John Cusack, mint Edgar Allan Poe a 2012-es A holló című filmben Forrás: Milyen volt valójában Poe? Nos, ez valóban jó kérdés, a válasz pedig nem könnyű, hiszen ahány forrás, annyi különböző megjelölés arra vonatkozóan, milyennek látták a kortársak a szerzőt. Poe szívfájdalmára, sokkal inkább ismerték el fordítóként, és kritikusként, semmint magasan jegyzett íróként, alkotásait olykor közönségesnek, betegesnek titulálták, e kritikát ugyanúgy megfogalmazta róla William Butler Yeats, mint Ralph Waldo Emerson, sőt, később Aldous Huxley sem volt oda tőle, ellenben olyanok, mint Sir Arthur Conan Doyle, azt mondta, hogy a Poe által kitalált C. Auguste Dupin nélkül vélhetően sosem születik meg Sherlock Holmes, de önmaga hamisítatlan előképének nevezte Jules Verne és H. G. Wells is. A sors fintora, hogy Poe volt talán az első amerikai író, aki nagyobb népszerűségre tett szert Európába, mint saját hazájában, fordításait a mai napig kapni könyvesboltokban Franciaországban. Poe hírnevét leginkább alighanem különös halála, majd azt követően örökségének kezelője sározta be leginkább.
… mondd meg –, lelkem esdve vár…" S szólt a Holló: "Soha már! " "Látnok! ", búgtam, "szörnyü látnok! ördög légy, madár vagy átok! Hogyha istent úgy félsz, mint én, s van hited, mely égre száll, Mondd meg e gyászterhes órán: messze mennyben vár-e jó rám, Angyal-néven szép Lenórám, kit nem szennyez földi sár, Átölel még szép Lenórám, aki csupa fénysugár? " S szólt a Holló: "Soha már! " "Ez legyen hát búcsúd! ", dörgött ajkam, "menj, madár vagy ördög, Menj, ahol vár vad vihar rád és plútói mély határ! Itt egy pelyhed se maradjon, csöpp setét nyomot se hagyjon, Torz lelked már nyugtot adjon! hagyd el szobrom, rút madár! Tépd ki csőröd a szivemből! hagyd el ajtóm, csúf madár! " S szólt a Holló: "Soha már! " S szárnyán többé toll se lendül, és csak fent ül, egyre fent ül, Ajtóm sápadt Pallaszáról el nem űzi tél, se nyár! Szörnyü szemmel ül a Holló, alvó démonhoz hasonló, Míg a lámpa sávja omló fényén roppant árnya száll, S lelkem itt e lomha árnyból, mely padlóm elöntve száll, Fel nem röppen – soha már!
S gyászos kedvem újra szépen felmosolygott s párnás székem szemközt húztam, ott, ahol várt ajtó, szobor és madár, és a lágy bársonyra dőlten tarka eszmét sorra szőttem, elmerengtem, eltünődtem: mily borongó nyitra jár, átkos, ős, vad, furcsa Hollóm titka mily bús nyitra jár, mért károgja: "Soha már? " Ekként űltem, szőve-fejtve bús eszméket s szót se ejtve, míg a madár szeme izzott, szívemig tüzelve már; s fejtve titkot, szőve vágyat, fejem halkan hátrabágyadt, bársonyon keresve ágyat, mit lámpám fénykörbe zár, s melynek bíborát, a lágyat, mit lámpám fénykörbe zár, Ő nem nyomja, – soha már! Ekkor, úgy rémlett, a légnek sűrűjén látatlan égnek füstölők s a szőnyeg bolyhán angyaltánc kél s muzsikál; "Bús szív", búgtam, "ím, a Szent Ég szállt le hozzád, égi vendég hoz vigaszt és önt nepenthét, felejtést ád e pohár, idd, óh idd a hűs nepenthét, jó felejtés enyhe vár! " "Látnok! ", nyögtem, "szörnyü látnok, ördög légy, madár, vagy átok! Sátán küldött, vagy vihar vert most e puszta partra bár, tépetten is büszke lázban, bús varázstól leigáztan, itt e rémek-járta házban mondd meg, lelkem szódra vár, – van… van balzsam Gíleádban?
(Poe egyébként azért a hollót választotta, mert ez a madár illett legjobban a vers melankolikus hangvételéhez. ) Kezdetben a holló inkább komikus jelenség, de egyre félelmetesebb alakot ölt, s a fájdalmas emlékezés jelképe lesz (" Van… van balzsam Gileádban? … mondd meg –, lelkem esdve vár… "), majd a végzet madarává (halálmadár) válik. A halálban való végleges és teljes megsemmisülés szimbólumává lényegül át ("… messze mennyben vár-e jó rám, / Angyal néven szép Lenórám, kit nem szennyez földi sár, / Átölel még szép Lenórám, aki csupa fénysugár? ") Vershelyzet: a merengő lírai én visszaidézi a múltat, tehát egy visszaemlékezés a vers alaphelyzete. A felidézett szituáció egy találkozás. Viharos, hideg, sötét téli éjszaka van, különös zajok hallatszanak, a szobában pislákol a tűz. A "furcsa" könyveket olvasgató, fájdalmas emlékeibe belemerülő lírai hősnek halott kedvese jár az eszében, amikor zajt hall. Előbb ajtót, majd ablakot nyit, melyen beszáll a szobába egy holló, leül Pallasz Athéné fehér márványszobrára és monoton hangokat hallat.
Ámde tény, hogy már ledobbant álmos főm és Ön meg roppant halkan zörgött, alig koppant: alig roppant rá a zár, nem is hittem a fülemnek. " – S ajtót tártam, nyílt a zár: éj volt künn, más semmi már. S mély homályba elmeredten, szívvel, mely csodákra retten, látást vártam, milyet gyáva földi álom sohse tár; ám a csend, a nagy, kegyetlen csend csak állott megszegetlen, nem búgott más, csak egyetlen szó: "Lenóra! ", – halk, sóvár hangon én búgtam: "Lenóra! " s visszhang kelt rá, halk, sóvár, ez hangzott s más semmi már. S hogy szobámba visszatértem s még tüzelt javába vérem, hirtelen, már hangosabban, újra zörrent némi zár, s szóltam: "Persze, biztosan csak megzörrent a rácsos ablak, no te zaj, most rajtakaplak, híres titkod most lejár, csitt, szívem, még csak egy percig, most a nagy titok lejár, szél lesz az, más semmi már! " Azzal ablakom kitártam s íme garral, hetyke-bátran roppant Holló léptetett be, mesebeli vén madár, s rám nem is biccentve orrot, meg sem állt és fennenhordott csőrrel ladyt s büszke lordot mímelt s mint kit helye vár, ajtóm felett Pallasz szobrán megűlt, mint kit helye vár, – ült, nem is moccanva már.
Egyszer egy bús éjféltájon, míg borongtam zsongva, fájón S furcsa könyvek altatgattak, holt mesékből vén bazár, Lankadt főm már le-ledobbant, mikor ím valami koppant, Künn az ajtón mintha roppant halkan roppanna a zár, "Vendég lesz az", így tűnődtem, "azért roppan künn a zár, Az lesz, más ki lenne már? " Óh, az emlék hogy szíven ver: padlómon a vak december Éjén fantóm-rejtelmmel húnyt el minden szénsugár, És én vártam: hátha virrad s a sok vén betűvel írt lap Bánatomra hátha írt ad, szép Lenórám halva bár, Fény leánya, angyal-néven szép Lenórám halva bár S földi néven senki már. S úgy tetszett: a függöny leng és bíborán bús selymű zengés Fájó, vájó, sose sejtett torz iszonyt suhogva jár, – Rémült szívem izgatottan lüktetett s én csitítottam: "Látogató lesz az ottan, azért roppan künn a zár, Késő vendég lesz az ottan, azért roppan künn a zár, Visszatérve lelkem mersze, habozásom elmúlt persze, S "Uram", kezdtem, "avagy Úrnőm, megbocsátja ugyebár, Ámde tény, hogy már ledobbant álmos főm és Ön meg roppant Halkan zörgött, alig koppant: alig roppant rá a zár, Nem is hittem a fülemnek. "
Különösen fontos ez, ha a beteg a pajzsmirigy működésére ható szereket vagy jódtartalmú étrend-kiegészítőket szed. Kérjük, arról is mindenképpen szóljon, ha a közelmúltban kontrasztanyagos röntgen vagy CT vizsgálata volt.
A pajzsmirigy göbök gyakorisága évről évre nő. A folyamat általában jóindulatú, de ritka esetben a göb hátterében jól kezelhető rosszindulatú betegség (daganat) is állhat, ezért a göbös pajzsmirigy-betegség kivizsgálása endokrin szakorvos feladata. Nyaki ultrahang végzése, izotópos és laboratóriumi vizsgálatok, indokolt esetben pajzsmirigy biopszia szükséges lehet. Amennyiben a göb biopsziával igazoltan jóindulatú, évente elegendő az ultrahangos követés. Az izotópos vizsgálat során hideg göbként leírt elváltozás eredetét minden esetben tisztázni kell. Pajzsmirigy Debrecen - dr. Vámos Árpárd - Orvos. Az eltérés időben történő felismerése esetén a betegség gyógyítható.