A Gyűrűk ura és A hobbit közti legfontosabb különbség, hogy előbbiben még a kisebb mellékszereplőnek is privát dilemmáik volt, és nehéz döntéshelyzetekbe sodródtak, A hobbitban viszont inkább a szereplők fizikai kalandjain van a hangsúly (amik pedig, mint mondtuk, sokkal gyermetegebbek). Az öt sereg csatájában Jacksonék megpróbáltak drámai szálat adni több karakternek is, de mind a tünde-törp-tünde szerelmi háromszög, mind Thorin vívódása felszínesre sikeredett. A szálakat például a nagy csatajelenetbe elrejtett, "egy az egy elleni" párharcokban varrták el, ami alapján úgy tűnik, több figyelmet kapnak egyes szereplők – de az orkvezérekkel való összecsapások mind az akciófilm szigorú és unásig ismert szabályait követik, csak itt nem Schwarzenegger meg egy szovjet melák, hanem szakállas törpék és CGI-orkok csépelik egymást. Az öt sereg csatája a tolkieni világ érdekességének köszönhetően még így is kiemelkedik a kortárs fantasy-kínálatból – de ez inkább annak köszönhető, hogy a Gyűrűk ura- és a Harry Potter- filmek elképesztő sikere mégsem hozta el a fantasy műfaj felvirágzását.
Korrekt, de felettébb kiszámítható búcsú ez Középföldétől. Cím: A hobbit - Az öt sereg csatája, Rendező: Peter Jackson, Író: John Ronald Reuel Tolkien, Forgatókönyvíró: Fran Walsh, Philippa Boyens, Guillermo Del Toro, Peter Jackson, Zeneszerző: Howard Shore, Operatőr: Andrew Lesnie, Szereplők: Martin Freeman, Ian McKellen, Richard Armitage, Andy Serkis, Hugo Weaving, Elijah Wood, Cate Blanchett, Evangeline Lilly, Christopher Lee, Ian Holm,
A történetben Bilbó Tölgypajzsos Thorin és törpkompániája mellé szegődik el "hivatásos betörőnek", hogy segítsen nekik visszaszerezni az örökségüket Smaugtól, a sárkánytól, aki pár törpöltővel korábban kiűzte őket hazájukból, Ereborból, és elrabolta a kincsüket. Ezek a törpék viszont inkább emlékeztetnek a Disney-filmekben daloló erdei törpékre, mint Tolkien fafejű, konok és elszánt teremtményeire, olyannyira karikatúraszerűre rajzolták őket a filmben. (A tendencia a Gyűrűk urában kezdődött, amelyben Gimlit vicces "sidekickként", tehát a poénokat leütő mellékkarakternek használták. ) Az eredetileg meseregénynek íródott Hobbithoz persze passzolt a gyermeki hangvétel, ám a toaletthumor már kevésbé. A Smaug pusztaságában már valamivel jobban egyensúlyoztak kalandfilm és vígjáték határán, és többször is inkább a tolkieni mitológiából fakasztották a poénokat, de az indokolatlan bárgyúság – ami nem azonos a regény népmesei hangvételével – nem tűnt el teljesen. Jeenetek a filmből Csak a harmadik részre, Az öt sereg csatájára vált teljesen nyilvánvalóvá a koncepció: A hobbit filmről filmre egyre közeledik a középföldei világháborút megéneklő Gyűrűk ura komorabb atmoszférájához.