Elrejtendő szerelem Rendezte Christian Faure Által termelt François Aramburu Laetitia Bartoli Pascal Fontanille Forgatókönyv: Pascal Fontanille Samantha Mazeras Főszereplő Jérémie Renier Charlotte de Turckheim Bruno Todeschini Michel Jonasz Louise Monot Nicolas Gob Zenéjét szerezte Károly udvar Filmezés Svetlana Ganeva Szerkesztette Jean-Daniel Fernandez-Qundez Kiadási dátum 2005. március 7. (Franciaország) Futási idő 102 perc Ország Franciaország Nyelv Francia A Love to Hide (francia címe: Un amour à taire) egy francia film, a televízió, a rendező Christian Faure, amelyet később 2005-ben lazán alapul a könyv Moi, Pierre Seel, Deporte homosexuel által Pierre Seel. Tartalom Az akció Franciaországban zajlik a második világháború idején. Egy fiatal zsidó lány, Sarah menekülni akar a Harmadik Birodalom karmai elől, miután látta, hogy szüleit és nővérét brutálisan megölte egy csempész, aki elárulta őket, miközben megpróbált menekülni Angliába. Rettegve védi őt gyermekkori barátja, Jean, egy homoszexuális, aki titkos kapcsolatban áll szerelmével, Philippe-vel.
Un amour à taire / A Love to Hide (2005) - Kritikus Tömeg Bejelentkezés Elfelejtetted a jelszavad? Hagyd üresen: Új vagy? Regisztrálj! filmek Toplisták Egyéni listák Bemutatók Folytatások Napok filmjei Vapiti-díj Egyéb díjak közösség Fórum Kommentek Szavazások Kedvenceid Hasonlók Jófejek Mindenki részletes keresés A Love to Hide ( Christian Faure) francia dráma?,? 2 szavazat Szerinted:? IMDb 8, 2 RT YouTube Wikipedia főoldal képek (1) díjak cikkek vélemények idézetek érdekességek kulcsszavak (1) Főoldal Részletes keresés Filmek Közösség Egyéb Rólunk Impresszum Szabályzat Adatvédelem Feketelista Kassza Facebook YouTube
A Love To Hide lazán alapul a könyv Moi, Pierre Seel, Deporte homosexuel által Pierre Seel 1994-ben publikált. Külső linkek Elrejtendő szerelem az IMDb-n
Titkos hazugságok hálójában Ingerültségből, agresszióból fakadó cselekvéseink belálhatatlan következményekkel járnak. A meggondolatlan, gyerekes indulatokat gyakran súlyos lelki trauma követi; a kórtörténet családon belüli árulásról, kollaboráns vehemenciáról és öngyilkosságról tanúskodik. Habár még mindig nehezemre esik, lassan kezdem értékelni mindazt, amim van, és azt a kort, amelyben élek. Mert a huszadik században az emberi aljasság és kegyetlenség, a becstelenség és a brutalitás nem ismert határokat, a leginkább kirívó példa természetesen a második világháború. A tény, hogy Németországból és annak csatlós államaiból emberek ezreit deportálták (a világ legnagyobb fegyveres konfliktusának "mellékzöngéjeként"), kimeríti az élet szentségének addig gyakorolt, illetve modern eszményét egyaránt. Ismét egy "kitelepítős" film, és ismét Dachau. Polanski A zongoristá ja anno 2003-ban nagyon kikészített. Aztán jött forgatás tekintetében egy korábbi film, a Szomorú vasárnap, a Palacsintavár (Paz Vegával), ami egy hasonló történet, a Bent – és most az Elhallgatott szerelem ( Un Amour à Taire / A Love To Hide).
Egy szerelem amit titkolni kell / Love to hide / Un amour a taire színes, feliratos, francia filmdráma 2005 Rendező:Christian Faure Szereplők: Jérémie Renier, Louise Monot, Bruno Todeschini A második világháború idején, Franciaországban játszódik a történet. A főszereplő Jean, édesapja mosodájának leendő örököse. Boldog szerelemben él Phillippel, aki munkásember, de próbálja a zsidókat menteni. Egy nap felbukkan Jean gyerekkori barátja, a zsidó Sara, akinek egész családját kiírtották menekülés közben. Jean haza nem viheti a lányt apja zsidóellenessége miatt, így a barátjához viszi. Phillipp szívesen fogadja. Kérdés, hogy a Jeanba hosszú évek óta szerelmes Sara hogyan viseli a két fiú szerelmét. Jean elég gyorsan tiszta vizet önt a pohárba, s Sara szereti annyira, hogy elfogadja a helyzetet. Hármójuk harmonikus barátsága töretlennek tűnik, ám Jean testvére Jacques kiszabadul a börtönből. Puszta testvéri féltékenységből, és a félreértések kegyetlen egymásutánjából következően gyakorlatilag megöleti testvérét.
Christian Faure direktor filmjét az egyik francia televíziós csatorna mutatta be 2005-ben, pedig teljesen releváns lett volna mozivásznon is. Kijelentésemet bizonyítja, hogy 2009-ig összesen öt ország importálta: az Egyesült Államok, Spanyolország, Finnország, Kanada és az Egyesült Királyság. Nem tudom, milyen sikerrel vetítették a tévék, ám azt igen, hogy nagyon megszívlelendő történetről beszélünk. Az Elhallgatott szerelem sokkal összetettebb annál, ahogy azt elsőre gondolnánk. Már az cím is elárulja, a hősök alakoskodni kényszerülnek, bujdosni, hogy boldogok legyenek, vagy boldognak tűnjenek. Továbbá az alapszituáció és a kezdeti bonyodalmak által a néző egyfajta "kifordított" Jule és Jim -ként (Francois Truffaut; 1962) tekint a műre. A háború alatt Lavandier-ék mosodája virágzik, mivel a német katonák szennyeséből élnek. Az apa szimpatizáns, az anya és a nagyobbik fiú már liberálisabb lelkületű, a kisebbik, a fekete bárány börtönben csücsül – mint kiderül, megbízója helyett. Ám előkerül a gyerekkori barátnő, Sara (Louise Monot), aki felbukkanásával felkavarja az addig harmonikusnak tekinthető kapcsolatokat.
Kapcsolatai révén letartóztatják Jeant, hogy majd ha az előre megbeszéltek szerint kiszabadul, akkor ő a megmentő szerepében tetszeleghessen. Csakhogy Jeant egy megfigyelő azzal vádolja meg, hogy a fiú egy német tiszt szeretője. Ez abban a korba több szempontból halálos bűn. Jean munkatáborba kerül, majd egy "átnevelő táborba". Innen kerül haza évekkel később, de a kínzások, kísérletek annyira megtörték, hogy már csak egy élő halott. Míg ő szenved a munkatáborban Phillippet a gestapo emberei megölik, Sara hozzámegy Jacqueshoz. Idővel aztán kiderülnek Jacques bűnei, a börtönben öngyilkos lesz. A film végén ugrunk egy nagyot az időben, Sara már felnőtt unokáival látogat el a Washingtoni Holokauszt Emlékműhöz, hogy emlékezzen.
A roncsok a tragédia másnapján Steven Spielberg, aki Landis jóbarátja volt, a tárgyalások és a tanúk meghallgatása után úgy vélte, alapvetően Landis tehető felelőssé a tragédiáért, és megszakította barátságukat. Ahogy akkor mondta: " Egyetlen filmért sem érdemes meghalni. Remélem, hogy az emberek ezek után kiállnak azon producerekkel és rendezőkkel szemben, akik irreálisan sokat kérnek. Ha nem megfelelő a biztonság, minden színész és stábtag joga és kötelessége azt kiabálni: ennyi volt! " Bár Landist a szakma megbélyegezte, a történtek mégsem vetettek véget a karrierjének, mint ahogy akkoriban sokan várták volna. A 90-es évek igazi akcióesszenciája. Az Alkonyzóna bemutatásának évében ő rendezhette meg minden idők legdrágább klipjét, Michael Jackson Thrillerét, az elkövetkező tíz évben pedig olyan – egyébként kiváló – vígjátékokért felelt, mint a Kémek, mint mi, az Amerikába jöttem és a Sylvester Stallone főszereplésével készült Oscar. 1996-ban a rendező egy interjúban azt mondta: " Ennek a történetnek nincs jó oldala. A tragédia minden egyes nap eszembe jut, és alapjaiban határozza meg a karrieremet és a munkához való hozzáállásomat. "
A csapó után Morrow elindult a gyerekekkel a hóna alatt, a pirotechnikusok pedig sorban robbantották fel a tölteteket a hátuk mögött. Az egyik töltet azonban épp a helikopter farokrotorja alatt robbant fel, amitől az meghibásodott, majd letört a gép pedig irányíthatatlanná vált. Morrow ekkor a tó közepén járt, elejtette kezéből az egyik gyermeket, de utánakapott, és újra felemelte, mielőtt az elsüllyed a vízben. Az irányíthatatlanná vált helikopter abban a pillanatban zuhant a tóba, a fő rotorlapátok pedig lefejezték a főszereplőt és a karjában tartott gyermeket, Myca Dinh Le-t, majd a gép csúszótalpa rázuhant Renee Shin-Yi Chenre és agyonnyomta. Mindhárman azonnal meghaltak. Egyetlen pillanat műve volt az egész. Landis leállította a felvételeket, de amíg a helyszínt biztosító tűzoltók a helikopterhez nem értek, és nem szembesültek vele, hogy a víz csupa vér, nem tudták, mekkora lehet a baj valójában. 1984 októberében a Nemzeti Közlekedésbiztonsági Tanács felfedte a baleset hivatalos okát: a helikopter túl alacsonyan szállt, a díszletekben a robbanótöltetek fölé pedig túl sok törmeléket zsúfoltak, melyek a robbanás erejétől felpattanva tönkretették a gép farokrotorját.
Pedig rendezett gengszterkomédiát is, ezt az erősen alulértékelt kis darabot, amelyben a Harryt játszó Danny DeVito és a Moe-t alakító Joe Piscopo mellett Harvey Keitel komédiázik. Angela De Marcónak, a főgengszter Frankie kitartott és aranykalitkába zárt feleségének mindene megvan, amit csak a mosott pénzből venni lehet. De Angela utálja a bezártságot és gyűlöli az erőszakot, ami körülveszi. Csakhogy tartania kell magát a szigorú etiketthez, miszerint egy menő gengszter feleségének viselkednie kell. Ám amikor férjét rajtakapják a bandavezér barátnőjével, és lepuffantják a kádban, Angela úgy érzi, elérkezett az idő, és új életet kezdhet. De a múltja mindenhol utoléri... A sokoldalú Jonathan Demme ( Valami vadság, A bárányok hallgatnak, Philadelphia – Az érinthetetlen) rendezése gonoszul igaz szatíra a gengsztervilágról, amelybe a szerelmi szálnak köszönhetően (egy FBI-ügynök beleszeret Angelába) a screwball comedy elemei is bekerülnek, így duplán szórakoztató. A középpontban álló női karakter pedig kifejezetten összetett, amihez persze sokat hozzátett Michelle Pfeiffer csodálatos játéka is.