Az első világháború után járunk, a spanyolnátha is most szedi utolsó áldozatait. Tomás vándorfotósként halál utáni gyászfotókat, Post Mortem-képeket készít, így vetődik el egy kis faluba is, ahol magára haragítja a kísérteteket, s onnantól elszabadul a pokol. Véleményed van a cikkről vagy a filmről? Írd meg nekünk kommentben! Nagyon is érthető, hogy Bergendy Pétert pszichológusként érdekli az emberi lélek, még ha a túlvilágról integet is át, míg az 1956-ot megidéző két tévéfilmje – A vizsga (2011) és a Trezor (2018) – a rendező történelmi határhelyzetek iránti fogékonyságáról tanúskodik. A Galaktika magazin egykori szerkesztőjeként pedig joggal gondolhatjuk róla, hogy a misztikum és a spiritualitás sem áll távol tőle. Nos, a Post Mortem ben a rendező mintha életének minden eddigi fontos csomópontját magába fogadná. Filmjében újfent szügyig gázolunk a történelemben, a háborús vérveszteség mellett a lakosság körében is sok a temetetlen halott, és a tömeges erőszakos halál irracionális élménye csontig hatol a társadalomban.
november 5, 2021 12:43 du. A 2000-es évek utáni magyar film ritkán tér el a bevált formuláktól – a magyar romantikus komédiákkal Dunát lehetne rekeszteni –, esetleg csak a kezdő, feltörekvő alkotók vagy művészfilmesek, akik belenyúlnak más zsánerekbe, esetleg független filmet rendeznek. Rengeteg jó kivételt lehetne mondani, akár csak a most mozikban futó Eltörölni Frankot, de ha egészében nézzük az elmúlt két évtizedet, akkor több romkom-ot látunk, mint eredeti ötletet. A Post Mortem egy próba a magyar horror megalkotására, egy zsánerre, ami a magyar filmtől nagyon is idegen. Viszont ez az újdonság nem tart sokáig, 10-15 perccel a film kezdete után már elkezd a nézőben dolgozni a tudat, hogy ezt már látta valahol. A zseniális alaphelyzet után – első világháború, spanyolnátha, egy elzárt falu és egy idegen főszereplő – nagyon gyorsan felismerjük a horror zsáner lekopott motívumait. Pedig a Post Mortem -nek minden lehetősége adott volt, főleg ezzel a történelmi kontextussal, hogy a magyar film 2000-es előtti világát – amiben még fontos szerepe volt a pusztának, kisvárosnak, a magyar "nép"-nek (bár nehéz ezt a szót ma már nem negatívan érteni) – egybegyúrja a jelenlegi filmipar tendenciáival.
8 658 Post Mortem, rendezte: Bergendy Péter, szereplők: Klem Viktor, Hais Fruzsina, Schell Judit, magyar horror, 115 perc, 2020., 16 éven aluliaknak nem ajánlott! Szellemkép A halottfotózás látszólag egy stresszmentes szakma, kivéve akkor, ha az alanyok szellemei visszajárnak reklamálni. A Post Mortem a horror műfajában próbál boldogulni, ami csak részben sikerül neki, mert egy idő után a nézőben felmerül a kérdés, van-e egyáltalán bármiféle tétje itt a borzongásnak? Az Est című napilap 1918. május 29-én Titokzatos bélgyulladás Spanyolországban címmel számolt be arról, hogy Madridban színházi előadások maradnak el a társulatok megbetegedése miatt. A magyar hatóságok és orvosok semmit nem reagáltak a hírre, magát a járvány tényét is sokan kétségbe vonták. Csak szeptember végére vált egyértelművé, hogy nem csak egy enyhe lefolyású betegségről van szó, hanem egy pusztítóan halálos világjárványról. A mozgásszabadság korlátozása szinte lehetetlen volt részben a frontról tömegével hazatérő katonák, részben pedig a határok átrajzolása miatt indult népvándorlás miatt.
Nagyon akartam szeretni, egyáltalán nem volt célom bántani, de a Post Mortem mindent megtett azért, hogy ízekre szedjék. Valahol mégis örülök, hogy készült végre egy klasszikus, mozifilmes horror hazánkban, és szeretném, ha még lennének társai, csak kicsit több odaadással, nagyobb szívvel, az itt említett hibákból tanulva veselkedjenek neki a kedves filmesek. Jöhet még több film, sorozat, könyv, képregény? Katt ide!
Ezzel ellentében a Post Mortem -nek nagyon sok jó és ijesztő (! ) jelenete van, ilyen pl. a lépcső, a pajta, vagy akár a film végi, földbesüllyedő ház jelenet. Ebből egyet emelnék ki: nagyon eltalált pillanat a film vége felé, amikor a főhős a pajta ajtajában áll (a pajta közepén letakart hullák vannak), majd kimegy és mikor visszalép a pajtába, akkor a hullák, szinte egy cirkuszi társulatként, különböző pózokban állnak a pajta közepén. Nagyon groteszk, váratlan (nincs zenei felvezetés sem), és ami a legfontosabb ijesztő. Ugyanígy a film utolsó fél órája – ami miatt kiemelkedő is lehetne ez a film – eredetiségben és megvalósításban is kiemelkedő, főleg a vízalatti és "túlvilági" ábrázolás, viszont ezt egy órányi lassú felvezetés, olcsó jumpscare-ek, és kidolgozatlan történetszálak előzik meg. Ebben az utolsó harmadban, nagyon sok energia és potenciál van, látszik hogy a kreatív energiák nagyobb része ide koncentrálódott, de ez a film egészére nem mondható el. forrás: A film legnagyobb hibája talán, hogy versenyezni akar a Hollywood-i, nagyköltségvetésű horrorfilmekkel.
A láthatatlan fenyegetés magában hordozza a zsigeri borzongást, de a sejtetés fokozatos elhagyásával megölik a misztikumot, illetve ahogy itt a kísértetek felkapják, vagy marionett bábúként dobálják az embereket, egy idő után szimplán nevetséges. Motiváció gyanánt egy félmondatot hintenek el, ám valódi oknak ez édeskevés. Ugyanez elmondható a megoldásról. Tomás "utazása" az utolsó harmadban talán a leghangulatosabb szegmens, mégis, amilyen megmagyarázatlanul, egy huszárvágással lezárják a konfliktust, az minimum szemöldökfelvonásra késztet és akkor még finom voltam. Jelenetről-jelenetre szét lehetne cincálni, hogy mi hibádzik a filmmel, de elsősorban a rosszul megírt forgatókönyv a ludas, illetve olyan érzésem volt, hogy Bergendy-nek semmi kedve nincs ehhez az egészhez. Mintha a színészeket nem instruálták volna, rengeteg a kontinuitásbeli probléma, s többek közt a helyszínről is lerí, hogy egy skanzen, nem autentikus század eleji falu. Természetesen akadnak hatásos pillanatok, atmoszferikusabb részek, főleg az első harmadban, de az összkép annyira érdektelen, súlytalan, se füle-se farka hatást kelt, hogy az roppant bosszantó.
Sok karakter tért vissza, így vagy úgy a halálból a filmben, és a főszereplő munkája is picit ez, hogy egy pillanatra, egy fényképre visszahozza a holtakat az életbe, és ezzel valamilyen szinten örökéletet is kölcsönözve nekik. S ez a küldetés a kísérteknél is megmarad, mert valahogy az örökéletbe kell segíteni őket, hogy megszűnjön a terror, amit ez a falu elszenved. Emellett azért is kiváló választás volt az 1918-as év, nemcsak a Nagy Háború utáni depressziós, zűrzavaros időszak miatt, hanem amiatt is, hogy ez volt talán az utolsó időpont a történelemben, mielőtt végleg elsöpörte volna a globalizáció ezeket a területi és kulturális identitásokat, amit itt pl. ebben a faluban láttunk. Így még itt egy egyedi (amennyire egy játékfilm lehet), hiteles és önazonos világot kapunk, amit nem rontott meg a modernitás, és ahol az egyszerű embernek a világ határai sokszor a szomszéd városig terjedtek (kivéve, ha elvitték ugye a frontra). Így egy ilyen viszonylag izolált környezetben sokkal könnyebb és jobb egy horrorfilmet elhelyezni.
Igaly Diána életrajza Igaly Diána - magyar sportlövő, skeetlövésben olimpiai bajnok és olimpiai bronzérmes - 1965. január 31-én született Budapesten, Magyarországon. Édesapja, Igaly József szintén sportoló, sportlövő volt. Az, hogy a lányát a Diána névre keresztelte, jelképes volt. Tudniillik, Magyarországon akkoriban ez a név még hivatalosan nem létezett. A lövést még egészen gyermekként kezdte el, alig 10 évesen. 13 évesen már igazolt versenyző lett. Igaly diána ferme.com. 1982-ben harmadik lett a magyar bajnokságon, 1983-ban megnyerte az Európa-bajnokságot, 1984-ben a juior Eb-n második helyezett lett, míg végül 1986-88 között ismért magyar bajnok. 2001-ben Kairóban vb skeet-ben hetedik egyéniben, csapatban hatodik. Egy évvel később Eb ezüstérmes lett csapatban, nyolcadik pedig egéniben. 2003-ban az év sportolónője választáson harmadik lett. 2005-ben tizenkettedik volt az Eb-n. 2006-ban gondjai voltak az edzési lehetőségekkel és a sérülése is hátráltatta a felkészülésben, végül a zágrábi vb-n huszonharmadik lett.
Ott volt Kulcsár Krisztián olimpiai ezüstérmes párbajtőröző, a szövetség egyik alelnöke és Kovács Tamás olimpiai bronzérmes kardforgató, a magyar paralimpiai vívó válogatott frissen kinevezett szövetségi kapitánya is. (Jocha Károly)
Esemény › Elhunyt A(z) "Elhunyt" oldalunk a könnyebb áttekinthetőség érdekében nem tartalmaz minden hírt csak azokat, melyekről több forrás is írt. A részletes keresésért kattints ide: Keresés Feliratkozom Kapcsolódó témák Életmód Grüner Pass: tisztázatlan a meghosszabbítás Az elkövetkező hetekben és hónapokban több ezer Grüner Pass, azaz zöld útlevél jár le Ausztriában a háromszoros oltás ellenére. Jelenleg nem világos, hogy az útlevelek automatikusan megújulnak-e, vagy lesz-e más megoldás. A… Ha valamilyen téma különösen érdekel, az alábbi beállítások alapján a Hírstart rendszeresen tájékoztat e-mailben a témában született legfrissebb hírekről. A feliratkozáshoz a hírfigyelés funkciónak bekapcsolt állapotban kell lenni és legalább egy értesítési időpontodnak kell lenni. Bekapcsolva: Kikapcsolva: A hírfigyelés bekapcsolásával hozzájárulok, hogy a Central Médiacsoport Zrt. Hirstart hírfigyelő hírlevelet küldjön számomra a beállításaim szerint. Gyász: Elhunyt Igaly Diána olimpiai bajnok sportlövő - Női váltó. A módosításról megerősítő emailt fogunk küldeni a szükséges további teendőkkel, melyet kérjük mielőbb aktiváljon a szolgáltatás igénybevételéhez.
Felragyogott az arc, szétáradt rajta egy nagyon is emberi, hatalmas mosoly, és aztán megcsókolta a puskát. Mint a színész, akiben a legutolsó végszó után elernyed az átlényegülés feszültsége, és áll a tapsviharban, boldogan, mert megcsinálta, amire aznap feltette az életét. Úgy nyerte meg az olimpiát, élete legfontosabb versenyét, ahogy a legeslegnagyobb bajnokok, a Boltok, Federerek, Balczók: mintha ez lenne a legtermészetesebb dolog világon. A legnagyobb versenyen nyújtani a maximumot. Igaly diána ferme auberge. Az igazi katarzis az öröme volt, azt a csókot a puskának sokáig vittem magammal utána. Igaly Diát nem ismertem közelről, de egyetlen beszélgetéssel sem tudtam volna magamhoz közelebbinek érezni, mint azokkal az athéni képekkel. Nem jó, ha a riporter a sajátjának tekint olyan győzelmeket, amikért mások dolgoztak, szenvedtek sokszor, csak azért, mert ő beszélhetett róla adott pillanatban. Én sem ezt az aranyérmet tekintem magaménak, hanem az élményt, amit kaptam tőle. Igaly Dia nemcsak egyéniben, csapatban is a világ tetejére ért korábban, és igazi csapatember volt az életben is, mindenkivel megtalálta a hangot, és mindenkinek próbált segíteni, miközben olykor (méltatlan) harcokat kellett folytatnia saját sportágáért.