finom öniróniával jeleníti meg a "hétköznapi fasizmust". De Klemperer könyve sokkal több, mint napló: történelemfilozófiai mű is. Azt kutatja, hogyan épülhetett ki Németországban, a polgári műveltségnek ebben a bölcsőjében olyan brutális rendszer, mint a nemzetiszocialista állam. Klemperer történelmi dokumentumai: a fasizmus nyelvi képződményei. Mégsem valamiféle lexikológiai vagy szemantikai művet alkotott. Az író a hitleri propaganda és közélet nyelvének néhány tucat kulcs-szimbólumát ragadja meg, majd ezeket történeti, kultúrtörténeti és nyelvi kontextusba állítva tárgyalja.
Szkeptikus tanárom vörös tintával a lap szélére írta "Egy tucat példát kérek a jövő órára! " Csak kilencet találtam és egyszer s mindenkorra kigyógyultam abból, hogy számokkal dobálózzam. Ennek ellenére és noha az LTI-tanulmányomban máshol szólni fogok a számokkal való visszaélésről, az ironikus idézőjel dolgában mégis nyugodt biztonsággal leírhatom: "Ehhez ezer példát is fűzhetek. " A nagyon hasonló ezer példa egyike a következő: "Megkülönböztethetünk német macskát és »nemes« macskát.