Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon is túl, volt egyszer egy kecske. Annak a kecskének volt hét kicsi gidája. Egyszer azt mondta az öreg kecske: - Vigyázzatok, s maradjatok itthon, mert én megyek ki a mezőre, hogy hozzak nektek friss füvecskét. - Jól van, szót fogadunk - mondták a kis kecskefiak. Az öreg kecske elment ki a mezőre, de még visszakiáltott: - Be ne engedjetek senkit, mert én nem jövök haza csak estére! Hát egy ordas farkas ott hallgatózott a ház mellett. "No - gondolta magában -, itt majd csak lesz valami! " Alig telt el egy-két óra, odament az ablakhoz, s beszólt a kis kecskékhez: - Kedves kis fiacskáim, nyissátok ki az ajtót, mert hoztam nektek friss füvecskét. Jót nevettek a kiskecskék. - Hiszen a mi anyánk csak estére jön haza, s a hangja sem ilyen vastag, mint a tied. Megbosszankodott a farkas, elfutott ki a rétre. Ott látott egy nagy tábla répát. Kihúzott egy jó nagyot, megette, hogy jó vékony legyen a hangja. Visszaszaladt az ablakhoz, s mondja a kiskecskéknek: - Nyissátok ki az ajtót, mert hoztam nektek friss füvecskét.
Éppen a kecskének a háza elott folyt a patak. A kisgidók jót nevettek rajta, hogy az öreg farkas ott úszik. Ha a farkas bele nem fulladt volna, az én mesém is tovább tartott volna.
A konyhás néni répát pucolt, én meg segítettem törölgetni a tányérokat és elrakni a kanalakat a fiókokba. Egyszer pedig egy nem szép napon ottfelejtettek az óvodában. Tél volt, korán sötétedett. Álltam az ablaknál, néztem a sötétséget, és vártam, hogy hazavigyenek. Egyre fogyatkozott a gyereksereg a hátam mögött és nekem végtelennek tűnt az idő. Réges-rég elvitték kis barátomat is, akinek az apja az enyémmel egy szobában dogozott, s akivel szinte mindennap együtt mentünk hazafelé. Aztán csak én maradtam egyedül az öreg dadus nénivel. A dadus morcos volt és haragudott, hogy miattam nem mehet haza. Szidott egyfolytában, miközben színes rafiából serényen horgolt egy bevásárlótáskát. Engem pedig szörnyű gondolatok kerítettek hatalmukba. Hátha valami baj érte apámat? Vagy olyan rossz voltam, hogy örökre itt felejtettek? Végtelennek tűnő órák teltek el – lehet, hogy csak hosszú percek –, s egyszer csak nyílt az ajtó, s ott állt kissé ziláltan kis barátom apja. Kézen fogott, szótlanul hazavitt.
Megtöltötték a farkas hasát, s az öreg kecske kezdte varrni. Akkor jut eszébe, hogy a gyűszűjét otthon felejtette, s az egyik ujja meg van kelve. Hamar a legkisebbiket elszalasztotta a gyűszűje után, s bevarrta vele a farkas hasát. Azután ráparancsolt a gyermekeire, hogy takarodjanak haza, míg föl nem ébred a farkas, mert akkor jaj lesz nekik. Haza is mentek, s az ablakból nézték, hogy mikor ébred a farkas. Egyszer felébred a farkas, nagyon meg volt szomjazva. Gondolja magában: "Jó lesz lemenni a patakra, mert ez a hat gidó nagyon kívánja a vizet a gyomromban. " Hát amint feláll, megzördül a kavics a gyomrában. Csak úgy mosolyog magában, hogy zörög, elindul, s elkezdi mondani: Hahaha, mi zörög a hasamba? Olyan mintha kavics volna, pedig hat gidó van benne. Mikor leérkezett a patakhoz, hát, jó nagy víz folyt ott. Odaáll a patak partjára, s behajol a vízbe, hogy igyék. Amint behajolt, a kavics mind előresuvadt benne, s bizony az öreg farkas komát besuvasztotta a patakba, s vitte le a víz a patakon.
Akik meg cápát fogtak, elvitték a kis öböl túlsó oldalára, a cápafeldolgozóba, s ott majd csigák segítségével felemelik a cápát, kivágják a máját, lemetélik az uszonyait, megnyúzzák, s a húsát fölszeletelik és besózzák. Ha keletről fújt a szél, mindig magával hozta a kikötő felől a cápafeldolgozó bűzét, ma azonban alig lehetett érezni, mert a szél előbb délnek fordult, aztán el is ült egészen, úgyhogy nagyon kellemes volt itt a kertsoron, a napsütésben. – Santiago – szólalt meg a fiú. – Tessék? – mondta az öreg. A poharát szorongatta a kezében, és régi dolgokon járt az esze, hosszú évekkel ezelőtt történt dolgokon. – Kievezhetek, hogy fogjak neked szardíniát holnapra? – Nem. Eredj baseballozni. Még én is tudok evezni, Rogelio pedig majd kiveti a hálót. – Hadd menjek. Ha már nem halászhatok veled, szeretnék legalább valamiben a hasznodra lenni. – Fizettél nekem egy pohár sört – mondta az öreg. – Embernyi ember vagy már. – Hány esztendős voltam, amikor először kivittél magaddal hajón? – Öt – felelte az öreg –, és kis híján ott vesztél, amikor túl korán emeltem be a halat, nem volt még elég fáradt, és majdnem összetörte az egész csónakot.
De a mai napig is, ha látok egy olyan elszürkült vasúti kerítést, érzem azt a nyomorúságos érzést itt bent, a torkomban. Bevésődött az agyamba, kitörölhetetlenül. Nem szerettem aztán se óvodába járni, de azon a napon meg egyáltalán nem. Félelem, szorongás és szomorúság volt bennem. Ahogy beléptünk a kapun, csak arra gondoltam: az biztosan nem lehet, hogy most engem itt fognak hagyni egy egész napra. De mégis. És akkor rövidesen szembesültem a megváltoztathatatlannal, amit ma inkább elfogadásnak neveznék. Nehéz volt beletörődni: a jelem a vödör lett, pedig mindenkinek más, normális jele volt: tulipán, szívecske, kisautó, kifli. Nekem a vödör jutott. Volt egy utálatos, bőrből varrt benti cipőm. Felfelé kunkorodó, hegyes orra hetykén vigyorgott rám – és a két darab kissé különbözött is egymástól. Nem tudom, kedves szüleim honnan szedték ezt az otromba lábbelit, biztos valami jótékonysági csomagban érkezett, de mindennap egy szörnyű érzés volt belebújni. Utáltam. Egyszer aztán a Der kleine Muck című mesekönyvben pillantottam meg a hasonmását – és el is rejtettem aztán a könyvet, nehogy bárki rátaláljon, és felismerje: nicsak, itt az én ronda csukám!
– jelentette ki Dmitrij Csigrinov a segélyosztás egyik helyi koordinátora. A fehér KamAZ teherautók megérkezésével felvillant a remény az emberekben, hogy sikerül kibírniuk a nehéz napokat – mondják Volchanszkban. Újabb orosz segély szállítmányok fognak folyamatosan érkezni a városba, a humanitárius konvoj Oroszországból folyamatosan szállít majd az ukrán lakosságnak élelmet és gyógyszert. Forrás: /szerzők: Alisa Krauzova és Mikhail Dolgikh
Tisztelt Érdeklődők! Kedves Szülők! Tájékoztatjuk Önöket, hogy a 12-15 éves korosztály oltására a Fővárosban az alábbi 4 helyszínen van lehetőség: – Bethesda Gyermekkórház, – Heim Pál Gyermekkórház, – Semmelweis Egyetem I. sz. Gyermekgyógyászati Klinika, – Szent János Kórház Budai Gyermekkórház. Ezek az oltópontok orvosszakmailag és technikailag is fel vannak készülve a nevezett korosztály fogadására, esetlegesen felmerülő probléma szakszerű ellátására. A Szent Margit Kórház kizárólag a felnőtt lakosság ellátását végzi, gyermek egészségügyi ellátásra sem szakszemélyzettel, sem technikával nem rendelkezünk. Szent János Kórház és Rendelőintézet, Budapest - Szent János Kórháza és Észak-budai Egyesített Kórháza - WEBBeteg kórházkereső. Javasoljuk a kedves szülőknek, hogy az EESZT rendszer online időpontfoglaló felületén, gyermekük oltásra történő regisztrálása során szíveskedjenek figyelembe venni a "12-15 éves korosztály számára " megjegyzést. Ez jelöli a speciálisan, gyermek oltásra is felkészült egészségügyi oltópontokat, kérjük oda regisztráljanak az oltás felvétele céljából. Szíves megértésüket köszönjük!
Ez a cikk több mint 1 éve frissült utoljára. A benne lévő információk elavultak lehetnek. 2020. máj 15. 15:04 Koronavírus - A fővárosi Szent János Kórház / Fotó: MTI/Balogh Zoltán A koronavírussal fertőzött betegek fogadására kialakított Covid Ortopéd-Traumatológiai Osztályon a fővárosi Szent János Kórházban készült a következő fotósorozat, a napokban: ( Minden a koronavírusról itt! ) Galéria Szent János kórház koronavírus Budapest
Sajnálom, hogy a velem együtt dolgozó orvos és szakdolgozó kollégák több mint 80%-át "járulékos veszteség"-nek tekintették, és akik emiatt az elmúlt fél évben elhagyták az osztályt – bár a kórház vezetése még ezt is minden eszközzel megpróbálta megnehezíteni! De én büszke vagyok rájuk, és a velük munkával eltöltött négy évre, a számos meggyógyított betegre, megmentett életre.