Szilágyi Domokos: Nagysomkút, 1938. július 2. – Kolozsvár, 1976. november 2. erdélyi magyar költő, író, irodalomtörténész és műfordító "Játsszuk, ami nincs, ami volt, játsszuk, ami nincs, ami lesz. Poklot s mennyet, hol a holt közel érzi magát földijeihez. Földet, hol a menny s a pokol. Játsszuk meg a Nap meg a Hold ragyogását - játsszuk, ahol játszanunk adatott. Légy élő, a jövőt sose félő, akár az időt a halott. Játsszunk, az idő amíg enged. Játsszunk jámborka türelmet. Játsszunk dugvást belényugvást, játsszuk, ha tudunk, ha tudunk, mást, játsszunk e megunt golyóbison éteri álmot, örökös zeniten a megállott Napot. Játsszunk, ha tudunk. " /Sz. D/ "Írom, írom a papíron. Tarka szarka farkatolla jár, mint a motolla. Arca pöty-pötty, csupa szeplő, szájam csak kereplő. Kócmadzag a fakilincsen öröklötte kincsem. Szilágyi domokos versek teljes film. Kéretlen költőnek írja ceruzája és papírja. Írom, írom, írom, írom az írt a papíron. "/Sz. D/ Szilágyi Domokos: Szülőföld Itt én kevertem színt a virágoknak, s ezek a felhőlépő sziklák az én álmaim; mikor nagyot nevettem, eltanulta a hegyipatak; ha elfáradtam, pázsiton terítettem szét, teremni tanítottam a földet, suttogni az esőt, békére az embereket.
A dobogó ritmus irracionális, mitikus lények (garabonciás, boszorkány) megjelenítésére csábítja a racionális költőt. Emeletek avagy a láz enciklopédiája 1967 Hosszú montázs-vers, amely a költő és a társadalom viszonyát vizsgálja. A személyes és történelmi idő "emeletein" felfele haladva a költő és az emberiség az elérhetetlen jövő felé halad. A vers elképesztő formai bravúrokat vonultat fel, akár költői játék is lehetne, ha nem ellensúlyozná mindig a fájdalom, az, hogy minden vers és igyekezet csak arra való, hogy legyen mivel "bepörölni a létet az elmúlásért" – és ebben a perben az ember, a fölperes, csak veszíthet, elbukik, akár la Mancha lovagja. Szilágyi domokos versek es. Kortársunk, Arany János 1968 T. S. Eliot és Babits mellett Arany János alakja és életműve tett nagy hatást Szilágyi Domokosra, aki ebben az egész költői pályát áttekintő esszében a szakirodalom alapos ismerete mellett Arany János lelki alkatának és gondolkodásának mély átéléséről tesz tanúbizonyságot, felvázolva a kor politikai és irodalmi viszonyait is.
Haragban Ráztál is, mint csörgőt a gyermek, óvtál, mint anya a fiát; bűn volt az is, ha megölellek, s bűn volt távolról nézni rád; táncoltam én is és te is, sírtál értem s miattad is, vers folytatása >>>
Az "ős-Bánk bán"-ból sokáig csak a Rosta című kritikából ismertek részleteket, 1913-ban azonban a teljes szövege is előkerült Maglódon; Császár Elemér irodalomtörténész, akadémikus vezetésével pedig még ugyanebben az évben ki is adták könyvformában. I. fejezet: A helyszín II. Endre udvara. A király feleségének, Gertrúdisnak van egy Ottó nevű öccse. Ottó szerelmes lesz Bánk bán feleségébe, Melindába. Ottó ezzel kapcsolatban kikéri Biberach véleményét, vajon Melinda viszonozni fogja-e közeledését. Biberach egyértelműen válaszol, Melinda tisztességes, szerető feleség, semmiért nem hagyná el férjét. Ottót azonban nem érdekli ez az akadály. Melindának van két bátyja, Simon és Mikhál. Otthonuk Spanyolország, ahová Mikhál vissza is vágyik, de Simon szerint itt kell letelepedniük és új életet kezdeniük. Petúr bán a kocsmában Gertrúdist szidja viselkedése miatt, a két azonban nagy nehezen megnyugtatja. Minden bizodalmuk Melindában van, aki puszta megjelenésével is több értéket hordoz magában, mint maga a királynő.
III. fejezet: Bánk bán felelősségre vonja feleségét, aki térden csúszva, teljesen megalázkodva bizonygatja, hogy ártatlan. Megint a királynőt okolják mindenért. Bánk bán elbizonytalanodik, nem tudja kinek higgyen. Ottó megint Biberach-hoz fordul segítségért, de nem kap. Erre megfenyegeti a lovagot és mivel ő még ezek után sem hajlandó segíteni, egy késsel leszúrja. Biberach megesküszik Myska bánnak, hogy ha segít neki felépülni sok titkot árul el neki. IV. fejezet: Gertrúdis mindenről értesül Izidórától. Megtudja, hogy Bánk bán hazatért, hogy öccse, Ottó gyilkos lett és altatót kevert italába. Izidóra engedélyt kér arra is, hogy hazamehessen, ugyanis szeretné elhagyni az országot. Melinda és Gertrúdis találkozása: a királynő elbocsájtja Melindát, aki minden dühét kiengedi és mindenért a királynőt teszi felelőssé. Bejön Mikhál is, aki lázadással fenyegeti Gertrúdist és követeli, hogy mindent adjon vissza a népnek, amit elvettek tőle. Gertrúdis elviteti Mikhált és megpróbálja felszámolni a lázadást.
Édesanyja a szülésbe halt bele, amikor ő a világra jött, ezért apja gyűlölte, és Bíberách is gyűlölte az apját, akit még meg is vert néha. Apja ezért feljelentette, és Bíberáchot a Szentföldre küldték, hogy ott pogányokat ölve nyerjen bűnbocsánatot. Bíberách azonban nem akar a Szentföldre menni, hiszen addig apja biztos elinná minden vagyonukat, és semmit nem hagyna rá örökül. Mivel nem ment el, bedugták egy kolostorba, ahonnan megszökött. Bíberáchnak tehát nincs senkije és semmije: se családja, se vagyona, nem kötődik senkihez. Megtanulta kihasználni az emberek gyengeségeit és ostobaságát, és az "emberi vakságból" él meg. Lovagok, parasztok, szegények és gazdagok, urak és hercegek lettek a barátai, de egyszer majdnem rajtavesztett az életmódján. (Sváb Fülöp német király megölésére céloz. ) Nem akarja, hogy még Ottó ügyéből is baja legyen, ezért menni akar. Ottó egészen megdöbben, hogy ilyen hidegvérrel elhagyja őt, és még mindig tanácsot követel a lovagtól. Erre Bíberách megmagyarázza, hogy miért kapott tőle rossz tanácsot Ottó, és most miért nem fog segíteni neki.