17-én hirdettetett ki Pál kérelmére. Pál fia: István kérelmére Esztergom vármegyében 1812 deczember 21-én a nemesség ismét kihirdettetett. A család nemességét 1868-ban, 1895-ben és 1904-ben Esztergom vármegyénél ismét kihirdették. Az utóbbi két esetben a Mattyasóvszky István (1764. ) Lajos nevű fiától leszármazott Lajos, Vilmos, Kálmán, Mária, férj. özv. Perényi Henrikné és Alojzia, férj. Mátray Gyuláné nemessége ismertetett el. A család kiválóbb tagjai: László nyitrai püspök (1701), Tamás Mihály Sáros vármegye főispánja (sz. 1834. ), Mátyás cs. és kir. kamarás, alezredes (sz. 1858. ), Miklós Xav. Ferencz ker. ítélő táblai bíró (sz. Mátyásfalva – Wikipédia. 1851), Lajos lovag, nyug. herczegprímási jószágigazgató, néhai Vilmos ügyvéd, ny. várm. főügyész, Kálmán ügyvéd, az esztergomi Takarékpénztár ügyésze és Mária férj. Perényi Henrikné: gyermekei: Perényi Kálmán dr., Esztergom vármegyének a nemzeti ellenállás idejében híven kitartó mostani alispánja és Perényi Árpád herczegprímási főszámvevő. Czímer: I. Kék pajzsban arany koronából kinövő fekete medve, mely előlábaival három ezüst liliomot tart.
Liptó vármegyéből ered, hol Mattyasócz nevű helységek is vannak. A család, mint eredeti okiratok igazolják, tősgyökeres magyar eredetű, s egy része Alsó- és Felső-Mattyasóczi előnevet használ. Első ismert őse Ábrahám, a ki Alsó- és Felső-Mártyásfalvát 1282-ben királyi adományban nyerte. A család a XII. és XIII-ik században a liptómegyei Szentiványi, Okolicsányi, Pongrácz és Lehoczky birtokos-nemes családokkal együtt említtetik s a feljegyzés szerint IV-ik Béla trencséni táborához csatlakozott a Liptó vármegyét pusztító tatárok elől. – A család később elterjedt Szepes, Hont, Nyitra, Pozsony, Zemplén vármegyékben is. Mihály 1596-ban Liptó vármegyétől nemesi bizonyítványt nyert s ezt III. Károly 1720. deczember 30-án Bécsben megerősítette. Az Esztergom vármegyei Mattyasóvszky családnak a liptói, s Nyitrára származott törzsből való leszármazása 1282-től szakadatlan lehozható. A nyitrai Mihálytól ered az esztergommegyebeli család, melynek nemessége Nyitra vármegyében 1772. január 21-én, Esztergom vármegyében ugyanaz évi febr.
Csillagvizsgálót állíttatott fel Budán. [2] Költségeinek növekedését az adórendszer 1467-es újjászervezésével fedezte. A főkincstartó pozícióját, aki az ország pénzügyeit felügyelte (napjainkban pénzügyminiszter), ezután nem nemesek töltötték be; a főkincstartó civil foglalkozássá vált. A pozíciót innentől egy budai polgár, Ernuszt János töltötte be. A kapuadó helyett a füstadót vezette be, mivel korábban előfordult, hogy több házhoz csak egyetlen kapu tartozott. Emellett a háztartás lett az alapja az 1468-tól évente akár kétszer beszedett rendkívüli adónak (segély, hadiadó). A kincstári adót és a rendkívüli hadiadót úgy szedték be a jobbágyoktól, hogy együttes összegük évi egy forintra rúgott. Mátyás és tanácsadói eltörölték a harmincadvámot. A távolsági kereskedelem új behozatali és kiviteli vámját, a koronavámot minden kereskedéssel foglalkozó embernek fizetnie kellett. A névváltozással elérték, hogy a korábban szerzett vámfizetés alóli mentesség megszűnt. A pénzügyi reformoknak köszönhetően Mátyás évi bevétele 500 ezer és 700 ezer Forint körül alakult, mellyel alig maradt el a legnagyobb európai államoktól.
A világ egyik legkeresettebb képzőművésze, Gerhard Richter sokoldalú és szerteágazó életművéből nyújt teljes körű áttekintést az ősz grandiózus tárlata a Nemzeti Galériában. Megnéztük a Valós látszat alcímet viselő kiállítást. Budapestre érkeznek a legjelentősebb ma élő festő, Gerhard Richter képei - altmarius. Váratlanul robbant a hír tavaly, amikor a világ egyik legkeresettebb képzőművésze, a jövőre kilencvenedik évét betöltő Gerhard Richter bejelentette, hogy lezártnak tekinti festői életművét. Az persze kérdéses, hogy valóban lezárt-e az életmű, és a művész képes-e tudatosan abbahagyni az alkotómunkát, de a bejelentés hatással volt a készülő budapesti tárlatra is. Megerősítette Bódi Kinga kurátor elképzelését abban, hogy a legújabb alkotásokat is beemelje az anyagba, valamint hogy az életművet ne időrendben, hanem tematikusan mutassa be. Így a Nemzeti Galériában látható Gerhard Richter életműkiállítás a hat évtizeden át ívelő rendkívüli pálya valamennyi korszakát átfogja, a művész festészeti irányai, kérdésfeltevései, fordulópontjai köré épül fel. Sok kép érkezett a bázeli Szépművészeti Múzeumból, valamint egyenesen a művész kölni műterméből és drezdai archívumából, a Gerhard Richter Archivból, beleértve a legújabbakat, a 2021 tavaszán kifejezetten Budapestnek készített, leheletfinom, költői ceruzarajzokat.
Magyarul a kortárs magasművészet élvezhetetlen a teljesen más értékekkel bíró "átlag befogadó" számára, de a társadalom hagyományos polgári ízlést hordozó, múzeumba járó rétegei is kifejezett szkepszissel figyelik a kortárs trendeket. A magunk részéről kiüresedettnek, tét nélkülinek és öncélúnak érezzük Richter bemutatott képeit. Nem az avantgárd stílus jelenti a problémát, sokkal inkább a tartalom önfeledt elvesztése és a forma infantilis istenítése kifogásolható (sajnos a címszereplő újabb képei nem hordozzák már a valóság azon finom lenyomatát, amit korábbi műveiben fellelhetünk). Richterről alkotott szubjektív véleményünknél azonban sokkal fontosabb, hogy maga a film korunk fontos jelenségét dokumentálja. Az év legjobb filmje után itt az év legjobb kiállítása. Egy történeti éra gondolkodásmódját közvetlenül láthatjuk és hallhatjuk a festőnk alkotótevékenységét megörökítő snittek és a vele készült interjúk során. Kristálytiszta formában kerül a közönség elé az az alkotói folyamat és szerzői látásmód, amit a mai közönség nagy része figyelmen kívül hagy vagy megvet, a sokat emlegetett elefántcsonttoronyba zárkózott kör pedig ünnepel és kizárólagos érvényűnek tart.
Angyali üdvözlet Tiziano után címmel a nagy velencei mester letűnt festészetét próbálta visszahozni a saját jelenébe. Rendkívül expresszív megfogalmazású, megint csak elmosódott, de a figurákat még elég jól láttató képpel indul a sorozat. Ha közelről megnézzük, jól látszik, hogy a művész spaklival, ronggyal, ujjal kente szét a festéket, rendkívül finoman. Az utolsó festmény már teljesen alakok nélküli, inkább a téma illúziója, absztrahált változata maradt meg a vásznon. Az Ablakrács című kép, az Ablak-sorozat egyik darabja, a budapesti Ludwig Múzeum tulajdona. Richter műveinek sorában szerepet kapnak az üvegek is; a kiállításon több is látható belőlük, némelyik tónusos, nagyméretű tükör. 2007-ben a kölni dóm déli kereszthajójába tervezett hatalmas üvegablakot, amely több mint huszonhárom méter magas. A kiállításon találkozhatunk igazi hiperrealista képekkel is. Ilyen például a Betty című 1977-ben festett alkotás. Itt már teljes mértékben jelen van a személyesség és az intimitás, nincs szerepe a tünékenységnek.
A négy fénykép az auschwitz-birkenaui Sonderkommando nevű (a népirtás folyamatában részvételre kényszerített zsidókból álló) "különleges egység" tagjai által készített képek, melyek egyedülállóak abból a szempontból, hogy nem az elkövető, nem a felszabadító, hanem az áldozat szemszögéből készültek. Richter először figurális fotófestményként vitte vászonra a fényképeket, majd az absztrakt képeihez használt simítókéssel több rétegben elmosódott festékcsíkokkal teljesen eltüntette őket. Ennek ellenére a látható absztrakt réteg nem tagadja meg az alatta levő, nem látható figurális réteget. Richter szinte egész életművén búvópatakként végighúzódó tematikus vezérfonala a morális és ideológiai pozíciók elmosása és ezekből fakadó ellentmondások jelenléte a történelemben. Ennek a tematikának, az ismeretlen Sonderkommando-tagok fényképei alapján készült mű az utolsó darabja.