Ó de azért ne tedd le a lantot, Megcsendül még azon egy-két akkord, Énekelj csak egyszerűn, merengőn, Mint a madár éjszaka az erdőn. Lesz idő még, mikor újra éled, Ami rég volt, ami semmivé lett. Tavasz csókja átszáll a világon, Rügy patakzik a letarlott ágon, Régi nótád lángragyújtja bennünk Azt az érzést, amit elfeledtünk! Juhász Gyula: Dalok vége Dalolni, dalolni! Lobogó vágy éget; Dalok büszke szárnyán Mámorosan szállni Át a mindenséget. Hatalmas vágy ragad, Álmok országában Révedezve járni Tündéri tájakat! S szíved későn érzi, Hogy a lobogásban, Az álomlátásban, Elfelejtett - élni! Juhász Gyula: Áldott az este Ha fáj a nap zaja, mikor a gyári kémény Fekete bánatot felhőz a fényes égre És szürke szekerek poros robaja révén Halálrafárad a finom vágyak reménye, Ha vásáros napok üstdobverése reszket S a múló küzködés piheg az utcasarkon S a napvert ablakok tűnő láztól remegnek S roskadva bandukol távol a néma alkony: Gondolj az estre, mely méltóságos-dicsően, Mint ősi istenek gyűlése, vár a csöndben S a szűz gyémántokat az égkárpitra szórja.
Kézikönyvtár Verstár - ötven költő összes verse Juhász Gyula 1919 Consolatio Teljes szövegű keresés Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek. Ők itt maradnak bennünk csöndesen még, Hiszen hazánk nekünk a végtelenség. Emlékük, mint a lámpafény az estben, Kitündököl és ragyog egyre szebben És melegít, mint kandalló a télben, Derűs szelíden és örök fehéren. Szemünkben tükrözik tekintetük még S a boldog órák drága, tiszta üdvét Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt És élnek ők tovább, szűz gondolatként.
Szent fényed égjen a szivekben, Hogy mind eltűnjön a sötét És boldog, büszke győzelemben Vegyük át földünk örökét. Ragyogjon a tudás, művészet És ünnepünk legyen az élet, Ó nap, te fénylő és meleg, Uralkodjál e föld felett! Juhász Gyula: Úgy szeretem... Úgy szeretem én mind e verseket, Úgy ápolom, hisz gyermekeim ők, Mind e nagy vágy ágyában született, Mély vágyban, amely nem lelt földi nőt. Ó verseim, ti elfáradt, beteg, Szép gyermekek, apátok fiai, Lemondón járok én közöttetek, Oly édes kín e sok bút hallani. Az egyik szőke s álmodón remeg, Mint valami tavaszi, lázas est, Szegény szonettem, akkor született, Mikor egy nagy szerelmem odalett. A másik víg, boros, hangos gyerek, De én tudom, a szíve mily beteg. Felejteni akart akkor fejem Valakit, akit sohse feledek... Zengő szonettek, árva gyerekek! Juhász Gyula: Költők Lassan, búsan leszáll reánk a köd. A vén világnak gyászterhes golyója Útját a semmiben rokkanva rója: Aludni vágyik már e lusta föld! Mi már fáradt inakkal, lázas aggyal Jöttünk ide, hol sorsunk árnya vár ránk, Már letarolva a lombok s a pálmák S lángkarddal int a szomorú arkangyal.
Az angol nyelvű daloknál pedig aztán főként azt lehetett érezni, hogy a közönség konkrétan a zenekar része, olyan szinten kivettük a részünket a zene megvalósításából, mi voltunk a kórus ( In my sword I trust, Token of Time). Ensiferum: akusztikus műsorral tér vissza december 5-én Budapestre a finn zenekar | Rockbook.hu. Persze a dalok nagy többsége a táncolásról, ugrálásról, diszkózásról ( Two of Spades akusztikus, óigen), és a countryról szólt. Volt pár érdekes megoldás, mint például (az első akusztikmoshpites dal) a Battle Song alatt a refrénbe belelopták a Victory Songs refrénjét is, majd újra vissza a Battle Song- ra és az Into Battle -re, pár vicces dolog (amikor Petriék is énekelték a női szólamot), vagy amikor az utolsó(előtti) dalt úgy mutatták be, hogy "I have to warn you, the next song is called Tattadada-tattadada ", és mindenki tudta, még a "some call it Iron" sor előtt is, hogy most mi következik. Aztán persze a dal alatt Sami és Petri is (főként ő) folyamatosan ellenőrizték, hogy énekeljük-e a megfelelő helyen, de szerintem itt is, mint az összes többi számnál is, nagyon elégedettek lehettek velünk.
A Two Of Spades című dal Helsinkiben előadott változatát itt láthatjuk, amelyből az is kiderül, hogy az Ensiferumnál az akusztikus bulik sem éppen csendes-ülős hangulatúak: "Ezen a turnén egy kedves barátunk, Laura Dziadulewicz is velünk tart, aki szintetizátoron és énekkel kísér minket. - folytatta Sami. - Laura saját zenekarát Medeiának hívják, és emlékezhettek rá az Unsung Heroes című lemezről, amelyen a Celestial Bond című dalban énekelt. " "Az Ensiferum nótáiban mindig voltak akusztikus részek, ahogy teljes akusztikus tételek is a lemezeken, ezeket azonban lehetetlen lett volna egy hagyományos metal koncertbe illeszteni - mondta el Sami. Most viszont egy olyan szettel készülünk, amely tartalmaz ilyen dalokat is: ezeket még sosem adtunk elő Finnországon kívül. Emellett előkerül majd néhány ritkán hallható dal akusztikus hangszerekre átírt változata is, így ez az este a zenekar koncertjein rendszeresen feltűnőknek is tartogat majd váratlan meglepetéseket. " "A bulizás, a sörözés, a nagy éneklések és a pogó mindig is része volt az Ensiferum koncerteknek, de vajon hogy lesz ez most?
A dalok átkomponálása iszonyatosan jól működött, persze sokat alakítani nem kellett rajtuk, Petri hörgései például szinte végig megmaradtak, ami azért megőrizte a buli metalos jellegét, és gond nélkül szólították fel a közönséget "acoustic moshpit"-re, akik ennek, és még többnek is eleget tettek, rengeteg volt a pogó és a körtánc is. A hangulat kb. végig a legmagasabb fokokon táncolt, bár volt három lassú ballada is, ahol az új/ideiglenes tag, a félig brit, félig finn Laura Dziadulewicz főszereplésével a billentyűk mögött, és a női énekdallam megszólaltatásával. Ezek picit leültették a bulit, bár teljesen jogos volt, hogy a zenekarnak és a közönségnek is szüksége van egy kis pihire, azonban körülöttem 2-3 ember egész hangosan végigbeszélgette ezeket a dalokat, ami azért elég bunkó volt. Szerencsére volt olyan nőiénekes dal is, ami alatt nem kellett a zenekaron kívül mást hallgatni, ugyanis Laura közreműködésével kaptunk egy csodálatos Neito Pohjolan-t is, aminek a Lai Lai Hei-hez hasonlóan (itt konkrétan Sami és Petri egymásra nézett, hogy te, ezek tényleg a szöveget éneklik, és nem halandzsáznak) itt is próbálgatták a beavatottak énekelni a dalszöveget.