Közlő vagy feladó (aki beszél). 2. A címzett vagy vevő (akinek beszélnek). – A feladó és a címzett állandó kölcsönhatásban vannak. 3. A közlemény, az üzenet (részben vagy egészben közös ismeretekre van szükség) 4. Kód. A közleményt kifejező nyelv, vagy jelrendszer. Ennek elemei és szabályai, amelyeket a résztvevők kölcsönösen ismernek. A kommunikációs folyamat tényezői és funkciói - Nyelvtan kidolgozott érettségi tétel - Érettségi.com. 5. A kontextus, beszédhelyzet, vagy szituáció. Az a kommunikációs közeg, amelyben a közlemény megkapja a maga teljes jelentését. 6. A közvetítő közeg, vagy csatorna – kontaktus. Az információ továbbításának az eszköze (telefonvonal, internet, levegő stb. ). – a feladó mindig az, aki a címzettnek valamilyen üzenetet küld. Ahhoz, hogy ez az üzenet mind a két fél számára érthető legyen, szükség van egy közös kódra, amely hatékonyan akkor tud működni, ha létezik egy kontextus, egy összefüggés, a valóság (az, amiről szó van). A kontaktus a fizikai csatornát (auditív, vizuális stb. csatornák) jelenti, a pszichológiai kapcsolatot feltételezi feladó és címzett között.
Ősibb, régebbi a verbálisnál, ezért nehezebben kontrolálható. Ösztönös, míg a verbális tudatos. Nem egységes jelrendszer, kultúránként eltérő, adott társadalomban és kommunikációs szituációban van értelmük. Kifejezi a feladónak a címzetthez való viszonyát, a kommunikációs felek csatornához való viszonyát, és a kommunikációnak a környezethez való viszonyát
Eszterházy Károly Katolikus Egyetem, Eger
a bolgároknál a fejrázás fordítva van, Japánban az idegenek is kb. 25cm-re állnak egymástól beszélgetés közben, ami egy európai ember számára tolakodó lehet A tétel teljes tartalmának elolvasásához bejelentkezés szükséges. tovább olvasom IRATKOZZ FEL HÍRLEVÜNKRE! Hírlevelünkön keresztül értesítünk az új tételeinkről, oktatási hírekről, melyek elengedhetetlenek a sikeres érettségidhez.
A vegyes hangrendű szavak általában mély hangú toldalékot kapnak. Az illeszkedést az teszi lehetővé, hogy a legtöbb toldalék többalakú. 1 alakú toldalékok: -ig, -ít 2 alakúak -ban/-ben, -nak/-nek, 3 alakúak: -on/-en/-ön, -hoz/-hez/-höz Hiátus törvénye: Két magánhangzó közé egy ejtéskönnyítő "j" hang ékelődik a kiejtés során. Írásban nem jelöljük. Pl. dió→ kiejtésben dijó, leány→ kiejtésben lejány A mássalhangzók: A mássalhangzó olyan beszédhang, amelynek képzésekor a tüdőből kiáramló levegő a szájüregben akadályba ütközik. Akadály lehet: ajkak, fogak, szájpadlás, nyelv. Csak egy magánhangzóval együtt alkotnak egy szótagot. Nyelvünkben 25 mássalhangzó van. A mássalhangzókat a hangszalagok működése, a képzés helye, a képzés módja szerint csoportosíthatjuk. Mássalhangzók csoportosítása: Hangszalagok működése szerint: Mássalhangzók zöngések vagy zöngétlenek. A magánhangzók és a mássalhangzók jellemzése | Pannon Enciklopédia | Kézikönyvtár. A zöngés mássalhangzó képzésekor rezegnek a hangszalagok, a zöngétlen mássalhangzó képzésekor pedig nem rezegnek. – zöngések: (b, d, ) – zöngétlenek: (k, t, ) Képzés helye szerinti: – Ajakhang: (p, b) – Foghang: (d, t) – Szájpadláshang: (g, k) – Gégehang: (h) Képzés módja szerinti: – Zárhang: (p, b, ) – Orrhang: (m, n, ) – Réshang: (j, ly, ) – Zár-réshang: (c, cs, ) – Pergő: (r) Jelölésük szerint: – Egyjegyűek: (k, l, m, n, t) – Két, háromjegyűek: "sz, zs, dz, dzs, …" – hosszú: buggyant, cuppant, – rövid: minden mássalhangzó önmagában rövid Mássalhangzótörvények: A beszédben az egymás mellett lévő mássalhangzók hatnak egymásra, módosítják, vagy megváltoztatják az eredeti hangsort.
A Wikikönyvekből, a szabad elektronikus könyvtárból. m v sz Az Ido nyelvkönyv lépései Nyelvtani alapismeretek Nyelvtan Leckék 1. lecke 2. lecke 3. lecke 4. lecke 5. lecke 6. lecke 7. Magánhangzók és mássalhangzók rendszere. lecke Példaszöveg és függelék Példaszöveg Függelék Az ábécé [ szerkesztés] Az idó nyelv ábécéje 26 betűből áll, melyeken – a magyartól eltérően – nem használunk ékezeteket, ezért igen könnyen gépelhető bármilyen eszközön. A, B, C, D, E, F, G, H, I, J, K, L, M, N, O, P, Q, R, S, T, U, V, W, X, Y, Z A betűk neveit mássalhangzók esetén egy -o hanggal bővítjük: a, bo, co, do, e, fo, go, ho, i, jo, ko, lo, mo, no, o, po, quo, ro, so, to, u, vo, duopla vo, xo, yo, zo. A kiejtés [ szerkesztés] A nyelv kiejtése fonetikus, a hangok nagy része megegyezik a magyarral (a kiejtés az IPA jeleivel jelölve). A mássalhangzók közül a b [b], c [ʦ], d [d], f [f], g [g], h [h], k [k], l [l], m [m], n [n], p [p], r [r], t [t], v [v], x [ks], z [z] kiejtése teljesen megegyezik a magyar hangokéval. A többi mássalhangzót a következőképpen ejtjük: ch megegyezik a magyar cs hanggal [ʧ] j ejtése megfelel a magyar zs kiejtésének [ʒ] qu leginkább az angol qu -ra hasonlít, egy k és egy rövid, félhangzós u kapcsolata [kw] s mint a magyar sz [s] sh megegyezik a magyar s hanggal [ʃ] w rövid, félhangzós (majdnem v -nek hallatszó) u hang [w] y mint a magyar j [j] A magánhangzók közül az a kiejtése olyan, mint a palóc nyelvjárás rövid a -ja [a].
Magánhangzók a szájüregben keletkeznek, képzésükkor a hangszalagok rezegnek, tehát mindegyik zöngehang. Nyíláshangok, képzésükkor nyílás keletkezik a szájüregben. Szótagalkotó erejük van. Ínyvitorla