Sztankay István 1936. február 14-én született Budapesten, apja görög katolikus lelkész volt. A Színház- és Filmművészeti Főiskolára 1957-ben jelentkezett és rögtön felvették. Diplomáját 1961-ben kapta meg, első szerződése Miskolchoz kötötte. 1963-ban már a budapesti Nemzeti Színház tagja volt, ahonnan 1974-ben a Madách Színházhoz szerződött. 1991-től a József Attila Színházban játszott, 2006-ban lett az angyalföldi társulat örökös tagja. Egyénisége, sajátos orgánuma klasszikus és modern darabokban is kiválóan érvényesül. A legnagyobb közönségsikert Bernard Slade Jövőre, veled, ugyanitt című darabjában aratta, amelyet mintegy 450 alkalommal játszotta az azóta elhunyt Schütz Ilával, akivel számos más darabban is fellépett. Rendezőként is kipróbálta magát. Filmvásznon az 1963-ban készült Hattyúdalban mutatkozott be Páger Antal partnereként. Jelentősebb filmjei közé tartozik a Párbeszéd, a Húsz óra, az Ismeri a szandi-mandit?. A televízióban címszereplője volt a hatalmas sikert aratott Bors-sorozatnak.
– De hiszen nem titok, három felesége volt… Sztankay István: Valóban. Először Mészöly Julit vettem el, még a főiskolán ismerkedtünk meg, de hamar szétváltak útjaink, kiköltözött Amerikába. Azután Kun Magda lett a feleségem; amikor megszülettek gyermekeink, felhagyott a színészettel, sajnos már meghalt. Harmadjára Sárközy Györgyi kozmetikussal kötöttem házasságot. Utána is voltak kapcsolataim, és most sem vagyok egyedül. Ennél többet nem szeretnék elárulni a magánéletemről, érje be ennyivel. – Mennyire kritikus önmagával szemben? Sztankay István: Elismerem a hibáimat. Sokáig vívódom, ha rosszul sülnek el a dolgok. Azon is el szoktam gondolkodni, hogy egy társaságban megfelelően viselkedtem-e, persze utólag már nem tudok rajta változtatni. Ami pedig a mesterségemet illeti, ott sem voltam mindig tökéletes. Nem tagadom, olykor engem is elkapott a hév. – Mit lát reggel a tükörben? Sztankay István: Egyre szörnyűbb alakot. De ez nem is csoda, mivelhogy február 14-én leszek 76 éves. – Mégis, mikor kezdett visszább venni a lendületből?
"Az egyik legnagyobb színész volt, nem voltak műfaji korlátai. Szerettem vele dolgozni, előadás előtt bemenni hozzá pár percet beszélgetni" Besenczi Árpád színművész, színigazgató elcsukló hangon köszönt el kollégájától. "Boldog vagyok hogy ilyen nagy színésznek a barátja lehettem. Igazi férfi barátság volt a miénk, ismertük egymás életét, titkait. Mikor felhívtam 49 évesen, hogy megnősültem, azt válaszolta, az semmi, én meg 78 évesen. " Léner Péter színházigazgató hosszan búcsúzott a színművésztől, akivel 64 évig voltak jóbarátok. 15 évesen játszottak együtt először, együtt jártak főiskolára, majd a Miskolci Színházban és a Nemzeti Színházban is együtt dolgoztak. Kórházi ágyán tőle üzent – szinte utolsóként – Sztankay István Bodrogi Gyulának, ahogy ezt a rendező beszédében is felelevenítette. A színművész lánya, Sztankay Orsolya színésznő megható búcsúszavakat intézett édesapjához. "Jó volt Sztankay István gyerekének lenni. Ő elsősorban színész volt; évtizedekig készült az apaszerepre, hosszú próbafolyamatnak lehettünk a részesei.
Az olvasottság nem publikus. Bors Mátéként ismerte meg az ország. Mostanában mintha eltűnt volna, de ahogy a minap beválasztották a Nemzet Színészei közé, felfokozott érdeklődést mutatott iránta a média. Saját bevallása szerint a cím elnyerésével semmi nem változott az életében. Érzi az idő múlását, mindjárt 76 éves lesz, ám egy jutalomjátéknak még örülne. Sztankay Istvánnal beszélgetett a Szabad Föld. A Szabad Föld interjújából: (... ) – Nemzeti, Madách, József Attila Színház, mindenhol huzamosabb időt töltött. Hűséges típus? Sztankay István: Nem volt okom hűtlenkedésre, mivel számítottak rám. Én pedig testemet-lelkemet adtam, hogy a lehető legjobbat hozzam ki magamból. Addig maradtam egy társulatnál, amíg nem történt olyasmi, ami miatt jobbnak láttam továbbállni. Ezt általában jókor ismertem fel. Különben nem is baj, ha az ember időnként változtat. Egy új helyzet ösztönzőleg hat, kirángat a mocsárból. – Jellemző önre a hűség a magánéletben is? Sztankay István: Kezd veszélyes vizekre evezni!
Az MSZP-SZDSZ kormány kiszámíthatatlan, nagyhatalmi érdekeket... Határkövek - Jancsó Tamás blogja Népességrobbanás Afrikában, a migrációs nyomás háttere Az 1990 és 2020 közötti harminc évben több mint duplájára nőtt Afrika népessége. Ez a folyamat az ENSZ előrejelzései szerint a jövőben is folytatódni fog, ami Európára is egyre... Liberális antiszemitizmus Sokszínű, el- és befogadó, másokat és a másságot tisztelő Európa. Ez az európai jövőkép, amelyet ma legtöbbet hallani a liberális nyugati országokban. A belgák, vagy a bennünket...
Az ünnepi előadás és a beszéd is a szabadság iránti vágy továbbéléséről beszélt Jánossomorján március 15-én. A sok zenére és táncra épülő előadással rendhagyó módon nem az iskolások műsorával ünnepelt Jánossomorja, néhány önkéntes művészeti csoport összefogásából született a megemlékezés. Ehhez szerencsésen igazodva az ünnepi beszéddel is egy helyi civil szervezet, a Boloct Színtársulat vezetője, Nikházi Árpád lépett a publikum elé. A vidék magyarság életén keresztül mutatta meg az 1848-49-es forradalom és szabadságharc néhány momentumát az ünnepi műsor. A közel 150 nézőt vonzó előadás a néptánc eszközeivel próbálta érzékeltetni, hogy az egyszerű, falusi emberek hogyan élhették meg a 162 évvel ezelőtti eseményeket. Táncos jelenetekben elevenedett meg, hogy hogyan verbuvált katonákat Kossuth Lajos, hogyan búcsúztak el az asszonyok a harcba induló férfiaktól. Állami vagy nemzeti jelképek | Felvidék.ma. Egy fekete ruhás, éneklő kislány keze hagyott véres nyomot a katonák ingén, akik nem tértek vissza a harcokból. Amikor pedig a szabadságharc utáni megtorlások jeleként az osztrák katona fenyegető tekintetére a zenekar elhallgatott, a táncosok némán, zene nélkül is tovább táncoltak.
Először a magyar szabadságharcosok viseltek nemzeti színű szalagot. Elődeink nagyon is megbecsülték 1848. emlékezetét és most nekünk, egy békés rendszerváltoztatás békés gyermekeinek is meg kell becsülnünk. Belőle tanulhatjuk meg életre váltani a szabadságot az emberhez méltó teljes életet. Ezt kell tovább adnunk gyermekeinknek, hogy ne feledkezzenek meg múltunkról, a magyarságunkról, őrizzék március 15. emlékét. Fogjunk össze egy szebb, békésebb, tisztább és szeretetteljesebb jövőért. Kovács Magdolna polgármester Március 15. Gyermekkori emlékek: dolgos gyermekkezek, ahogyan festettük a piros-fehér-zöld színt a rajzlapra, készítettük a magyar zászlót, mely nekünk a legszebb volt. Március 15 jelképek. Énekeltük a huszárdalokat, a Kossuth-nótákat, melyeket meghallva még ma is táncra áll a lábunk, megdobban a szívünk és büszkeség árad szét bennünk. Felnőve, a történteket már nem csak átérezni, de megérteni is szeretnénk. Tudjuk, hogy az ünnep egyszerre hordozza a múltat, a jelent és a jövőt. A jövőt, melyet a mellettünk álló gyermekek jelentenek.
Közismert az a megállapítás is, hogy Hunyadi győzelme 70 évnyi haladékot adott Magyarországnak. De mi lett volna, ha nem győz a magyar haderő? Az elmúlt 500 évünk történelme alapján általában amikor a "mi lett volna, ha? " kérdés felmerül, akkor az események jobb kimenetelét hiányoljuk. Vagyis azon gondolkozunk – ábrándozunk – hogy hol rontottuk el, hogy hol csinálhattuk volna jobban, vagy éppen hol esküdtek össze a körülmények ellenünk. Sokszor vagyunk elégedetlenek nagyjaink viselkedésével, vagy éppen úgy általában a magyarság összeteljesítményével. Hiszen, ahogyan mondani szokás, senki nem számít a spanyol inkvizícióra. Pethő Balázs: Nándorfehérvár ostroma (Okostankönyv, ) A magyar-lengyel barátság mára közmondásossá vált. Igazából a közös szabadságküzdelmek elmúlt két évszázada hozta meg ennek egymásrautaltságunk kölcsönös tudatát, pedig a megelőző évszázadokban is számos ponton kötődött össze a két nemzet története. A magyar-lengyel barátság napján vértanú királyunk, Jagelló Ulászló előtt tisztelgünk.