Mennyibe kerül, ha egy anya egyedül neveli gyermekét? 2018-as statisztikák szerint majd 400 ezer azoknak az egyedülálló nőknek a száma, akik egy vagy két gyermeket nevelnek. 294 ezer nő él egy gyermekkel, 105 ezer kettővel, és több mint 30 ezren három vagy annál több gyermeket nevelnek egyedül - derül ki a cikkéből. Az alábbiakban sorra vesszük, milyen anyagi körülmények várnak egy édesanyára, aki bármilyen oknál fogva egyedül neveli gyermekét. A KSH adatai alapján 2020. január és október közötti időszakban a bruttó átlagkereset 395 300, a kedvezmények nélkül számolt nettó átlagkereset 262 900 forintot ért el. Egyedülálló anya hitel go. Ez a szám azonban picit csalóka, hiszen az átlag, mint statisztikai fogalom ebben az esetben azt jelenti, hogy a nettó béreket összeadják, majd ezt elosztják a fizetésben részesülők számával. Ebbe beletartoznak ugyanúgy a minibálbérrel vagy részmunkaidővel rendelkezők, mint a magasabb beosztású, ezáltal magasabb fizetésű munkavállalók. Kiadások: Tegyük fel a fentiek miatt, hogy az egyedülálló édesanya havi nettó átlagkeresete 200 ezer forint, amiből apránként az előző évekből félre tudott tenni.
A fiatalok otthonteremtési támogatásának összege az első gyermek után 450 ezer forint, a második gyermek után 750 ezer forint, a harmadik gyermek után 700 ezer forint, a negyedik gyermek után 400 ezer forint, minden további gyermek esetében 100 ezer forint.
A végösszeg megdöbbentő. Borító- és ajánlóképek: Getty Images Hungary
FIGYELEM - Az írás kisebb spoilereket tartalmaz Stephen King A Búra alatt című regényével kapcsolatban. Csak akkor olvass tovább, ha ez nem zavar! Stephen King műveit már a hetvenes évek közepétől imádja feldolgozni Hollywood, napjainkban pedig a televíziók képernyőin is egyre gyakrabban bukkannak fel sorozatok, amiket King regényei ihlettek meg. Esetünkben a "megihlet" remekül megállja a helyét, ugyanis a 2013-ban debütáló A Búra alatt című sorozat épphogy csak nyomokban adta vissza cikkünk tárgya, az azonos címen íródott regény hangulatát, szellemiségét és stílusát. A sorozat – többek között – ezért is bukott meg, és került le a képernyőről idén ősszel, három évad után. Bár a cikk témája a 2009-ben íródott kétkötetes regény lesz, a sorozattal való kontrasztra mégis néhány helyen ki kell térnem, leginkább azért, hogy még inkább rámutathassak a regény erősségeire. A különbségek ugyanis óriásiak. A történet szerint egy Dale Barbara, alias Barbie nevű ex-katona a háborúból való hazatérése után Amerikát járja.
A könyv végeztével viszont kiderül, hogy King még így is képes meglepetést okozni: A búra alatt ugyanis nem egyszerűen gyenge könyv, hanem fájdalmasan pocsék (a cím is hibás, helyesen: bura). Adott egy képzeletbeli - naná, hogy Maine államban található - kisváros, Chester's Hill, amely köré egy napon láthatatlan erőtér - a Búra - ereszkedik (ezt a poént is ellőtte már King a Rémkoppantók ban), onnantól kezdve pedig se ki, se be. A búra alatt rekedtek közt hamarosan megindul a hatalmi harc: a gonosz erők vezére a Nagy Jim Rennie nevezetű helyi halljakend, aki autoriter hatalom kialakítására törekszik a saját sleppje élén, vele szemben pedig a jók klikkje áll, főszerepben Dale "Barbie" Barbarával, az egykori iraki veteránnal. Talán nem meglepetés, hogy a végén ők győznek, Rennie pedig elpusztul (ahogy a Búra eltűnése előtt a város lakóinak háromnegyede is egy tűzben), időközben pedig kiderül, hogy az ismeretlen eredetű erőteret kísérletező kedvű földönkívüliek húzták fel a városka köré. Barbara és haverjai tehát megkeresik a Búrát tápláló, idegenek által elhelyezett gépezetet, letérdelve szépen megkérik őket, hogy ugyan, távolítsák már el, egyúttal hagyják őket békében, az idegenek pedig bólintanak, és elmennek.
Fordította: Szántó Judit. Európa, 2011, 740+796 oldal, 5800 Ft
Remek felépített főgonoszt kapunk személyében. A legnagyobb hasonlóságokat mutató karakterek továbbá Julia (esetünkben egy republikánus újságírónő, aki jó tíz évvel idősebb Barbie-nál), Junior (aki sokkal inkább kattant a könyv lapjain, és szerencsére itt alig-alig találkozik apjával), valamint Joe, Norrie és Benny (akik a regényben fiatalabbak, és mindhárman ismerik egymást már évek óta). Sok szereplőt kihagytak a sorozatból, sok újat beleírtak, sajnos szinte kivétel nélkül hátrányára. Szerencsére a nézők által utált Sam a könyvben harmincas jóképű ápoló helyett, hatvanas, erősen piás és lezüllött alak. Nevén kívül talán nem is egyezik másban sorozatbeli párjával. Elmondható tehát, hogy a regényben és a sorozatban csak nyomokban lehet hasonlóságokat felfedezni. King műve leginkább az egyén és a tömeg viszonyáról, a társadalom megváltozásáról, a hatalom és a fasizmus természetéről és a vallási bigottságról akar szólni, ráadásul nem is mindig úgy, ahogy azt előre elképzelnénk. A regény vége mindenképpen meglepő, és elsőre kicsit fura lehet, talán úgy tűnhet, hogy elüt a sztori egészétől, de ha hagyjuk kicsit ülepedni, kiderül, hogy remek lezárása, sőt csattanója a történetnek.
Mill majdhogynem összes lakosa fehér, és bár a redneck jelző egy kicsit erős lenne rájuk nézve, a lakosok egyszerű, vallásos, falusi emberek, egyszerű vidéki környezetben. Az idősebb és békésebb, törvénytisztelő öregek mellett vannak itt suttyó fiatalok, akik sosem akartak többet az élettől Chester's Millnél, de ott van a legfiatalabb generáció is, akik környezetük ellenére az internet korszak teljes értékű tagjai. Az ilyen apróságoktól pedig az egész regény és a város is sokkal autentikusabb lesz, mint a sorozatbeli megfelelője. A regény 2012-es kiadásának borítója A legnagyobb különbség viszont a regény és a sorozat közt az, hogy a regény nem operál annyit a természetfelettivel, idegenekkel, rejtélyes eseményekkel, vagy a múltból – vagy akár a halálból – visszatérő emberekkel. King arról ír, hogy mi történne, ha egy kis közösséget hirtelen elvágnánk a külvilágtól; milyen hatással lenne ez a társadalomra, az egyénre, a morálra. Mintha mondjuk egy apró szigeten lévő falucskát megfosztanánk a csónakjaitól.
:D) A szerzői jegyzetben állítja King, hogy célja egy olyan regény megírása volt, amiben végig az érződik, hogy "padlógázzal megyünk" - 1536 oldalon keresztül. Ezt a vállalását aztán be is tartotta mindvégig! A könyvben unalmas fejezet sem volt, mindben dübörgött előre a történet az - már a könyv elején sejthető - elekerülhetetlen vég felé, amire King kedve szerint egyáltalán nem kell évekig várnunk. Olvastam, hogy vannak, akik nem kedvelik Kinget túlságosan, mert könyveiben nem által gusztustalan, gyomorforgató eszközökhöz nyúlni, hogy a kívánt hatást elérje az olvasóban. Ezt ő maga sem tagadta, azt mondja, az a lényeg, hogy valahogy elérjük ezeket a hatásokat, és szerintem sincs ezzel semmi baj, de mivel ez nem horror, ezért ilyen részek egyáltalán nincsenek benne, viszont a feszültség fejezetről fejezetre egyre magasabb. A könyv olvasása közben olyan érzésem volt, mintha újraírta, vegyítette volna a Végítélet-et a Rémkoppantók-al és a Köd-el. ".. papba bújik az ördög, az a pap nagyon mélyre süllyed.