Megkezdődött hétfőn a Fővárosi Törvényszéken Kiss Ernő ügyének perújítása; az eljárást a nyugalmazott rendőr dandártábornok indítványozta, aki vitatja, hogy ittas vezetés vétségét követte volna el 2007-ben. Az ügyben korábban benyújtott ügyészségi vádirat szerint Kiss Ernő 2007. november 23-án reggel a XIII. kerületben az autójával ittasan nekiütközött egy parkoló kocsinak, ennek következtében több más autó is megsérült. Kiss Ernőt az ütközést követően egy ismeretlen a helyszínről elszállította. Kiss Ernő ezután azt a valótlan szóbeli jelentést tette felettesének, hogy a kocsiját ellopták. A Budapesti Nyomozó Ügyészség Kiss Ernőt ittas járművezetés vétségével, illetve hatóság félrevezetése vétségével vádolta meg. A Fővárosi Bíróság 2010 júliusában mindezért mintegy 800 ezer forint pénzbüntetésre ítélte, továbbá két évre eltiltotta a járművezetéstől. A Fővárosi Ítélőtábla 2011 februárjában enyhítette az első fokon kiszabott büntetést, a pénzbüntetés mértékét 450 ezer forintra csökkentette, a járművezetéstől eltiltás tartamát pedig egy évre mérsékelte.
Kiss Ernő és védője ezután felülvizsgálati indítványt nyújtott be az első és a másodfokú ítéletekkel szemben a Legfelsőbb Bírósághoz. Ebben az ittas járművezetés vétsége tekintetében kifogásolta, hogy a bűnössége megállapítására a szakértői bizonyítás szabályainak megszegésével és az úgynevezett 13. módszertani levélben írtak figyelmen kívül hagyásával került sor. A Legfelsőbb Bíróság 2011. július 13-i végzésében az ítéleteket helybenhagyta. A jogerős határozattal szemben Kiss Ernő 2011. október 4-én perújítási indítványt terjesztett elő. Ebben kifejtette, hogy az általános bírói gyakorlat és az ártatlanság vélelmének alapelve szerint is a bíróságnak minden esetben a terhelt számára kedvezőbb eredményt kell figyelembe vennie, ennek alapján kell a tényállást megállapítania, ez pedig esetében - figyelemmel az általa becsatolt szakvélemény megállapítására - azt eredményezi, hogy őt az ittas járművezetés vétségének vádja alól fel kell menteni, mivel a véralkoholszintje a 0, 8 ezreléket nem érte el.
Kiss Ernő ( 1950 – 2016. március 17. ) [1] magyar rendőr dandártábornok, 2003 és 2007 között Budapest XIII. kerületének rendőrkapitánya. 2015 decemberében jogerősen négy és fél év börtönre ítélték befolyással való üzérkedés miatt. Rendőri pályafutása [ szerkesztés] Kiss Ernő 1970-ben lépett be a rendőrség állományába. 1996 és 1998 között a Központi Bűnüldözési Igazgatóság főigazgatójaként működött. 1998-ban az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) bűnügyi főigazgatója lett. Erről a pozíciójáról még ugyanazon év december 31-én "egészségügyi okokból" leváltották, ekkor rendelkezési állományba került. Később visszahelyezték aktív szolgálatba, 2003-tól 2007-ig a XIII. kerület rendőrkapitánya volt. [2] Konfliktusok személye körül [ szerkesztés] Alkoholizmusa [ szerkesztés] 1998 -ban állítólag ittas állapotban levizelte az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) Teve utcai főépületét. Az első magyarázata szerint "vízhajtó menedzsertablettát szedett", ezért kényszerült erre, [3] de később visszavonta nyilatkozatát ügyvédjén keresztül, és az eset megtörténtét is tagadta.
Nagy kérdés, kiderül-e valaha, hogy ki pakolta ki azt a híres-neves páncélszekrényt? /Fotó: Europress-Thinkstock Március 7-én kellett volna bevonulnia Kiss Ernőnek a Veszprémi Büntetés-végrehajtási Intézetbe. Már össze volt pakolva a holmija, amikor március 6-án kapott egy értesítést, hogy négy hónapra – vagy amíg a szakértői vélemény el nem készül – felfüggesztik a bevonulását. Az orvos szakértők a tábornok börtöntűrő képességét vizsgálták. Úgy tudjuk, Kiss becsatolt minden papírt, kardiológiai vizsgálati eredményeket, és várta a vélemény elkészültét. Kiss előtt újra felcsillant a remény, hogy nem kell börtönbe mennie, hiszen olyan betegsége volt, amit nem lehet megfelelően kezelni a tököli rabkórházban. Abban is bízott, hogy régi barátai segítenek neki. Információink szerint rekordgyorsasággal készült el a szakértői vélemény. Ebben az állt, hogy Kissnek nincs semmi olyan szervi baja, ami ne lenne kezelhető. Ekkor a tábornok rosszul lett, másnap reggel pedig meghalt. A szíve vitte el.
Akkor ugyanis, a midőn a német festészet hatásától elválva francziás irányok nyomultak előtérbe, Benczúrban testesült meg legpregnánsabban a régebbi és akadémikus irány, melyet az újak kerülni akartak. Ezért a múlt század végén és az új elején erős viták középpontjában állott s áll még talán ma is. De divatok és áramlatok jönnek és mennek, az értékek pedig megmaradnak. Benczúr Gyula buján pompázó kolorizmusa pedig mindig a megmaradó értékek közé fog tartozni". Értéktár Program: Benczúr Gyula festménye a Múzeumok Éjszakáján | Híradó. Benczúr élete utolsó éveinek jelentős idejét töltötte a Nógrád megyei Dolányban: ez a napjaikban Szécsényhez tartozó kis település 1927-ben vette fel nevét, azóta Benczúrfalva névvel tiszteleg egykori neves polgára előtt. Benczúrfalván ma is áll a művész kastélya, és a falu temetőjében található a síremléke is.
A bazilika építését befejező építész, Kauser József kérte fel az 1890-es évek végén, hogy a Stróbl Alajos által szobrászati díszekkel gazdagon ellátott főoltár fölötti szentélyszakaszt mozaikokkal egészítse ki. Az öt részre osztott kompozícióban a szentmise kiemelt szakaszaiban felhangzó könyörgések és magasztalások jelennek meg szimbolikus megformálásban. A művész neoreneszánsz angyalfigurákat jelenít meg az aranyháttér előtt, szervesen igazodva a szakrális épület gazdag aranyozású stukkódíszeihez. A Szent István-bazilikába a mozaiktervek mellett a neves festő a Szent István felajánlja a Szent Koronát Szűz Máriának címet viselő oltárképet is elkészítette 1906-ban. Az oltárképen Mária egy pulpituson ülve tartja kezében a gyermek Jézust, aki bal kezével az első magyar királyt üdvözlő mozdulattal fogadja. Benczúr Gyula - Önarckép, 1873 festménye. A térdelő Szent István mellett a magyar koronázási jelvényegyüttes valósághű megfestése teszi ezt a szimbolikus jelenetet élethűvé. Benczúr másik oltárképe később a Budapest-Fasori Evangélikus Egyházközség temploma számára készült el.
Termete inkább alacsony, mint magas, némi kihivó, hetyke magatartással. Válla, vézna termetéhez képest, aránytalanul széles. Arczának nem annyira a szabályos vonások, mint a szellem adott érdeket. Bajusza kicsiny volt s szükségből spanyol szakállt viselt, mert csak álla körül vala sűrűbben benőve. Keskeny homlokára torzonborz haja borúlt. Villogó szemei többször voltak haragosak, mint mosolygók. Sápatag arczán lelkesült dacz tükröződék s mégis egész lényében valami gyermekies volt. Így irta le Petőfi külsejét Gyulai Pál 1854-ben, a mikor még sokan voltak, a kik benső ismeretség alapján ellenőrizhették ezt a szóbeli arczképvázlatot. S ma, a mikor a költő bizalmasabb környezetének tagjai közül nem él egy sem s azok közül is, a kik életében látták, alig egy páran. — ez az inkább fővonalaiban jelzett, mint pontosan megrajzolt leírás Petőfinek leghívebb arczképe. Vannak ugyan életében készült képei, valamennyi Barabás Miklós rajza után: 1845-ből kettő is, 1846-ból egy, a mely metszetl alá készült s 1848-ból is egy.
). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998. ISBN 963 85923 2 X Magyar életrajzi lexikon Kieselbach