Ennek köszönhetően Claudel filmje nemcsak érzékeny jellemrajz, de sokat mond az emberek közötti kommunikációról és interakciókról is – és mindezt nagyon szépen teszi. Oly sokáig szerettelek (Il y a longtemps que je t'aime – színes, feliratos német-francia filmdráma 117 p. 2008) (16) Rendező: Philippe Claudel Színész: Elsa Zylberstein, Kristin Scott Thomas, Laurent Grévill, Serge Hazanavicius Forgalmazza: Fórum Hungary
Aki a leírtak alapján egy megható, nagyjelenetekkel tarkított filmre számít, az csalódni fog. Az Oly sokáig szerettelek az apró pillanatok és az emberi kapcsolatok filmje, és mint ilyen, a színészeire helyezi a hangsúlyt. Nekik kell elhitetniük, hogy amit látunk az valós, az hiteles. És a két csodálatos színésznő, Kristin Scott Thomas és Elsa Zylberstein pontosan ezt teszi. Az első pillanattól fogva megragadják a nézőt és a film végéig nem eresztik el. Gesztusaik természetesek, arcuk minden rezdülése többet mond a kimondott szavaknál. Ez a kapcsolat a film főszereplője, minden más csak statisztál ehhez. A történet epizodikusan építkezik, egy-egy életképen keresztül mutatja be a fent felvázolt folyamatot. Claudel szép lassan bontja ki Juliette és a körülötte élők viszonyát, az utolsó pillanatra hagyva a nagy leleplezést, amikor kiderül a dolgok miértje. Ám a legnagyobb rendezői fogás az, hogy nem is a végső titokra várunk, hanem a film nézése közben megértjük ezt a két nőt – és ez a legfontosabb.
A megrázó történet végén választ kapunk erre a kérdésre is. A film nem a tipius "menjünk el szórakozni egy jót" kategóriát gazdagítja, olyannyira, hogy lelkileg igen felkészült állapotban érdemes csak jegyet váltani rá. Az alkotás egy igazí szívszorító dráma, aminek a végén nincs katartikus feloldozás és biztosan minden nézőben maradandónyomot hagy. Tehát egy igazi, vérbeli drámát láthatunk amely tartalmazza, annak minden előnyét és hátrányát is. Az biztos, aki megnézi nem a vidámparkba akar majd menni utána. Az "Oly sokáig szerettelek"-ből megismerhetjük börtönből kiszabaduló emberek sorsát, életük nehézségeit, illetve a a hétköznapi emberek hozzájuk való viszonyulását. A film rendezőjének Philippe Claudel-nek ez volt az első nagyjátékfilmje, és alkotásával számos díjat besöpört, mint például a BAFTA legjobb idegen nyelvű (nem angol nyevű) filmnek járó díját is. Mindenkinek csak ajánlani tudjuk, de a film sokkoló hatása miatt, mindenképpen fontos, hogy egy olyan napon váltsanak rá jegyet, amire nem nyomja rá a bélyegét az alkotás.
Vagyis annak a folyamatnak a következetes érzékeltetése, mely során Juliette szemével látva az eseményeket, fokozatosan értjük meg, hogy a felszíni kerettörténet csupán illusztráció a lényegi folyamatok mögött. Ezért az Oly sokáig szerettelek gyermekdala egy sérülékeny viszonyrendszer háttérzenéjévé növi ki magát, melyben az igazság hazugság, az emlékezés feledés, a bűn pedig: ártatlanság. Oly sokáig szerettelek (Il y a longtemps que je t'aime) színes feliratos francia-német filmdráma, 117 perc, 2008 rendező: Philippe Claudel forgatókönyvíró: Philippe Claudel operatőr: Jérôme Alméras producer: Yves Marmion vágó: Virginie Bruant szereplők: Kristin Scott Thomas (Juliette Fontaine) Elsa Zylberstein (Léa) Serge Hazanavicius (Luc) Laurent Grévill (Michel) Frédéric Pierrot (Fauré kapitány) Képek forrása:
Kristin Scott Thomas szeme talán még soha nem volt ennyire szürke - talán élete sem, tekintve, hogy 15 évet húz le gyilkosságért a fegyházban - mondjuk a stylist sokat segít, végig szürke holmikba öltözteti. Elsa Zylberstein pedig oly szemérmesen érzéki, mintha most is - mint korai vászonmunkáiban - egy Modigliani-festményrõl lépett volna le. De a végén a szürke szem sötétkékre változik - legyen ez a francia dráma kötelezõ penzum húgunk, nõvérünk, öcsénk vagy bátyánk és egy százas csomag papírzsebkendõ társaságában. Az Odeon bemutatója ****
Tamási Eszter bemondó - YouTube
Igaz, ezek a sugárzó kamerák állítólag az operatőrökre veszélyesebbek voltak, de biztos, hogy a kamera előtt ülőkre is hatással voltak. Nem csoda, hogy számos kollégánk halt meg daganatban vagy nagyon korán valamilyen súlyos betegségben, például Takács Marika, Lénárd Jutka, Varga József és Eszter is. A férjem, aki maga is operatőrként, rendezőként dolgozott évtizedeket a tévében, írt is erről – sóhajtott Bay Éva, aki úgy véli, ennyi idő után már nem lehet bebizonyítani, hogy a tévézés kezdeti korszakában valóban alkalmaztak-e egészségre ártalmas technikát, mindenesetre sokatmondó, hogy a férje felvetése után továbbra is nagy csend van az ügyben. Endrei Judit szerint városi legenda a gyilkos stúdió /Fotó: Varga Imre A Takács Esztert szintén nagyon jól ismerő Endrei Judit nem hisz ebben a teóriában. – Én meg vagyok arról győződve, hogy ez csak városi legenda, sőt, hozzáértők már sokszor cáfolták is ezt a feltételezést – jelentette ki a műsorvezető, hozzátéve: már úgyis mindegy, mert az elvesztett kollégákat az sem hozná vissza, ha kiderülne, valóban betegséget okoztak a kamerák.