Vujity Tvrtko Könyv Alexandra kiadó, 2014 336 oldal, Puha kötésű ragasztott A5 méret ISBN 9789633574591 Státusz: Kifogyott Bolti ár: 2 990 Ft Megtakarítás: 0% Online ár: 2 990 Ft Leírás A nagy sikerre való tekintettel most (2014) újra megjelent a "Pokoli Történetek - Angyali Történetek" sorozat valamennyi kötete. * Pokoljárás. A segítségével keresztül-kasul beutazhatjuk a Földet, Afrikától Amerikáig, Tatabányától a Spitzbergákig. A Pulitzer emlékdíjas Vujity Tvrtko a tőle megszokott, hihetetlenül izgalmas, olykor könnyfakasztó, vagy éppen mulatságos történeteket mutat be ebben a lebilincselő sorozatban. Könyv: Vujity Tvrtko: Aloha - Túl minden határon. Alámerülhet a pokol legsötétebb bugyraiba, és eljuthat a mennyországig is... Tvrtko és barátja, Sváby András egy elfelejtett, de máig hatályos történelmi egyezmény nyomán indult el a Jégszigetre, ahol nekünk magyaroknak különleges jogaink vannak, csak korábban nem tudtunk róluk. A miniexpedíció tagjai majdnem elvesztek a végeláthatatlan hómezőkön, rátaláltak egy igazi jégbe fagyott szovjet városra, vacogtak a -25 fokos hidegben, aztán útjuk végén valóra váltották nagy álmukat: a jegesmedvék földjén ma már hivatalosan is áll a magyar bázis, egy pici magyar terület... Ruandában – ami maga az igazi földi pokol – alig száz nap leforgása alatt egymillió embert mészároltak le bozótvágó késekkel úgy, hogy erről a világ szinte tudomást sem vett.
Beleshetnek a világ valaha volt legszigorúbb börtönébe, az Alcatrazba, ahol a rettegett maffiafőnök, Al Capone is raboskodott. Tvrtko újranyitja a Csernobil-dossziét, hiszen két évtized után visszatért a zónába, hogy felfedje a máig őrzött titkokat. Végezetül jön egy huszonegy perces, különleges videófelvétel megrázó, mégis elképesztő erőt adó igaz története, és egy mondat, amelyet sosem felejt el az, aki Tvrtkóval tart az útján ezen a lebilincselően kalandos utazáson Honolulutól a hófödte Alaszkáig, Csernobiltól Kínán át Chicagóig, a Pokoltól a földi Paradicsomig. Nem csak humorral és izgalmakkal teli könyv, sokkal több annál! A legnagyobb kalandok most Önre várnak!
És nem csak azért, mert nem velem történt meg ez a szörnyűség, hanem mert – ahogy Tvrtko riportjai után mindig rádöbbenek - nem élek nyomorban, nem az a legnagyobb gondom, hogy legyen ivóvizem! Ahogy ezt Szamira történetében olvashatjuk: "Mennyit tudunk azon keseregni, hogy késnek a buszok, hogy mit csinált már megint a szomszéd. Milyen dühvel beszélünk olykor valakiről, akinek egy kicsit jobban megy, mint nekünk. … Vagy mennyit tudunk bosszankodni, ha teszem azt egy nagyáruházban nem találunk magunknak való lábbelit a több ezer cipő között… Nézem és hallgatom a lányt estéről estére. Újra és újra a tiszta ivóvízért folytatott mindennapos harcáról beszél. … Könny szökik a szemébe, mikor ismét felidézi magyar édesapjának és testvéreinek kivégzését. … Akkoriban nem is tudott nagyobb örömöt elképzelni annál, minthogy befogadják a határmenti menekülttáborba. Kétszázezer menekült közé. És mindezekhez képest milyen furcsának tűnhetnek a mi kis civilizált luxuspanaszaink. " Az alábbi sorokat többször is elolvastam.
× Ez a cikkünk több mint fél éve lett elhelyezve az oldalon. A tartalma azóta elavulhatott! Megyeri Mária érettségi dolgozata irodalomból. 2002. május 13-án Megyeri Mária, 12. C osztály Érettségi írásbeli dolgozat magyar nyelv és irodalomból TÉTEL: Radnóti Miklós Hetedik ecloga című versének értelmezése Radnóti Miklós oly korban élt e földön, "mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra…" /Töredék/ A világ rendje felborult, az igazi, örök értékek már nem voltak igazak többé. Aljas, romló eszmék söpörtek végig a földrészeken, ledöntve mindazt, ami jó volt. Radnóti Miklós: ÖTÖDIK ECLOGA. Az emberi élet tisztelete megszűnt. Volt, hogy hazug indokkal, volt, hogy ok nélkül gyilkolták egymást az emberek. Nemcsak a harctereken gépfegyverrel, ágyúval, tankokkal, hanem az utcán, tereken, réteken, óvodákban, iskolákban és még ami megrendítőbb: külön a halál számára kiépített táborokban. Senki sem volt biztonságban, mert mindenki gyanús volt. A szomszéd, a tanár, a diák, de még a barát is. Már semmi sem volt szent.
Radnóti Miklós (1909 – 1944) a Nyugat harmadik generációjához tartozott. Költő, műfordító prózaíró volt. Életművével ma már a magyar irodalom klasszikusai között foglal helyet. Radnóti fiatalon kezdett verseket írni, s "zsengéin" még érződik a nagy elődök, Ady és Babits hatása. Később azonban kezdett elszakadni az irodalmi örökségtől, amit elsősorban a Nyugat s általában a szimbolista-impresszionista hagyomány jelentett számára. Az új formák keresésében támogatták az avantgárd irányzatai: legerőteljesebb mértékben az expresszionizmus s kevésbé a szürrealizmus. Radnóti miklós ecloga költészete. Az eléggé bő verstermésből a pályájának kezdeti szakaszát jelző első három kötetébe meglehetősen kevés költeményt válogatott. Ezek mind az avantgárd vonzásában születtek: a hagyományos ritmust, strófákat és a rímet elvető szabadversek: ezek a formai kötetlenséget merész, kihívó, olykor mesterkélt képek zsúfolt halmozásával kapcsolta össze. Következő köteteiben folytatódott, és ki is teljesedett az a művészi-stílusbeli átalakulás, mely már az Újholdban megkezdődött.
Fekszem a deszkán, férgek közt fogoly állat, a bolhák ostroma meg-megujúl, de a légysereg elnyugodott már. Este van, egy nappal rövidebb, lásd, ujra a fogság és egy nappal az élet is. Alszik a tábor. A tájra rásüt a hold s fényében a drótok ujra feszülnek, s látni az ablakon át, hogy a fegyveres őrszemek árnya lépdel a falra vetődve az éjszaka hangjai közben. Alszik a tábor, látod-e drága, suhognak az álmok, horkan a felriadó, megfordul a szűk helyen és már ujra elalszik s fénylik az arca. Csak én ülök ébren, féligszítt cigarettát érzek a számban a csókod íze helyett és nem jön az álom, az enyhetadó, mert nem tudok én meghalni se, élni se nélküled immár. Lager Heidenau, Žagubica fölött a hegyekben, 1944. Radnóti Miklós: Második ecloga | Verspatika. július Hozzászólás írásához regisztrálj vagy lépj be!
Bírálat: Kiváló összefoglaló a választott vers témája okán egy felelősen gondolkodó mai 18 éves tollából. Tartalmas, okos, szépen szerkesztett, hibátlan dolgozat. Kerek egész. Javasolt minősítés: jeles (5) Megyeri Mária
Segíts szabadság, ó hadd leljem meg végre honnomat! A csúcsot ujra, erdőt, asszonyt és bokrokat, a lélek szélben égő szárnyait! És megszületni ujra új világra, mikor arany gőzök közül vakít s új hajnalokra kél a nap világa. Még csönd van, csönd, de már a vihar lehell, érett gyümölcsök ingnak az ágakon. A lepkét könnyü szél sodorja, száll. A fák között már fuvall a halál. Radnóti miklós eclogák. És már tudom, halálra érek én is, emelt s leejt a hullámzó idő; rab voltam és magányom lassan növekszik, mint a hold karéja nő. Szabad leszek, a föld feloldoz, s az összetört világ a föld felett lassan lobog. Az írótáblák elrepedtek. Szállj fel, te súlyos szárnyu képzelet! Ring a gyümölcs, lehull, ha megérik; elnyugtat majd a mély, emlékkel teli föld. De haragod füstje még szálljon az égig, s az égre írj, ha minden összetört! 1943. március 15.
KÖLTŐ Kérdeztél volna csak magzat koromban... Ó, tudtam, tudtam én! Üvöltöttem, nem kell a világ! goromba! tompán csap rám a sötét és vág engem a fény! És megmaradtam. A fejem rég kemény. S tüdőm erősödött csak, hogy annyit bőgtem én. A HANG S a vörheny és a kanyaró vörös hullámai mind partradobtak. Egyszer el akart nyelni, - aztán kiköpött a tó. Mit gondolsz, miért vett mégis karjára az idő? S a szív, a máj, a szárnyas két tüdő, a lucskos és rejtelmes gépezet hogy szolgál... ó miért? s a rettentő virág nem nyílik még husodban tán a rák. A háború Radnóti Miklós költészetében - Feltételezések. Születtem. Tiltakoztam. S mégis itt vagyok. Felnőttem. S kérdezed: miért? hát nem tudom. Szabad szerettem volna lenni mindig s őrök kisértek végig az uton. Jártál szellőtől fényes csúcsokon, s láttál, ha este jött, a hegyre töppedt bokrok közt térdepelni egy jámbor őz-sutát; láttál napfényben álló fatörzsön gyantacsöppet, s mezítlen ifju asszonyt folyóból partra lépni s egyszer kezedre szállt egy nagy szarvasbogár... Rabságból ezt se látni már. Hegy lettem volna, vagy növény, madár... vigasztaló, pillangó gondolat, tünő istenkedés.